2009. szeptember 8., kedd

Great Jobs: a felhajtó


Good evening, sir, how are you tonight? fordul hozzám a makulátlan eleganciával öltözött bikanyakú, kopasz néger, és a kezét nyújtja, looking for nice Japanese girls? I take you there! beautiful girls, happy ending guaranteed! látván hogy nem reagálok, mellém szegődik és tovább próbálkozik, or you just want to have a drink sir? I give you discount! not tonight, sir? OK, next time, then! és már jön is a következő, good evening sir, I'll show you the place!, és így tovább a Gaien-higashi dórin a Roppongi crossing előtt és után levő párszáz méteres szakaszon.

Engem egyszer egy néhány hetes indiai edzőtáborozás már felvértezett a megfelelő technikákkal, melynek segítségével minimalizálni tudom a hatást; egyenletes sebességű mozgás, enyhe mosoly az arcon, a fej lassú, ritmikus ingatása, szemkontaktus kerülése, felkínált kézfogás elutasítása, ez a legnehezebb, és ha másképpen nem megy, akkor egy barátságos not tonight, thank you! mondat. Mindazonáltal valószinűleg mások nem ilyen rutinosak, különben nem alkalmaznának hosszú évek óta következetesen brutális kinézetű, de azért fessen öltözködni tudó, állítólag többnyire nigériai származású felhajtókat a Roppongi környéki bárok. Lehet bennük valami, ami ellenállhatatlan, pedig a japánok láthatólag félnek tőlük, vagy talán éppen ezért?

Legutóbb, amikor kiszálltam Roppongi állomáson úgy délután négy felé, beszállt a liftbe egy ilyen 190 cm-es, 100 kg-os specimen, két apró japán néni nagyobb rémületére, minden bizonnyal épp dolgozni jött. Meg sem szólalt, visszafogott, takarékos mozdulatokkal helyezkedett el a sarokban, szemét a földre szegezte, láthatólag el volt merülve a gondolataiban. Amikor megállt a lift, udvariasan előreengedte a hölgyeket, majd macskaléptekkel, halkan kiosont.

Nyilván nem kezdődött még meg a munkaideje.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése