Külcsín és belbecs

Ezt a rámenest már rég kinéztem, nincs messze az irodától, az akasakai szórakozónegyedben van, néhányszáz másik étterem társaságában. nagyon gusztusosan néz ki, nyers fapult, faasztalok, egyszerű, világos színek, nagy, szépen festett feliratok kanjival, pont, ahogy az ember egy japán éttermet elképzel. A menü színjapán, ezek nem nyalnak be a turistáknak, láthatólag nem ők a célközönség, a szakácsok pedig tiszta, fehér kötényben, homlokukon kendő, de igazából kínaiak, ezt tisztán hallani a kiejtésükön. Ez mind, megannyi jó jel. Berendelek egy chashúment, shióajival (sós alaplé), ez ugyan kicsit szabályszegés, mert arról volt szó, hogy mindíg az alap-ráment eszem, de hát a francba a szabályokkal! különben is, olyan ígéretes az egész.

Megjön a cucc, jól néz ki, bár sok benne a moyashi* és azért én nem vagyok annyira oda. Na nem baj, attól még lehet finom.

De nem az. A men ugyan nem rossz, de chashú száraz, mi van itt, kérem szépen, kilopták a cupákot? a moyashi a várakozásnak megfelelően túlteng és uncsi, a menma túlfőtt, szivacsszerűen puha, a leves pedig... vacak, egyszerű sós lé, lehet hogy nem szeretem a shióajit? meg is hagyom a végén, nagy bátran, pedig vertek már meg ezért okyakusant Japánban. Ez bizony méretes csalódás volt, meg sem kérdem, hogy olvassák az étterem nevét, "Itten-valami", de minek ennél többet tudni, ugyse jövök vissza. Na, hát ezért nem pontozom a dekort...

Men: 7

Leves: 3

Chashú & the rest: 4

Összpontszám: 14/30 --> gyenge

* szójabab-csira. Ízesítve, salátában szeretem, de magában olyan áttetsző, üres íze van.