Óra ötvenkor füttyent az úszómester és a közönség engedelemesen megindul kifelé a medencéből. Én, aki öt perce jöttem, ezt igyekszem nem tudomásul venni és úszok tovább. Jön a fordulóhoz egy fiatal segéd-úszómester, de én fürgébb vagyok, gyorsan megfordulok és úszok vissza a másik irányba gyorsúszásban, a fejem szinte végig a vízben, így igazán megérthetik, hogy nem látom, amint közben vadul integetnek a partról.
Újabb 25 méter, muhaha.
Persze tudom, hogy a móka nemsokára véget ér, mert a következő fordulónál már minden bizonnyal az uszoda egész vezetősége fog ott állni, a tűzoltók meg valószínűleg már útban lesznek. Így amikor elérem a falat, engedelmesen megállok, ja, hogy ki kell menni, jajj, bocsánat, nem hallottam, de tényleg miért is kell kimenni? mert, hogy ez a szabály? aha, értem, de tessék mondani, MIÉRT? Ez a kérdés teljesen kiborítja őket, tanácskoznak egy darabig, a szenior úszómester végül azzal a válasszal áll elő, hogy "az egészségem érdekében". Értem, köszönöm az aggodalmat, de én most jöttem, nem vagyok még fáradt.
De akkor is ez a szabály.
Na jó, ne feszítsük tovább a húrt, kimászom. Közben mintát vesznek a vízből, ez rendben is lenne, de miért kell ehhez kiüríteni a medencét? majd alaposan megszemlélik a medencét, megszámolják az elmúlt órában keletkezett vizihullákat, melyek számossága - tekintve a 120 cm-es vízmélységet - általában meglehetősen alacsony.
Aztán várunk.
Egészkor újabb füttyszó, lehet bemenni a vízbe, úszni egy hosszat, majd a fordulóban sorban állni, majd megint egy hosszat, egészen a következő óra ötvenig. Jobb, mint a zen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése