Shintó Setagaya

Legutóbb beszéltünk buddhista templomokról, illő tehát hogy a shintóról is szó essen. Az gondolom megvan mindenkinek, hogy a shintó az ősi japán vallás, animizmus, természetimádat, nyolcmillió isten stb, de nem részletezném, mert már az elején megmondtuk, hogy ez egy középhaladó japánblog. Ezenkívül azt is tudni illik, hogy a két vallás nem válik el szigorúan egymástól, a japánok nagy része egyszerre tartja magát shintó és buddhista vallásúnak is, és ebben nem talál semmi kivetnivalót. Ennek szellemében majd’ minden buddhista templom kertjében van egy kis shintó szentély is, fordítva ez valamiért nem igaz. Nézzük hát meg, hogy milyen shintó helyekre akadtunk a környéken a koronavírus-sétákon, mindegyik szigorúan véletlen rábukkanás volt! 

Setagaya Hachiman 

Hachiman az egyik legfontosabb kami, vagyis isten-szerűség, ő konkrétan a háború és az íjászatért felelős és a japán embereknek különösen gondját viseli. Abszolút szinkretikus isten, hiszen Hachiman bodhiszattvaként a buddhizmus is elismeri. A főtemploma Usa-ban van, ami nem tévesztendő össze az USA-val, az előbbi ugyanis egy kisváros Kyúshú szigetén. A setagayai shintó templom rangban ugyan nincs benne az első tízben, de valamiről mégis híres, ez pedig a szumó birkózás. Történt ugyanis, hogy 1091-ben, ez még a Heian időszak! egy Minamoto no Yoshiie nevű, akkortájt meglehetősen erős uraság 10 napig ezen a környéken vesztegelt egy vihar miatt. Ezalatt unalmában egyfelől megalapította a templomot, és a helyieket utasította, hogy ezentúl Hachiman lesz itt a főnök, másfelől a harcosaival birkózással múlatta az időt. Ez az eredete az azóta is jelentős őszi fesztiválnak, ami az Edo korban, 1603-1868, a három legjelentősebb szumó bajnokság egyikévé vált. Máig is ott a ring, és ősszel van egy mini-basho itt, amit, ha a koronavírus is úgy akarja, feltétlen megnézek! 

Szentély a ház tetején 

Nem minden shintó templom van ilyen luxus környezetben, ez itt például csak egy ház tetején talált magának helyet. Nem ritka eset, hogy a shintó papok eladják a templomuk földjét ingatlanspekuláció céljára, ilyenkor, hogy ne haragudjon meg a kami, szorítanak neki egy kis helyet a sarokban. A leghíresebb példa erre talán Kengo Kuma kagurazaka-i temploma, ez annál egy árnyalattal kevésbé szofisztikált, viszont nem pusztán mellette, hanem egyenesen a pap házának a tetején van! 

Modern shintó

Kortárs shintó templom nemcsak a belvárosban van, hanem a mi környékünkön is. Oké, szigorúan véve ez nem Setagaya-ku, hanem Shibuya, de majdnem, nagyon közel van hozzá, és elég érdekes darab, kár lenne ezen kukacoskodni. Ja, és azért piros-fekete, mert megkedveltem ezt az effektet a fényképezőgépemen. 

Rókatemplom

Shintó templomból nem csak nagyok, hanem rengeteg apró is van, ebből talán ez a legszebb, amit  a környéken találtunk. Ez egy Inari szentély, Liza, a rókatündér mindenkinek megvan, ugye? gyönyörűszép régi darab egy kert sarkában. Kellene itt lennie valahol áldozati ajándékként egy darab friss tófunak, a rókák a közmegegyezés szerint ezt szeretik a legjobban, de nem láttam, hát, nem lennék most a környékbeliek helyében...  

Útszéli szentélyek 

Ezen felül van még száz meg ezer kis útszéli shintó szentély, kicsit olyanok ezek mint egy feszület vagy Mária szobor az út mentén, sőt még gyakran a magánkertekben is van egy-egy apró kis privát védő-szentély. Ezekből egy csokor:

Oroszlánok 

Minden rendes shintó templom bejáratánál van két komainu*, mítikus oroszlán-szerű szörny ami a rossz szellemeket hivatott elijeszteni, ezeket is szeretjük fotózni, a séták során ezeket gyűjtöttük.

-------------------------------------------

* Kivételek az inari-templomok, ahol rókák vigyáznak ránk

Naplemente, fesztivál, Shinjuku

....a felhőkarcolók mögött lebukó nap fénye megcsillant a mikoshit diszitő arany főnixmadár kitárt szárnyán - és tényleg, valóban igy is történt, csak bizonyitékom nincs róla, mert az első tucat kép után, még jóval a naplemente előtt, lemerült a kamerában az elem. Pedig a hely, az idő és a cselekmény hármas egysége tökéletes harmóniát mutatott ma délután.

Hely: Shinjuku állomás környéke

Idő: napos

Cselekmény: a Kumano jinja éves fesztiválja, mikor is mikoshi-ba, vagyis hordozható szentélybe ült a kamisama és hivei körbecipelik Tokyó legforgalmasabb állomása körül.

Szeptemberben egyébként egymást érik a matsurik. Elég lett volna kisétálni a szomszédos shótengai-ra, a bevásárló utcára, hogy részt vegyek a napéjegyenlőség, a rizsaratás, meg az őszi telehold tiszteletére rendezett ünnepen. Ma, amikor reggel bicajjal tettem egy nagyobbacska kört, legalább öt kisebb-nagyobb matsuri előkészületeit láttam.

Engem azonban kifejezetten a Kumano-jinja érdekelt és ennek két oka is van. Az egyik a “kodak moment” reménye. Shinjuku a legforgalmasabb, legmodernebb városnegyed; reklámokkal teli, zsúfolt, neonfényes. A toronyházak háttere előtt elvonuló, doboló, skandáló, happi-kabátos emberek menete igéretesnek tűnt. De van egy másik ok is. Néhány éve a Kii-félszigeten csavarogtunk és jártunk a Kumano-jinjában is, a mai matsurit rendezőjének anyaszentélyében, melynek emblémája az a háromlábú varjú, ami a Japán Labdarúgó Szövetség, a JFA címerállata lett. A potenciális fotótémákat el lehet képzelni. Hagyjuk.

Itt van azért néhány kép, meg mozi, amit már a telefonommal lőttem.

Matsuri-témában egyébként már irtunk néhányszor, igy az általános hangulatot nem részletezem, itt és itt utána lehet olvasni.

20 éve történt

Aznap mentünk vízumot hosszabbítani, akkoriban ez még egy majd' félnapos manőver volt, így a szokásosnál korábban keltünk és bevonatoztunk Ótemachira, akkor még itt volt az Immigration Office. Éppen a Mita-vonalon zötykölődtünk a tömegben, nem tudtuk, hogyan is tudhattuk volna? hogy mindeközben a szomszédos metró-vonalakon, Chiyoda, Hibiya, Marunouchi, öt, egészségügyi maszkot viselő japán fiatalember épp azzal foglalatoskodott, hogy egy-egy esernyő kihegyezett végével újságpapírba rejtett nejlonzacskókat lyukasszon ki. Amikor ez sikerült nekik, sietve leszálltak a vonatról és az őket már autóval váró segítőikkel együtt eltűntek a színről.

Amikor dolgunkat végezvén kijöttünk az vízumosztályról, és lementünk az állomásra, meglepődve láttuk, hogy nem mentek a vonatok, nem lehetett tudni miért? és valami feszkó volt a levegőben, nem értettük mi van, senki nem tudott semmit. Valahogy hazavergődtünk, már nem emlékszem hogyan, és rögtön bekapcsoltuk a tévét, hátha mondanak valamit arról, hogy mi van a nagy vonat-mizéria mögött. Hát mondtak.

Az összes csatornán helyszíni közvetítések mentek, Kokkai-gijidó, Tsukuji, Kasumigaseki, Nakano-sakaue, szanaszét fekvő emberek, körölöttük kétségbeesetten rohangáló egészségiek, rendőrök, civilek. Először nem nagyon értettem mi ez az egész, de egyre többet hallottam egy ismerős szót: először nem akartam elhinni, hogy tényleg jól értem-e? SZARIN. Annyi megvolt általános természettudományos műveltségből, hogy ez egy igen-igen mérgező harci gáz, amit még a németek sem mertek bevetni a második világháborúban. Na de itt, Tokyóban, a Világ Legbiztonságosabb Városában?

A maszkos fiatalemberek ugyanis a nejlonzacskókba előzőleg folyékony szarint, átlátszó, színtelen-szagtalan idegmérget helyeztek el, nagyjából annyit, amennyivel egy kisebb városkát is el lehetett volna pusztítani. A terroristák az Aum Shinrikyó nevű szekta tagjai voltak és céljuk az Apokalipszis eljövetelének szelíd siettetése volt, a maguk módján. Volt "B", "C" és egyéb terv is, amelyekben többek között a szekta telephelyén később megtalált kalasnyikovoknak, orosz gyártmányú Mi-17-es helikopternek, némi antraxspórának, egyenesen Zairéből hozatott Ebola-virusnak, valamint nukleáris fegyverhez szükséges alkatrészeknek is szerep jutott volna. Temészetesen az 1997-re prognosztizált nukleáris Armageddon után a Mester, Asahara Shokó tanítványai lettek volna hivatottak a civilizációt újraépíteni és vezetni*. Később arra is fény derült, hogy nem ez volt az egyetlen alkalom, ahol mérges gázokat használtak; már egy évvel hamarabb is voltak támadások, ahol a szekta vélelmezett ellenségeit szarin és VX gáz felhasználásával fegyelmezték, minek eredményeképp nyolcan meghaltak.

Békésebb idők: az Aum Shinrikyó és Asahara 1990-ben indult a választásokon 

Tartózkodnék az események, a támadás és az azt követő nyomozás, részletes ismertetésétől, ezt megtalálhatjátok a Wikipédián**, a lényeg, hogy az ideges és nem alapos elkövetők, hősiesen viselkedő metró-alkalmazottak és szerencsés véletlenek folytán "mindössze" nyolcan haltak meg, de több, mint 5000 ember került kórházban és több százan szenvedtek maradandó egészségkárosodást, ezek közül többen pusztán amiatt, hogy segítséget nyújtottak azoknak, akik mérgezést szenvedtek***. Azok között is, akiknek nem szenvedtek fizikai károsodást, a poszttraumatikus stressz szindróma nagyon elterjedt, pánikbetegség, a metróutazástól való fóbia, és egyéb kellemetlenségek.

Sok minden eltörött azon a napon. Az érintettek élete, egészsége mellett a legnyilvánvalóbban az a mítosz, hogy Japán a második világháború végeztével visszafordíthatatlanul átlakult a Béke Szigetévé, ahol semmi rossz nem történhet, vagy ha mégis, azt maximum a természet vagy a gyanús külföldiek okozhatják, mert a japán ember békés természetű. Erre tessék, itt van egy rakás japán, aki meg akarja ölni a többi japánembert... Ráadásul, és itt a második döbbenet, a terroristák nem afféle lúzer munkanélküliek voltak, hanem a japán társadalom mondhatni színe-virága, az eljövendő elit. A négy merénylő mindegyike kiváló egyetemeken végzett értelemiségi volt, orvos, két fizikus, mérnök, és a szektatagok között is felülreprezentáltak voltak az egyetemi végzettségűek, ennyit arról az elméletről, hogy jobb lenne a világ, ha tanult emberek vezetnék. Harmadjára pedig a vallás is kapott egy nagy pofont, mert hiába volt ez egy szekta, azért mégiscsak a buddhista tanokból indult ki, némi jógával és kereszténységgel kombinálva. A támadás utáni években kitapintható volt a félelem a buddhizmustól; gyakori volt, hogy japán ismerőseim a vallásra irányuló kérdésekre kifejezetten pironkodva válaszoltak, sűrűn hangoztatva, hogy "ők nem komolyan vallásosak".

Körözött gyanusitottak plakátja, azóta mindenkit elfogtak

Asahara Shokó most a börtönben várja a kivégzését, 12 társával együtt, egy per még folyamatban van az egyik merénylővel, akit 17 évi körözés után 2012-ben fogtak el. Maga a szekta, ma is létezik "Aleph" néven, mintegy 1500 taggal, megtagadva egykori vezetője tettei, de nem a tanait. Mi pedig, akik ezen a napon Tokyóban voltunk, soha nem fogjuk elfeledni ezt a különös reggelt amikor a tatamikészítő vak fia és tudós szolgái egy hosszú pillanatra élet és halál uraivá váltak.

---------------------------------------

* A teljességhez azért hozzátartozik, hogy a gyilkosságokat a szekta vezetősége és a beavatottak egy szűk köre tervezte és vitelezte ki; a tagok döntő többsége nem volt tudatában annak, hogy "egyháza" unortodox eszközökkel segíti elő jövendöléseinek beteljesedését.

** Itt: http://en.wikipedia.org/wiki/Tokyo_subway_sarin_attack A magyar wikin NE nézzétek ezt a szócikket, mert gyakorlatilag semmi sincs róla és még ami van is, nettó hülyeség.
*** a szarin az egyik legmérgezőbb anyag, becslések szerint 500-szor mérgezőbb a cianidnál és nem-halálos koncentrációban is marandandó neurológiai károsodást okoz.

Szerencse a zsákban

Judit a minap ezzel állított haza, biztosan megint valami ütődött ízű sütemény, gondoltam, de minek rá a madzag? Felvilágosított, hogy ez egy omamori, vagyis amulett, ami házasságunkat hivatott megvédeni, mitől is? nagyon cuki és csak 700 yen volt, a hülyének is megéri. Hát jó.

Enmusubi omamori: egy pár gyöngyvirágot ábrázol, ami a boldogság szimbóluma

Az omamori  (お守り) egyébként azt jelenti, hogy "védő" és eredetileg papírból vagy fából volt, elkorcsosult korunk ma már bármilyen anyagot megenged, általában egy kis díszes zacsiban van és gyakran egy imát vagy vallásos idézetet is rejt, amit nem illik kipiszkálni, mert akkor elveszti a dolog a varázserejét. Ezenkívül, a Darumához hasonlóan, tanácsos évente megújítani, így az előző évben esetlegesen rátapadt balszerencse nem ugrik át idénre. De mit tegyünk a régivel? kukába semmiképp se dobjuk, ez óriási tiszteletlenség volna az istenséggel szemben, aki eddig segített minket, legjobb visszavinni oda, ahol vettük, ott majd, kissé hasonlóan a veszélyes hulladékhoz, szakszerűen és biztonságosan, és főképp tiszteletteljesen, megsemmisítik, aminek pedig az egyetlen helyes módja az elégetés. 

Az amulettezés nemzetközi diszciplína, szerte a világban cipeltek emberek már sárkányfogat, szentek szőrét, puskagolyót, és ki tudja még mi mindent. Persze Japán nem lenne japán, ha nem akarna egy kis rendet vágni ebben az ordas kuplerájban, semmi egyénieskedés! ISO-kompatibilis amulettek! így az omamori itt az alábbi kategóriákban van rendszeresítve:

• 交通安全 (kōtsū-anzen): ez megvéd minket a közúti balesetektől
• 厄除 (yakuyoke): ezzel elkerül a gonosz(ság)
• 開運 (kaiun): "szerencse kinyílik", megnyerjük az ötöslottót, meg ilyenek
• 学業成就 (gakugyō-jōju): átmegyünk majd tőle a vizsgán
• 商売繁盛 (shōbaihanjō): sikeresek leszünk az üzleti életben
• 縁結び (enmusubi): párra lelünk és utána ásó-kapa 
• 家内安全 (kanaianzen): családi béke-biztonság
• 子授け (kosazuke): termékenység-amulett, csak túlzásba ne essünk vele!
• 安産 (anzan): könnyű és biztonságos szülésünk lesz

A fenti választékból ki-ki kiválaszthatja a neki megfelelőt, figyelem, nincs megúszom-az-adófizetést vagy nem-bukom-le-a-szeretőmmel omamori! majd elballaghat a kedvenc shintó vagy buddhista templomába, Lord Buddha gondolom dobna egy faceplam-ot ennek hallatára, és megvásárolhatja a szerencséjét, biztonságát, vagy boldogságát. Ej, ha ilyen egyszerű is lenne ez...!

Daruma-máglya

Hétfőn setsubun volt, a babhajigáló, ördögűző szertartás, de mivel erről már az előző években beszámoltam, ezért tegnap inkább elmentem a Nishi Arai Daishi templomba, Daruma-égetést nézni. 

Daruma, a kerekded, piros kabalafigura a kitartás, állhatatosság, odaadás jelképe és mindenféle vállalkozást sikerre visz. Névadója, Bódhidharma, az indiai származású zen mester, a legenda szerint kilenc évig meditált egy barlangban, miközben karja és lába lassan elcsökevényesedett - azt hiszem, nem kell tovább magyaráznom a szimbolikát. Egy japán közmondás szerint az igazi férfi "Nanakorobi Yaoki," vagyis ha hétszer elbukik, nyolcadszor is felkel - ez a papírmasé Darumára is igaz, mivel az üreges figura alul súlyosabb, tehát mindig talpra áll = felülkerekedik a viszontagságon és leküzdi a balszerencsét. 

A babáknak először csak egy-egy fehér folt van a szemük helyén. Az egyik szemet akkor kell kifesteni, amikor megvesszük, a másikat, amikor teljesült a kívánságunk. Választások környékén gyakran látni a tévében politikusokat, akik hatalmas ecsettel festik a közel emberméretű Daruma szemét. 

A hagyomány szerint év végén vissza kell vinni a Darumát oda, ahol vettük és a templomok szertartásosan elégetik azokat. Azt még értem, hogy elégetik, hiszen a szemétbe dobni valahogy nem való olyasmit, ami szerencsét hozott. De miért jár le a szavatossága egy év alatt? Erre még nem jöttem rá... Üzleti modellnek mindenesetre nem rossz, hiszen legközelebb újat, lehetőleg még nagyobbat kell venni.

Félórába sem telt és a magasra tornyozott Darumákból csak egy kis halom hamu maradt. 

Japán kedvenc szentje

Ha Nikkóban járunk, sohasem mulasztjuk el, hogy ellátogassunk a Daiya folyó völgyébe, a Narabi-jizókhoz a Kanmangafuchi zúgójához, erre a szomorkás hangulatú, titokzatos helyre, ahol a vízpermettől mindig nedves a levegőben ül sorban száz Jizó szobor, vagy 101? a legenda szerint attól függ, hogy melyik irányból számolod őket, és várják, hogy átvezethessék a halott gyerekek lelkét a túlvilágba.

Narabi-jizók (Nikkó)

Jizó Bosatsu, vagy ahogy gyakrabban emlegetik: O-jizó-sama, eredetileg egy boddhisattva, vagyis olyan megvilágosodott egyén, aki ahelyett, hogy visszavonulna a Nirvánába, inkább segíti az itt maradottaknak megvilágosodni, afféle Jézus-figura a buddhizmusban, már amennyire az ilyen párhuzamoknak bármi értelmük van. Szanszkrit neve Ksitigarbha, és arra esküdött fel*, hogy addig nem vonul vissza Buddhaként a Nirvánába, amíg a pokol összes lakója el nem éri a megvilágosodást, így vélhetőleg velünk lesz még egy ideig. A japán buddhista hitvilágban a Samsara körforgásába szorult lények, vagyis mindnyájunk, segítője, de azon belül is az utazók és zarándokok, a terhes és vajúdó asszonyok, a tűzoltók és gyermekek, de leginkább és legfőképpen a korán meghalt vagy meg nem született kisdedek védelmezőjeként ismert. 

A születésük előtt meghalt gyermekekkel keményen bánik a buddhizmus: mivel nem volt alkalmuk életükben elég jótettet felhalmozni, ellenben már bőségesen okoztak fájdalmat és szenvedést szüleiknek, ezért arra ítéltetnek, hogy az idők végezetéig köveket tornyozzanak fel a Sanzu folyó partján, ahelyett, hogy átkelnének rajta a Túlvilágba. Ha mindez még nem elég kegyetlen büntetés; időről-időre démonok támadnak rájuk vasrudakkal, szétrugdossák a kövekből készített tornyaikat, és a ruháiktól megfosztott, védtelen gyermekek kezdhetik előről a munkát.

Így hát esténként új piros kötényt és sapkát kötsz Jizó-samának, és amikor elkészült, elmész a templomba, fizetsz a papnak bőségesen, hiszen azt mondta, ezzel tudod a leginkább enyhíteni halott magzatod szenvedését, majd lemész a folyópartra a Jizó-szobrokhoz, építesz te is egy tornyot a kavicsokból, ezzel is segítve gyermeked véget nem érő munkáját, végül kiválasztod a legszebben mosolygó O-jizó-samát, felöltözteted új ruhájába és mantráját mormolva, Om ka ka kabi sanmaei sowaka, könyörögsz hozzá, hogy rejtse köpenyegébe őt a rátámadó Datsueba démonok elől, és minél hamarább segítse át az Amida Nyugati Mennyországába, sírsz egy keveset, majd hazamész és próbálsz egy egész évig nem gondolni arra, hogy mi történt azon a szerda délelőtt a klinikán.

Meditáció

Jizó az Alvilág Kapujában (Osore-san)

Ima a gyermekek lelkéért (Chaosudake)

Jizó-sama, 3000 méter felett (Ontake-san)

Mackó, gazdáját várva (Kintoki-san)

Útszéli Jizó-szobor

Egy erdei Jizó, utasok védelmezője

Divatos Jizó (Zenpukuji)

Jókedvű jizók (Zójó-ji)

-----------------------------

Még többet a Jizó-hagyományról itt olvashatsz: 

• röviden a magyar Wikin, hosszabban az angol nyelvű szócikknél
• egy olvasmányos, jó összfoglaló az angol nyelvű Japan Times-ből
• végül egy egész weboldal (angol), hosszan, részletesen

* "Not until the hells are emptied will I become a Buddha; not until all beings are saved will I certify to Bodhi." http://buddhism.about.com/od/iconsofbuddhism/a/jizo.htm

A pap Audija

Finoman fékez a murván az autó, kiszáll belőle a fekete ruhás pap, pippent egyet a kulcsával, és elballag a templom felé. Nézem az autóját, Audi Q3 2.0 TFSI quattro 211PS S-line, tűrhető, utánanéztem, alapáron, extrák és ÁFA nélkül ez a modell itt 5,130,000 yenbe kerül, vagyis kis ezzel-azzal simán megvan húszmillió forint, na, azért ez még Japánban sem az aszketizmus csúcsa. Minekutána a buddhista vallás lényege a vágyakról való lemondás által elért megvilágosodás, felmerül a kérdés, hogy valóban a Q3-as "S" modelljén át vezet-e a legrövidebb út a Buddha-létbe?

Buddha annak idején így szabta meg a tanítványok tulajdonait: három rend ruha, alamizsnakérő kosár, tű és cérna, borotva és vízszűrő. A közhiedelemmel ellentétben ez nem aszketizmus volt, hanem bizonyos értelemben éppen a koszban és rongyokban fetrengő, csontsovány aszkéták ellenében és a mértékletesség jegyében fogalmazódott meg: ne sanyargasd magad, de ne is gyűjtögess felesleges javakat! Hogy ez a lista mikor bővült ki az Audi Q3-asra, nem tudom, de abban biztos vagyok, hogy még ha engedélyezte volna is Sakjamuni, szigorúan megmaradt volna az alapmodell mellett, és semmi extra! 

A papság általában elég jól el van eresztve itt Japánban; a piac akkurátusan fel van osztva, a buddhistáké a temetkezési biznisz, mig a shintó inkább a házasságokon kaszál. Ez valószinűleg azért van így, mert míg a shintónak dögösebb ruhái vannak, ez nem kifejezett hátrány egy esküvőn! addig buddhizmus ajánlata a túlvilággal kapcsolatban erősebb: érdemeink szerint születünk újjá, és mondani sem kell, hogy egy jó kis temetéssel sok karma-pontot lehet gyűjteni, ráadásul ez az utolsó esély ebben a fordulóban.

A legnagyobb bizniszt az egyik "újbuddhista" szekta, a Sóka Gakkai csinálja, a mintegy 11 millió tag adományaiból, és egyéb bizniszekből,  évente mintegy 2 milliárd euró bevételük van. A vezetőjüknek, Daisaku Ikedának a magánvagyona pontosan ugyan nem ismert, de annyit azért lehet tudni, hogy a tokyói háza meglehetős tágas, kb. 2,500 m2, és konkrétan többe került, mint a japán császári palota, ez nem kamu, ismerem ugyanis az építésvezetőt, ő mondta. Ja és van egy saját parlamenti pártja is, a Komeitó, masszív 5% körüli támogatottsággal, nagyjából mint otthon a KDNP, csak ezt igazából meg is szavazzák.

Félreértés ne essék, távolról sem akarom a buddhizmust bántani, amit, mint gondolatrendszert, módfelett tisztelek, csak szeretném felhívni a figyelmet a buddhista egyház meghökkentő hasonlatosságaira az európai keresztény egyházakkal: beleszületett, de nagyrészt ignoráns "hívők", gazdag és a politikával szorosan összefonódott papság, az eredeti magasztos elvek és eszmények háttérbe szorulása. Így talán nem olyan meglepő, hogy a kisszámú, úgy tudom, kb. 1%, japán keresztény ezzel ellentétben igen komolyan veszi a vallását, nagyjából mint a nyugati buddhisták. Vagyis arra a közhelyes, de mindazonáltal sajnos igaz tételre lyukadunk ki, hogy az államvallás az inkább állam, mint a vallás**. 

Visszatérve az elején feltett kérdésre, egy magyarázatot tudok csak elképzelni: úgy nem kunszt lemondani világi hívságokról, hogy nem volt benne részünk, én például könnyű szívvel lemondok a magánrepülőről. Tehát ahhoz, hogy a vágyakról lemondhassunk, előbb meg kell ismernünk azokat. Alaposan. CSAK így van értéke a lemondásnak. Majd aztán, ha az élet minden csábítását kiismertük, akkor, egyetlen hatalmas gesztussal mindezt egyik napról a másikra feladni, ez igen, ez az igazi lemondás! A kiismeréshez azonban idő kell, lehet, hogy csak öregkorára jut el oda az igazság hivatásos keresője, hogy ezt megtegye.

Vagy csak a következő életében.

-----------------------------------------

* ha valaki esetleg többet akar tudni a Mester tanításairól, itt kutakodhat, jó nagy pedál website, nyilván saját troll-hadserege tartja karban a hívők köréből. Különösen figyelemre méltó a "Honorary doctorates and professorships" lista; begörcsölt a kezem, még végigszkrolloztam rajta, de nagy örömömre szolgált, hogy Magyarországon még nem kapott díszdoktori címet, na ugye, hogy jön jó hír is otthonról!

** mielőtt valaki kérdezné, nem, a shintó sem jobb, sőt! a néptömegek számára a shinto tkp. egyfajta babonarendszer, sok csicsás amulettet kell vásárolni jó drágán a szentélyben, és akkor minden rendben lesz.

Hatsu-feladatok

Az év első napjai mindig mozgalmasan telnek, mert rengeteg mindent kell először csinálni, hatsu-ez meg hatsu-az*, és ez persze mindig kiemelt jelentőségű, hiszen a közmegegyezés szerint ha valami elsőre jól sikerül, akkor utána egész évben jól fog menni. Van olyan hatsu, amit otthon is lehet - első étkezés, első álom - és van, amihez ki kell mozdulni otthonról - mint a Fuji első megpillantása vagy az első szentélylátogatás, a hatsumóde, és végül van olyan is, amit elég nézni, mert mások megcsinálják helyettünk.

Ehhez az utóbbi fajtához tartozik a dezome-shiki, a tűzoltók éveleji mustrája és annak részeként a nevezetes, bambuszlétrán végzett akrobatamutatványok is. Hogy miért épp a tűzoltók lettek híresek, és nem pedig a kőfaragók vagy a balettáncosok, az valószínűleg annak köszönhető, hogy a hajdani, fából épült Tokyó, pontosabban akkori nevén Edó, rendszeresen leégett, így a tűzoltó foglalkozása igen népszerű és jövedelmező volt. Az persze nem valószínű, hogy valaha is tornász-mutatványokat végeztek volna munka közben, de állítólag ügyességükről és vakmerőségükről voltak ismertek. Mindezek ellenére a túlnyomórészt kisgyermekes szülőkből álló közönség fiatalabbik felének reakciója alapján azonban a 2011-es dezome-shiki fénypontja mégsem a hagyományőrző akrobatika, hanem a tűzoltóautók felvonulása volt...

A számtalan más hatsu-esemény között válogatva még a Meiji szentély évkezdő íjászversenyére** mentünk el. A zen íjászat, elnézést a szakértőktől a kissé primitív interpretációért, egyfajta meditáció; ha jól koncentrálsz, a nyílvessző magától betalál, hát hogyis ne tenné, hiszen az te magad vagy. Nem tudom, a shintó ijászat más-e vagy ma túlzottan arra koncentráltak a résztvevők, hogy ne gyűrődjék meg a színpompás kimonó, de elég sok lövés csúnyán mellé ment. De azért jó kis hatsu-dolog volt ez is.

Még több kép a hatsu-történésekről itt látható.

---------------------------------------------

* hatsu (kanjival: 初) annyit jelent: első

** a becsületes neve: Momote-shiki