2021. április 25., vasárnap

A Negyedik Hullám

A mai nappal kezdve újra rendkívüli állapot van Japánban, egy év leforgása alatt immáron harmadszor. Pont egy hónappal ezelőtt írtam, hogy 
"könnyen elképzelhető egy, minden eddiginél erősebb „negyedik hullám" is” 
és menetrendszerűen meg is jött, és aki ezen meg van lepődve az csak magára vethet, hiszen csak a szem erős összeszorításával lehetett nem észrevenni a trendet, ahogy a variánsok világszerte végigsöpörtek a beoltatlan lakosságon. Vagy az agy erőteljes összeszorításával azt hinni, hogy Japán ez alól kivétel lehet. 


A grafikon meredeken emelkedik, a korábbi hullámokhoz képest most az a változás, hogy nem Tokyó, hanem Ósaka az epicentrum, legalábbis egyelőre. Ennek egyértelműen az ott szinte egyeduralkodóvá vált “angol verzió” az oka, és csak idő kérdése, hogy Tokyóban mikor válik dominánsá, nem olyan sokára, attól tartok, ez a mutáció. Osakában már ott tartunk, hogy nem bírják a kórházak, hordják el a betegeket a többi prefektúrába, ahol jelenleg még van hely. 

A járvány felpörgése a mutáns változatok miatt persze másutt sem ismeretlen dolog, de Európában – Amerikában azért már látszik a fény az alagút végén, hiszen a lakosság átoltottsága napról-napra növekszik és az élen haladó országokban, mint Izrael vagy az Egyesült Királyság, a járványnak már szinte vége is van. Mindeközben Japánban eddig a lakosság 0.67%-át oltották be. Nem, nem 67%-át, hanem nulla-egész-hatvanhét százalékát. Igy Japánban az a fény ott szemben jó eséllyel csak egy szemből közeledő gyorsvonat… 

Lassan-lassan a médiában is megfogalmazódik a kérdés, hogy vajh’ miért van ez így? És hogy jól van-e ez így, amikor már nyilvánvaló, hogy csak és egyedül az oltások tudnak minket megszabadítani ettől a vissza-visszatérő borzalomtól? A kormányfő hebeg-habog és oltóanyaghiányról, ami egyre kevésbé igaz, valamint az oltóanyagok biztonságosságának mindent überelő fontosságáról, fontosabb mint az emberek élete? beszél, de egyre nyilvánvalóbb, hogy ezzel csak az elmúlt fél év bűnös semmittevését takargatja. Hiszen ha Bhután meg tudta szervezni, hogy a Himaláya hegyei között secperc alatt beoltsa a lakosság 64%-át akkor az annál némileg azért fejlettebb japán egészségügynek is illene egy kicsit tempósabban cselekednie. És talán arra való a miniszterelnöki hatalom, hogy ilyen esetben fenékbe tudja billenteni a bürokratákat, akik szerint Ordung muss sein és akkor lesz engedélyezve a Moderna (ez lenne a második hivatalos oltóanyag a Pfizer után) ha majd annak eljön az ideje. 

Ehelyett jön a régi recept, szépen kérnek mindenkit, hogy ha lehet, ne menjen be dolgozni, éttermek bezárnak nyolckor és, ez újdonság, nem árulhatnak alkoholt, és bezárnak a nagy áruházak is. Kérdés, hogy ez elég lesz-e? Mindeközben nagy erőkkel folyik az Olimpia szervezése, mert azt csakazértis megrendezzük! az egyre szkeptikusabb világ pedig a fejét csóválja, hogy nem lesz ez így jó, és nehéz ezzel nem egyetérteni. A külföldi nézőket már kitiltották, és nem fogadnék nagy összegben arra, hogy nem fogják ezt hamarosan a belföldiek is követni. Nagy valószínűséggel ez lesz az első valódi TV-olimpia…

2021. március 12., péntek

A harmadik hullám után

Legutóbb jó régen, tavaly augusztusban írtam pandemic-updétet, azóta történt egy s más… Túl vagyunk egy ronda harmadik hullámon, újra nyílnak a szilvavirágok, és hamarosan a sakura is, eltelt egy év, hogy is állunk hát Japánban a koronavírussal? 

Innen nézve a második hullám nem is volt akkora

Összeségében azt kell mondjam, hogy nem rosszul, továbbra is igaz az, hogy a megbetegedések és főképp a halálozások* száma jelentősen elmarad az európai-amerikai adatoktól és mindezt úgy érték el, hogy jóval lazábbak voltak a szabályok, mint általában a világban. Bár most rendkívüli állapot és korlátozások vannak, ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne étterembe menni (csak 8-kor haza kell menni), belföldön utazgatni (csak „nem ajánlott") vagy akár sporteseményre menni (félházzal megy a foci- és a baseball-bajnokság). 

Közelebbről megszemlélve a helyzetet, azért vannak furcsaságok. Az egyik az, hogy dacára a relatíve alacsony fertőzöttségnek, a kórházi ágyak telítettsége, különösen az intenzív osztályokon! igen magas, és ez azt jelenti, hogy ha kicsit is meglódul a járvány, amire bőven van esély, akkor könnyen bekövetkezhet a rettegett „bergamói szindróma” amikor is megmenthető betegek halnak meg megfelelő ellátás hiányában. Mindez egy olyan országban, ami magas szintű orvosi ellátására joggal büszke és az egy főre eső kórházi ágyak számában világelső! Ez most akkor hogy…? Sokáig én sem értettem, de a megoldást ott kell keresni, hogy az ágyak nagy része kis magánklinikákon van és ezek nincsenek felkészülve járványkezelésre. Ráadásul még azok a klinikák sem mindig hajlandóak COVID-os betegeket fogadni, ahol az megoldható lenne. Igen, ezt gazdasági okokra hivatkozva megtehetik, és igen, ennyit ér a híres japán össz-nemzeti szolidaritás… Igy korántsem lehetünk nyugodtak a fertőzöttséget illetően, különösen, ha két másik szempontot is figyelembe veszünk. 

Az egyik az utóbbi időkben elhíresült vírus-variánsok kérdése. Amint ez látható, az angol-brazil-dél-afrikai és még ki tudja milyen verziók most már bizonyítottan jóval fertőzőbbek és gyakran súlyosabb megbetegedést is okoznak mint az "eredeti", már amennyiben van ilyen egyáltalán. Nos, ezek variánsok már jelen vannak Japánban is, de még nem dominánsok. Ha azok lesznek, már pedig miért ne lennének? akkor könnyen elképzelhető egy, minden eddiginél erősebb „negyedik hullám” is. Ki tudja, hogy a fenti grafikon jobb oldali, enyhén újra felfelé görbülő farkincája már nem ezt jelzi-e? 

A másik aggasztó dolog az oltások csigalassúsága. Márciusban végre elkezdték ugyan az egészségügyi dolgozókat oltani, de az időseket majd valamikor áprilisban kezdik csak és a magamfajta, nem sokkal 60 év alatti fiatalemberekre jó, ha ősszel sor kerül. A minap egy újságban megjelent, hogy ha a jelenlegi tempóban oltanak, akkor 120 évbe telne, amíg az egész országot beoltanák… OK, ez afféle klikkvadász mondat, biztosan felpörög majd a vakcináció, de akkor is… nem valami Nyári Olimpiai Játékok nevű eseményt akarnak itt rendezni júliusban? És ha így van, nem lenne jó ötlet még előtte túl lenni ezen az oltás-dolgon? 

Érdekes kérdés, hogy miért van a vakcináció ekkora lemaradásban itt. Véleményem szerint ennek több oka is van. Egyfelől érezhetően van egyfajta „lack of urgency” (sürgősség hiánya), hiszen a helyzet MOST MÉG valóban nem katasztrofális. Hasonló okokból lassan halad az oltáskampány több ázsiai országban is, még olyanokban is mint Kína vagy Dél-Korea, ahol a járványt egyébként jól kezelték. A másik az oltóanyaghiány, és mivel Japán főleg az USA-ból számít oltóanyagra, és vélelmezhető, hogy amíg az USA-ban nincs felesleg, ez bizonyára fennmarad. Kínai-orosz kotyvalékok** nyilván szóba sem jöhetnek, ilyenekkel nem mérgezzük a tiszta japán nemzettestet! De ha már ilyen válogatósak az urak, azért nem alaptalan feltenni a kérdést, hogy miért nincs japán oltóanyag? Hiszen már harmadik világbeli országok, ma hallottam egy kubai-iráni közös fejlesztésről! is készítenek saját oltóanyagot… 

Itt érkezünk el a harmadik okhoz, ami szerintem a legfontosabb: valamiért a japánok képtelenek felpörgetni magukat és krízis-menedzsment üzemmódra átállni. Azt tudjuk, hogy a japán munkastílus, és ezen belül is az alaposság, a szabályok szigorú betartása és a konszenzus-kereséses döntéshozatal, mennyire JÓL működik, ha arról van szó, hogy valamit, egy terméket vagy egy folyamatot, jó minőségben fenntartani vagy tökéletesíteni kell. A „kaizen” országában vagyunk és ennek eredményei legyen az egy, az évszázadok alatt kialakult szabályok szerint megalkotott tusfestmény, egy teaceremónia, vagy a Toyota egy autója, szinte tökéletesek a maguk nemében. De nem véletlen, hogy Picasso nem itt alkotott és a TESLA sem itt született... Az ilyen fajta forradalmi, a formákat felrúgó alkotások és termékek nem teremnek meg könnyen egy olyan kultúrában, ahol a szabályok betartása és a csoport-konszenzus elérése mindenek feletti parancsolat. Egy krízishelyzetben, legyen az a pandémia vagy akár a fukushimai reaktorbaleset, ez a fajta gondolkodás- és működésmód nem igazán hatékony. Ilyenkor egyéni kockázatvállalás, top-down döntéshozatal és bizony! a konvenciók és szabályok helyenkénti felrúgása vezet gyorsabb eredményre. Ám erre láthatólag képtelen a rendszer, ezért is van az, hogy még mindig csak a Pfizer vakcina van csak engedélyezve, a Moderna csak beadta, és ”talán már májusban vagy júniusban engedélyezik” olvasom. Ebből a mondatból különösen a „már” („as early as”) tetszik, pedig egy kis sietséggel életeket lehetne menteni... De nem, a szabály, az szabály, ellenőrizni kell, hogy az a vakcina, ami bizonyítottan működik a világ ki tudja hány országában, valóban alkalmas-e arra, hogy a japán emberek minden bizonnyal rendkívül különleges, mindenki mástól eltérő szervezetében is kifejtse ugyanazt a hatást. 

Sajnos attól tartok, hogy sok ember fog itt nézni nagyon bután valamikor május környékén, amikor az egyre erősödő átoltottságnak köszönhetően, Izraelben, Angliában már látható ennek az eredménye! a járvány a fejlett országokban jó eséllyel csillapodik, ám Japánban változatlanul, sőt, a variánsok miatt akár fokozottabban is! terjed. Lesz majd bűnbakkeresés is, és lamentálás arról, hogy mit is kellett volna jobban csinálni, egészen a következő krízisig, mikor is majd egy teljesen más jellegű problémára ugyanolyan rossz válaszokat adnak majd. Hiába, minden nemzetnek megvan a maga rossz karmája… 

De hogy valami pozitív fejleményről is beszámoljak, fontos szövetségest sikerült találni a járvány elleni küzdelemben! Ha nincs vakcina, legyen legalább valami szupercuki maszkot az oldalunkon, és akkor már majdnem ugyanott vagyunk! Ráadásul most nem is kellett kitalálni valami újat, hanem elég volt meríteni a yókai-ok, hagyományos japán szellemek, világából és rátalálni Amabie-re, a haltestű, hosszú hajú és madárcsőrű sellő-szerűségre. Amabie az Edo-korban lett népszerű, gazdag aratást és a járványok elleni védelmet kínált némi népszerűsítésért cserébe. 

Annak idején ez az őt ábrázoló nyomatok illegális osztogatását jelentette, mára az internet erre sokkal hatékonyabb módszerekt kínál, így a japán nyelvű weboldalakon, Twitteren, Facebook-on, lépten-nyomon bukkanhatunk Amabie ábrázolásokra. De még az elmaradott fizikai világ is hemzseg az Amabiétől, néhány példa:

Amabie-variációk


Útszéli rizsszalma-Amabie

Amabie-saké

Amabie-üdítőital

Amabie-rágcsi


Amabie-latte

Ilyen hatékony transzcendens támogatottsággal nem lesz mitől félni, talán még oltani sem kell...!

------------------------------------

* 8,457 halott, kb. fele annyi, mint Magyarországon, ezzel Japán 94-ik a világrangsorban, messze „elmaradva” a sajnálatos magyar 5-ik helyezéstől 
** for the record: én nem gondolom, hogy ezek másodrendű oltóanyagok lennének

2021. január 16., szombat

Best of 2020

Akkor, ahogy ígértem, a legjobb tavalyi fotók. Koronavírus ide vagy oda, azért így visszanézve elég sokat mozogtunk tavaly, igaz, csak belföldön. Sokat túráztunk, főleg Tokyó környékén, de amíg üzemelt a "GO TO" kampány*, ami alatt majd' 50%-os támogatást lehetett kapni belföldi utazásokhoz! még messzebb is elmerészkedtünk, főleg Judit, hiszen neki idén több szabadideje volt. Igy kevéssé meglepő, hogy a képek többsége újfent csak Tokyón kívül készült (7:3).

Az idei év egyébként elhozta az áttörés az iPhone-nak, a Top 10-ben most először 6:4 az iPhone javára, hiszen, főleg mióta mindketten 12-essel vagyunk felszerelve, elég nehéz amellett érvelni, hogy mondjuk síeléshez, hegymászáshoz vagy biciklizéshez érdemes lenne a "nagy" Olympust vinni, lencsékkel. 

Akkor hát lássuk a Top 10-et, akinek ennyi nem elég, az végigbogarászhatja a Top 100-at is, ezen a linken.

Havas világ

A tavalyi év elég gyenge síszezont hozott, először nem volt hó, utána pedig beütött a koronavírus, de ez egy jól sikerült sítúra volt, részletesebben itt, és ami most nekünk még fontosabb: csodálatosan szép havas erdő fogadott bennünket! Ezt még egyébként egy ósdi iPhone 7-el fotóztam, ahhoz képest egész jól sikerült...

Shibuya

A Hachiko-tér este, valamikor februárban. Bírom, ahogy kavarog a sok ember a kirakatok előtt, van benne egy kis noir feeling. Itt még nem volt különösebben magas a maszkot viselők aránya, lehet, hogy vissza kellett volna ide mennem egy hónap múlva? Ez egyébként az Olympus-szal készült, 25 mm-es alaplencsével.


Retekevő-parti

Egy Kyóto környéki faluban, Oharában, évente egyszer, február elején van egy daikon (jégcsapretek) fesztivál, amikor is egy templomban nagy vájdlingokban főzik a retket és ingyen adnak mindenkinek, aki sorban áll érte. Magyarember ekkora potyát nem hagy ki, ráadásul a templom, Sanzen-in, ahol főzték, nagyon szép. Éppen egy nagy csapat nyugdíjas randalírozott ott, és miután megszerezték a zsákmányt, elégedetten csacsogtak a padon.


Chuzenji tó

Egy szép túra után, a Shirane-sant másztuk meg, hazafelé autóval megálltunk a Nikkó feletti Chúzenji tónál és a nap éppen kisütött a felhők közül. Július közepe volt, a járvány éppen eltűnőfélben, reményteljes pillanat volt. Aztán másképp alakult...


Titkos völgy

Ez egy másik gyönyörű túra, talán a legemlékezetesebb az egész évben! az Akita-Komagatekét másztuk meg, amikor egy hosszú, kopár, vulkanikus lejtőn felkapaszodva hirtelen befordultunk ebbe a hihetetlenül szép, élénkzöld, nedves, életteli völgybe, az év talán legszebb pillanata volt. A járványnak köszönhetően szinte csak magunk voltunk és nemsokára a köd is felszállt. Ide azért felcipeltem az Olympust, de megérte.


Rövid pihenő

Ha még nem írtam volna, de írtam, imádom a szitakötőket és Japánban van belőlük jócskán. Itt most egy lótuszvirág-levélen pihen, ami a másik kedvencem, egy kyotoi kertben. Idevágó kutatásaim szerint egyébként ez egy fehérfarkú pásztorszitakötő, még akkor is ha ez most momentán kék. Meglepően jó mélységélességgel sikerült ezt a képet elkapni Juditnak, pedig csak egy iPhone XS, -t használt, mert ez volt kéznél.


Hazafelé a vonaton

Mindig hálás téma a késő esti / kora reggeli vonaton buliból hazatérő, szétcsapatott emberekre vadászni, ezt Judit lőtte, reggel, munkába menet. Figyelemre méltóak a szögek: láb, cipő, kapaszkodó és maga a vonat, a színek, ezúton köszönjük a modellnek a lángvörös nadrágot! és a személyiségi jogakat gondosan megóvó frizura. Ez is iPhone XS, nanáhogy, hiszen ki cipelne munkába egy fullos kamerát?

A palota zárva van

A palota, Oka-Goten, Tano városában, Shikoku szigetén, a koronavírus okán zárva volt, Judit nemes bosszút állva kívülről csinált egy pöpec képet, nekem nagyon tetszik az asszimetrikus kompozició és a különböző modulok ritmusa. A kamera iPhone XS, mert Judit szerint az Olympos nagyon nehéz.


Fürdőszoba, kilátással

Csak, hogy az idei Top 10 se nélkülözze a Fuji-sant: íme egy kép, ezúttal északi irányból. Yamanashiból, egy onsenből. Korán reggel érkeztünk, hogy elkerüljük a tömeget, megérte, mert szép tiszta idő és gyönyörű kilátás fogadott. Ejtőzni a forró vizben és melankólikusan szemlélni a Szent Hegyet, ez utolérhetetlen életérzés! A kamera iPhone, most már 12, mert azt el lehet dugni a törölköző alatt. By Judit. 

Nem fért be

Aki követi a Reloaded Facebook posztjait is, minden bizonnyal találkozott már a #nemfértbe hashtag-gel, és tudja, hogy nálam ez egy fontos tematika: az autó motorházára leengedett redőnyös garázsajtó, mint a japán népi urbánus kultúra egyetemes szimbóluma, körülötte pedig a klasszikus japán kültéri dzsuva**. Japánul olvasóknak külön ínyencség a kocsi elejére biggyesztett 危, "ki", vagyis veszély, kanji. Vajon mi lehet itt a veszélyes? Az ujjakat odacsípő garázsajtó? vagy a sárgarendszámos, vagyis 500 cc-s, dobozautó? Vagy maga a Lét, ebben az elátkozott 2020-as évben?


-----------------------------------

* ezt aztán december vége felé, amikor már tagadhatatlan volt, hogy itt az eddigi legnagyobb, harmadik hullám, felfüggesztették a kampányt
** erről már régóta tervezek írni, a lényeg az, hogy a japánok nagy része semmi kivetnivalót nem lát abban, hogy a kertjét-háza elejét kvázi szeméttárolónak használja

2021. január 2., szombat

Vírusörömök

Az év első posztja a hagyományok szerint az előző év legjobb fotóiról szól, így hát tekintsük ezt most egy elkésett 2020-as posztnak. Azért a fotókon is dolgozunk közben… 

Sok posztot tudnék arról írni, hogy mi volt ROSSZ a tavalyi évben. De 2020-at ekézése kezd egy kicsit unalmas lenni, és egyébként is: év eleje van, fókuszáljunk inkább a pozitívumokra, mert azért ilyenek is akadtak! Mit is köszönhetünk tehát a pandémiának?

Először is, a környékbeli csavargásokat. Az áprilisi-májusi "első hullám" volt az az időszak, ami legközelebb esett az "európai értelemben vett" lezárásokhoz. Azért ez sem volt olyan véresen komoly, jártunk boltba, sétálni, biciklizni. Setagaya-ku-ban, (ku = kerület*), lakunk, adta magát, hogy járjuk be a környéket. Kiderült, hogy bőven van felfedeznivaló, remek kis templomokat, shinto szentélyeket és sok más apróbb-nagyobb érdekességet találtunk, posztoltam is róla néhányat. Vagyis ha nincs koronavírus, valószínűleg soha nem jutunk el a Macskatemplomba...


Azt is (újra) megtanultuk, hogy milyen szépek a japán hegyek. A járvány miatt elmaradtak a szokásos ázsiai kalandozások, de az országon belül szabadon lehetett utazni, sőt, még állami támogatás is volt rá! és ezen belül a túrázás elég biztonságos opciónak tűnt, különösen, ha nem vonattal, hanem autóval közlekedtünk. Így aztán nyáron-ősszel sok szép túrát csináltunk és reveláció volt, hogy milyen gyönyörű tájak vannak, nem is lehetetlenül messze. Hiába zsúfolt Japán, ha elkerüljük a leghíresebb helyeket, szinte alig van valaki. Továbbá jelentem, hogy a 100 híres japán hegy, Hyakumeizan - 百名山, megmászásában most már 23-nál tartok. Nem hiszem, hogy valaha is meglesz mind a száz, de azért még remélem begyűjtök néhányat! 


Még egy mackókalandunk is volt, szerencsére csak távolról... 


A vadvirágok különösen változatosak és gyönyörűek! 


A harmadik kényszer-szülte örömforrás a főzés lett, gondolom, sokan voltak ezzel így tavaly. Megtanultunk sütni-főzni jónéhány japán klasszikust, amit eddig inkább csak étteremben ettünk, vagy boltban vásároltunk meg. Helló tamagó-yaki, tonjiru, kinpira és társai! Az továbbra is igaz, hogy itt Japánban nincs sok értelme ezeket otthon készíteni, de ha egyszer hazaköltözünk, fontos készségek lesznek ezek majd! Az év kulináris megkoronázása pedig a saját készítésű összerakású újévi osechi-ryóri volt, szerintem egészen csinos lett! Itt azért be kell vallanom, hogy az alkatrészek nagy részét készen vásároltuk, de az japán háziasszony vesse rám az az első követ, aki mindent maga főz az újévi menüben. 

  
------------------------------------

Angolul ezt "Setagaya city"-nek forditják, de tekintve Tokyo méretét, szerintem a "kerület" szó jobban visszaadja a jelentését

 

2020. szeptember 12., szombat

Felnőttoktatás a metrón

A felületes szemlélő azt hiheti, hogy a japán tömegközlekedésben, a tömegtől eltekintve, alapvetően rendben mennek a dolgok: a vonatok gyakran járnak és pontosak, az utasok udvariasan és csendesen viselkednek, nem szemetelnek, nem hangoskodnak és általában véve jó modorúak. Ám ez súlyos téveszme és a vasúttársaságok mindent elkövetnek azért, hogy rádöbbentsék az utazóközönséget, hogy mi mindenben kellene még fejlődniük ahhoz, hogy Tokyo közlekedése végre felzárkózhasson a civilizált világhoz. A élethosszig nevelés legfontosabb médiuma a metróplakát, erről egyszer régen már írtam, de az eltelt években sok-sok csodálatos munka született ebben a műfajban.

Hát először is: ne üvöltözzünk állatok módjára! Aki utazott már az itteni metrón, az tudja, hogy nagyjából egy pisszenés sem hallatszik, ha mégis, akkor az jó eséllyel tőlünk származik, de ez nem tartja vissza a vasúttársaságokat, hogy ne figyelmeztessenek minket erre a csúnya szokásra. Egyébként a baloldali plakátsorozat szenzációs, a Seibu Railway az ukiyo-e, színes Edó-korabeli fametszet, stílusában nevelt minket egy ideig, imádtam! A jobboldali sorozat pedig a Tokyo Metro-é, ez még most is fut, ez sem rossz.


A nevelés egy másik fontos vektora a vonatokon való étkezés megszüntetése, hát mit mondjak, ez sem egy kifejezett tömegjelenség, de ez nem tartja vissza a plakátrajzolókat, hogy óvjanak minket a metrón való mértéktelen zabálástól.


Hogy azért ne legyek teljesen egyoldalú, nehezemre esik ugyan, de, el kell ismernem, hogy azért vannak olyan viselkedések a vonaton, amelyek engem is idegesítenek. Én sem szeretem ugyanis, ha párnának használnak vagy ha egy komplett reggeli toilettet csinál valaki végig mellettem. Igy az alábbi a poszterek a szívemből szólnak...


Hasonlóképp, a sumapo*, vagyis az okostelefonnal való alvajárás, sem egy ismeretlen jelenség, van is ellene poszter bőségesen: 


A fenti példák az un. "manner-poszterek", kb: utazási etikett, széles családjába tartoznak, ezen műfajilag kívül esnek azok a plakátok, amelyek kifejezetten a deviáns viselkedés, a vonatok személyzete ellen való erőszak kerülésére figyelmeztetnek. Ezekből a poszterekből a felületes szemlélőnek az a benyomása támadhat, hogy a mexikói Tijuanában, a világ jelenleg regnáló gyilkosság-fővárosában, van, nem pedig a pihe-puha Tokyóban. A műfaj jellegzetessége az expresszív, narancs-vörös színek túlsúlya és a nyakkendő-fétis: az agresszió gyakran a közalkalmazottak nyakkedőjének megragadásában és heves rángatásában fejeződik ki.


Egy másik kedvenc műfajom a sínek melletti részeg tántorgást helytelenítő poszterek. El kell ismernem, ez a sportág nem teljesen ismeretlen Japánban, nagy hagyománya van az ittasan sínek közé zuhanós elhalálozásnak. A nyakkendő itt is fontos szerepet kap, a plakátokon boldogan tántorgó utasok jelentős része ugyanis a nyakkendőjét a fejére kötve viseli. Ez Japánban valamiért a részegség szinonimája, nem mintha valaha láttam volna ilyet, ez egyesek szerint a 80-as évekbeli B-kategóriás amerikai filmekből maradhatott meg. További gyakori motívumok a piros arc, levetett zakó és kibomlott ing, valamint egy doboz omiyage**, vagy engesztelő ajándék a feleségnek? amivel balanszírozni lehet.


A manner-poszterek világa nagy és színes, még gyereknek is csinálnak manner-poszter pályázatot! aki jobban el szeretne ebben mélyedni, ajánlom az alábbi keresőszavakat a képkeresőben: 
  • Angolul: "manner poster", "Tokyo" "metro"
  • Japánul: 「マナーポスタ」 「メトロ」 「地下鉄」
-----------------------------

* ez egy jó kis szójáték egyébként, mert a hasonló hangzású "sanpo" az sétát jelent, a "sumafó" pedig a smartphone-t, igy a sumapo, kanjival スマ歩, pedig ezek kombinációja
** úti ajándék, az üzleti útról hazatérve ugyanis illik valamit hozni a kollégáknak. 

2020. szeptember 5., szombat

Kedvenc szavaim: az eső fokozása

Ilyenkor nyár végén, a tájfun-szezon beköszöntével, éppen most közeledik egy méretes darab! érdemes leporolni a szókincsünkben az eső, vagy minden más időjárási jelenség, mellékneves kapcsolatait, vagyis az eső fokozását. Nézzük csak hogyan is osztályozzák a japán időjárás jelentésekben az esőket erősségük szerint: 
  • 強い tsuyoi: ez azt jelenti, hogy erős, azért itt már ezt is komolyan kell venni, mert a “tsuyoi ame*” simán megfelel az otthoni “ömlik az eső”-nek 
  • 非常に強い hijóni tsuyoi: extrém erős, ennél már jobb észnél lenni, főleg ha szél is van hozzá: ilyenkor az esernyő felejtős, maximum csak egy komolyabb esőkabát-esőnadrág kombóban érdemes próbálkozni 
  • 猛烈な móretsuna: ez a kedvencem, már csak a hangzása miatt is. Mind a két kanji azt jelenti, hogy “heves, extrém”*, ha “móretsuna ame” jön, akkor azért ne nagyon merészkedjünk ki, mert garantálom, hogy magyarember ekkora esőt, szelet, vihart stb. odahaza még nem látott! 
  • 記録的な kirokutekina - vagyis rekord méretű, ez a Fedák Sári, ennél nagyobbat nem lehet mondani, ez mindent visz. Egyre gyakrabban hallom ezt a kifejezést, még ha sokszor csak az “osore ga aru” (“-ra van lehetőség”) összetételben is, hát valahogy így manifesztálódik a globális felmelegedés a világnak ezen a tájékán…. 

-------------------------- 

* 雨 ame, vagyis eső, nem nehéz felfedezni a karakterben az esernyőt és a ferdén hulló esőcseppeket, ez a kanjit könnyű megtanulni és nehéz nem szeretni! 
** a kínai eredetű, gyakran egy-az-egyben átvett, szavaknál gyakran megesik, hogy két nagyon hasonló jelentésű karaktert összerakva születik meg egy harmadik, ami még ráerősít a jelentésre. Biztosan van erre valami tudományos magyarázat is, én csak úgy kibic módjára birom ezeket

2020. augusztus 28., péntek

Csatornafedelek a hűvös északról

Az idei esős évszakot nagy forróság követte, így amikor már lehetett, észak felé, a hegyekbe menekültünk. Főleg túrázással telt az idő, de azért a csatornafedelekre is jutott energiánk. Akita, Iwate, Niigata és Nagano megyékben gyűjtöttem ezeket a példányokat. A képek többnyire az adott város jelképének számító virágot, állatot, vagy helyi tájat, hagyományt ábrázolnak - sokszor kissé iskolásan, néha kreatívabban. A csatornafedelek történetéről, fajtáiról korábban itt és itt már írtam. 

Helyi hagyományok


 (1) Akita, Kantó matsuri. Az augusztusi fesztiválon a fiatalok azon versenyeznek, ki tud ügyesebben tizenkét méter hosszú bambuszpóznára aggatott papírlámpásokat egyensúlyozni a tenyerén, vállán, homlokán. Az idén sajnos elmaradt a fesztivál.
(2) Kakunodate szamurájnegyed, Akita. Musha-e, vagyis szamurájok csatáját ábrázoló kép. A legyező nem a meleg miatt kell, hanem mert annak idején ezzel irányították a harcosokat. 
(3) Kyowa, Akita. A három részre osztott képen középen noh színház, felette japán tiszafa (ichi), alatta encián (rindó).

Tájak 


(1) Oga félsziget, Akita. A parti szirtek és a Nyúdozaki világítótorony, közöttük pedig egy óriási sirály. 
(2) Togakushi szentély, Nagano. Háttérben a Togakushi hegy, előtte két japán széncinege (shijúkara) pöffeszkedik egy nyírfa (shirokaba) ágán.
(3) Myókó fennsík, Niigata. Jól látszik a tűzhányó különös alakja: a külső kráterben egy magasabb belső hegy.

 Élővilág 


(1) Nishisenboku, Akita. Kócsagvirág (sagisó), körülötte négy szitakötő (tanbó).
(2) Shizukuishi, Iwate. Japán berkiposzáta (uguisu), krizantém (kiku) és japánciprus (sugi).
(3) Tazawa-tó, Akita. A település hivatalos jelképei: szirti sas (inuwashi), japán fehér bükk (buna), szívvirág (komakusa) .

 Állatok 


(1) Ani, Akita. Medvemama és bocsa. A vicces az hogy pont aznap délelőtt láttunk egy igazi medvét is a hegyen, szerencsére bocs nélkül.
(2) Shinano, Nagano. Szántóföld, ló, verebek - ez akár Magyarországon is lehetne. Igazából itt nem a táj a lényeg, mert a kép a helyi születésű költő, Issa egy versét idézi fel.
(3) Nojiri-tó, Nagano. Fauna, bár kissé régi: ötmillió éve ilyen törpeelefántok éltek a tó partján, a kerti pillangóvirágok között.