2014. március 30., vasárnap

Ne-no-Tsu 根の津

Altough Kamachiku remains my favourite, Ne-no-Tsu is another excellent udon restaurant in the same area. It serves sanuki udon, which comes from Kagawa-ken, Shikoku. The noodles are thick with a squarish cross section and they are served either hot or cold.


All the usual suspects are available, such as agemochi (grilled rice cake), tororo (yam), tempura, duck and kitsune (sweet and salty deep-fried tofu), but for me a simple bukkake is the best. Ne-no-Tsu bukkake is served with thinly sliced green onions, grated radish, sesame seeds, tempura batter pellets and a generous portion of ginger.


Ne-no-Tsu is on a narrow back street leading to Nezu shrine, just off busy Shinobazu road. The closest station is Nezu. A yellow noren curtain marks that the restaurant is open for business. A more telling sign is the queue, which alerted me to the restaurant in the first place. There are only four tables with the capacity for about 20 people and Ne-no-Tsu and the whole area gets extremely crowded when the famous azalea bushes are blooming at Nezu jinja in April.




Food: 8/10 (excellent)

Ambiance: 6/10 (nice place)

Price-performance: 8/10 (good value) no credit cards

 -------------------------------------------- 

Address: 1-23-16 Nezu, Bunkyo-ku, Tokyo Tel: +81 (3) 3822-9015

2014. március 24., hétfő

Abrakadabra leves


Kinyitottam a zacskót, elhelyeztem a juharlevél formájú ostyát a tálban, majd leöntöttem forró vízzel — mire mintegy varázsütésre, a külső kéreg elolvadt és egy egész kis csendélet bomlott ki belőle. Tulajdonképpen instant leves, de mennyire elegáns megoldásban! 

Ez a külső kéreg a 麩 fu, vagyis a tiszta glutén. Búzalisztből gyúrt tésztából kimossák a keményítőt és ami hátramarad, az a vízben nem oldódó fehérje, a glutén. Nyersen, babpasztával töltve édesség, szárítva pedig színes golyócskák, falevél, virágszirom, gomba, nyuszika formában bármikor rendelkezésre áll az évszakhoz illő levesbetét.

2014. március 20., csütörtök

Yin és Yang Omotesandón

Azért történnek jó dolgok is a városban. Számomra sokáig fájó pont volt, hogy közvetlen Ito Toyo remekbeszabott TOD's Omotesando Building-je mellett, na ez most merész kijelentés lesz! Tokyó egyik legrondább épülete állt. Ignorálni sem nagyon lehetett, mert a telek "L" alakja miatt a TOD's mintegy körülölelte ezt a tüneményesen csúnya épületet. 


Aztán egy szép napon huss! eltűnt ez a pszeudo-párizsi szörnyszülött és lehetett izgulni mi kerül a helyére...


Már az építkezés is érdekes volt volt, mert a bontás miatt egy ideig a TOD's eddig nem látható homlokzatai is napfényre kerültek. Legjobb volna üresen hagyni, gondoltam, de hát tokyói ingatlanfejlesztők nem szívbajosak. Kicsit féltem, hogy még akár rosszabb is lehet. 


Szerencsére nem lett, sőt! Dan Norihiko tervezésében az Omotesando Keyaki Building, nevezzük az egyszerűség kedvéért BOSS-nak, méltó párja lett a TOD's-nak; nem próbálja utánozni, és mégis jól illeszkedik hozzá. Nem vagyok nagy híve az épületek antropomorfizálásának, de nem tudok elszakadni a gondolattól, hogy mintha egy szép emberpár állna egymás mellett: a maszkulin TOD's jobbján a karcsú, törékenyebb BOSS, és persze itt is a nő a főnök...





 Most már csak azt a felüljárót kellene elbontani...

2014. március 18., kedd

Száműzöttek

Nem kérek egy kis magurót? kérdezi Jinnó-san és szeme reménykedve csillog. Igazából eszem ágában sincs magurót enni Saigonban, elsősorban, és másod-, sőt harmadsorban is, vietnamit szeretnék enni, ami imádnivalóan finom kaja, na nem mintha a japán nem lenne hasonlóan jó, de azt majd inkább Tokyóban, holnap. De Jinnó-san nem megy holnap Tokyóba, sőt holnapután sem, ezért megadóan bólintok, de, én is pont egy kis nyers tonhalra vágyom, boldoggá tenne, ha rendelne egy kevéskét. Mert most az ő vendége vagyok, és ezért neki csak azt szabad rendelnie, amivel nekem örömet tud szerezni, de hát én akkor örülök, ha ő örül, naszóval ilyen bonyolult az üzleti élet

Jinnó-san idestova 13 éve bolyong a világban, egy nagy japán cég képviseletében, először Lengyelországban töltött el 5 évet, ide még ő kérte magát és nagyon élvezte. Amikor letelt a penzuma, jött volna haza, elvileg ez a dolgok rendje, de a főnöke bekérte a szobájába és hosszú magyarázatba fogott arról, hogy mennyire fontos a munkája a cég számára és a végén kibökte, hogy lenne egy nagy kérésük. Így hát Jinnó-san bevállalt újabb öt évet a Közel-Keleten, végül is ez sem volt rossz, kiválóan keresett és szakmailag is előre tudott lépni. 

Másodszorra már nem is kerteltek annyit, Jinnó-kun, magának már olyan jól megy ez, mondta az akkori főnöke, mit szólna Vietnámhoz? Jinnó-san szabadkozott és próbálta udvariasan megfogalmazni, hogy ő tulajdonképpen most már leginkább hazamenne Tokyóba, a célzásokat a főnöke egy ideig elengedte a füle mellett, majd amikor már elkerülhetetlen volt megválaszolni, nyilvánvalóvá tette, hogy a Cég ezt nem tekintené lojális lépésnek. Jinnó-san tudta, hogy a választás ezek után a vezetőség jóindulata és egy jól fizető Ho Chi Minh City állás vagy valami istenhátamögötti japán kirendeltség között van és az utóbbiból nem igazán vezet út Tokyóba. Persze ott is hagyhatná a Céget, kapva kapnának rajta a versenytársak, de jó eséllyel mások is csak a világot megjárt, rutinos, angolul jól beszélő építésvezetőt látnák benne és újra csak egy tengerentúli állást ajánlanának fel.

Jinnó-sant azért annyira persze nem kell sajnálni, köszöni, jól elvan, sofőrös autója és szép háza van a villanegyedben, és bőséges fizetéséből nyakig el tud merülni Saigon dekadens örömeiben, és mindemellett félretenni is marad még pénze, bőven. De hiányzik neki Tokyó, a nyelv, az ízek, a régi helyek, és lassan család is jó lenne már és ha nem akar vegyes házasságot, márpedig egy japán férfi ritkán akar, akkor itt bizony elég szűkös a felhozatal. De vannak azért, akik rosszabb lapot húznak nála, és napjaikat egy dzsungel szélén épülő japán autógyár fülledt konténer-irodájában japánul-angolul nem sokat értő vietnámi munkások, estéiket pedig ugyanott, japánul-angolul még annyira sem értő viszkisüvegek és/vagy helyi erotikus szolgáltató kisiparosok társaságában töltik. 

Száműzöttek ők mind, bűnük közös: tudnak angolul… Ha tényleg csak néhány évről lenne szó, jóval többen nekivágnának, főleg a fiatalok, de a tapasztalat azt mutatja, hogy ha egyszer kikerül valaki külfőldre, nehéz a visszatérés és a karrier is kizökken. Többször hallottam már, hogy a cégbe frissen kerülő fiatalok nem nagyon reklámozzák, ha beszélnek valamelyest angolul, mert könnyen Száműzetés lesz a vége. És ha kevés a jelentkező, még valószinűbb, hogy az a néhány, aki mégis bevállalja, nehezen jut haza, tehát még kevésbé tűnik jó ötletnek a külföldi kalandozás és ezzel összefüggésben az angoltanulás, hiszen sokkal könnyebb elkerülni a Száműzetést, ha valaki tényleg nem tud angolul… 

Az eredmény egy fokozatosan beszoruló ország, ami fél kimozdulni biztonságosnak hitt csigaházából és egyre kevésbé érti maga körül a világot. A paradigma, ami Japánt annak idején naggyá tette, arról szólt, hogy kell egy jó kütyüt gyártani odahaza, majd odaadni valakinek, aki rá tudja sózni a gaijinokra, kasszírozni a pénzt és csinálni belőle egy még jobb kütyüt. Ma azonban már nem dolgokkal, hanem szolgáltatásokkal, szoftverekkel, dizájnnal lehet igazán nagyot kaszálni, és ehhez nem elég otthon ülve okosnak-szorgalmasnak lenni, hanem bizony oda kell menni, fizikailag vagy legalább szkájpilag, és kommunikálni kell a vásárlókkal, megérteni az igényeiket és alkalmazkodni a sajátosságaikhoz. Ezt pedig a japánok többsége nem kedveli, milyen macerás ez már? jobban elvannak ők magukban. Ráadásul, amint a fenti folyamat mutatja, a kevés vállalkozó szelleműt is könnyen el lehet bátortalanítani. Hogy lesz ebből Japán Reneszánsz*? 

Jinnó-san persze egyszer majd haza fog jönni, hogy egy kényelmes tokyói irodában töltse le a nyugdíj előtti utolsó 5-10 évet. De addig jó eséllyel bolyongani fog, ha szerencséje van New York és London, ha nem, akkor pedig Jakarta és Peking között. Hová is érkezik a gépem? kérdezi Jinnó-san a vacsora végén, Haneda vagy Narita? A mikor megtudja, hogy az utóbbi, kissé elhomályosult szemmel jegyzi meg, hogy ha ő Naritára érkezik, sohasem mulasztja el, hogy bemenjen Narita városba, mert ott híresen finom a grillezett angolna. Érdekes, de ez nekem még sohasem jutott az eszembe, pedig én is szeretem az angolnát.

-----------------------------------

* Abe Shinzó miniszterelnök meghirdetett gazdasági megújulási programja ami szélesebb értelemben egész Japán megújulását veszi célba. Még több itt (angol).

2014. március 15., szombat

Semba 仙波

Tokyo neighbourhoods tend to change out of all recognition in just a few years. Buildings disappear to be quickly replaced by taller ones, shops and restaurants close and are superseded by new, trendier places. Especially in Omotesando, the most stylish area of them all.


We used to think we knew this area intimately, as we regularly dined out within the Omotesando-Harajuku-Shibuya triangle after work. Well, that was during the first time we lived in Tokyo. We did expect change while we were away, but it was still a bit of a shock to find almost every familiar place gone. That is probably one of the reasons why we love this soba restaurant that is comfortingly unchanged. The outside got a smart facelift, but that is all.


A colleague has recommended Semba many, many years ago as a reliable lunch spot serving an unusual kind of noodle — kurumisoba. To tell the truth, I had never even asked the real name of the restaurant until the other day, as the name of that dish was enough to identify it.


Kurumisoba means walnut soba. Buckwheet noodles with a cold dipping sauce made of creamed walnut meat and katsuodashi. The sauce is deep, strong and smooth, the nutty taste nicely balanced by the saltiness of the soysauce and the fish stock and I think some sake as well. The condiments are kept very simple: negi onion, wasabi and momijioroshi (grated daikon radish with red chili).

All the usual stuff is available, zarusoba, tenseiro, kitsune udon, even sets with half a portion of noodles and half of rice, but I have to confess I never had any of those. And I have never been here in the evening. I come here to eat lunch and to order one thing. It is that good.


Food: 8/10 (excellent) 

Ambiance: 5/10 (OK)

Price-performance: 7/10 (good value)

 --------------------------------------------    

Address: 4-4-7 Jingumae, Shibuya-ku, Tokyo Tel: +81 (3) 5474-5977

2014. március 11., kedd

Szerencse a zsákban

Judit a minap ezzel állított haza, biztosan megint valami ütődött ízű sütemény, gondoltam, de minek rá a madzag? Felvilágosított, hogy ez egy omamori, vagyis amulett, ami házasságunkat hivatott megvédeni, mitől is? nagyon cuki és csak 700 yen volt, a hülyének is megéri. Hát jó.
Enmusubi omamori: egy pár gyöngyvirágot ábrázol, ami a boldogság szimbóluma
Az omamori  (お守り) egyébként azt jelenti, hogy "védő" és eredetileg papírból vagy fából volt, elkorcsosult korunk ma már bármilyen anyagot megenged, általában egy kis díszes zacsiban van és gyakran egy imát vagy vallásos idézetet is rejt, amit nem illik kipiszkálni, mert akkor elveszti a dolog a varázserejét. Ezenkívül, a Darumához hasonlóan, tanácsos évente megújítani, így az előző évben esetlegesen rátapadt balszerencse nem ugrik át idénre. De mit tegyünk a régivel? kukába semmiképp se dobjuk, ez óriási tiszteletlenség volna az istenséggel szemben, aki eddig segített minket, legjobb visszavinni oda, ahol vettük, ott majd, kissé hasonlóan a veszélyes hulladékhoz, szakszerűen és biztonságosan, és főképp tiszteletteljesen, megsemmisítik, aminek pedig az egyetlen helyes módja az elégetés. 

Az amulettezés nemzetközi diszciplína, szerte a világban cipeltek emberek már sárkányfogat, szentek szőrét, puskagolyót, és ki tudja még mi mindent. Persze Japán nem lenne japán, ha nem akarna egy kis rendet vágni ebben az ordas kuplerájban, semmi egyénieskedés! ISO-kompatibilis amulettek! így az omamori itt az alábbi kategóriákban van rendszeresítve:
  • 交通安全 (kōtsū-anzen): ez megvéd minket a közúti balesetektől
  • 厄除 (yakuyoke): ezzel elkerül a gonosz(ság)
  • 開運 (kaiun): "szerencse kinyílik", megnyerjük az ötöslottót, meg ilyenek
  • 学業成就 (gakugyō-jōju): átmegyünk majd tőle a vizsgán
  • 商売繁盛 (shōbaihanjō): sikeresek leszünk az üzleti életben
  • 縁結び (enmusubi): párra lelünk és utána ásó-kapa 
  • 家内安全 (kanaianzen): családi béke-biztonság
  • 子授け (kosazuke): termékenység-amulett, csak túlzásba ne essünk vele!
  • 安産 (anzan): könnyű és biztonságos szülésünk lesz
A fenti választékból ki-ki kiválaszthatja a neki megfelelőt, figyelem, nincs megúszom-az-adófizetést vagy nem-bukom-le-a-szeretőmmel omamori! majd elballaghat a kedvenc shintó vagy buddhista templomába, Lord Buddha gondolom dobna egy faceplam-ot ennek hallatára, és megvásárolhatja a szerencséjét, biztonságát, vagy boldogságát. Ej, ha ilyen egyszerű is lenne ez...!