A Negyedik Hullám

A mai nappal kezdve újra rendkívüli állapot van Japánban, egy év leforgása alatt immáron harmadszor. Pont egy hónappal ezelőtt írtam, hogy 

"könnyen elképzelhető egy, minden eddiginél erősebb „negyedik hullám" is” 

és menetrendszerűen meg is jött, és aki ezen meg van lepődve az csak magára vethet, hiszen csak a szem erős összeszorításával lehetett nem észrevenni a trendet, ahogy a variánsok világszerte végigsöpörtek a beoltatlan lakosságon. Vagy az agy erőteljes összeszorításával azt hinni, hogy Japán ez alól kivétel lehet. 

A grafikon meredeken emelkedik, a korábbi hullámokhoz képest most az a változás, hogy nem Tokyó, hanem Ósaka az epicentrum, legalábbis egyelőre. Ennek egyértelműen az ott szinte egyeduralkodóvá vált “angol verzió” az oka, és csak idő kérdése, hogy Tokyóban mikor válik dominánsá, nem olyan sokára, attól tartok, ez a mutáció. Osakában már ott tartunk, hogy nem bírják a kórházak, hordják el a betegeket a többi prefektúrába, ahol jelenleg még van hely. 

A járvány felpörgése a mutáns változatok miatt persze másutt sem ismeretlen dolog, de Európában – Amerikában azért már látszik a fény az alagút végén, hiszen a lakosság átoltottsága napról-napra növekszik és az élen haladó országokban, mint Izrael vagy az Egyesült Királyság, a járványnak már szinte vége is van. Mindeközben Japánban eddig a lakosság 0.67%-át oltották be. Nem, nem 67%-át, hanem nulla-egész-hatvanhét százalékát. Igy Japánban az a fény ott szemben jó eséllyel csak egy szemből közeledő gyorsvonat… 

Lassan-lassan a médiában is megfogalmazódik a kérdés, hogy vajh’ miért van ez így? És hogy jól van-e ez így, amikor már nyilvánvaló, hogy csak és egyedül az oltások tudnak minket megszabadítani ettől a vissza-visszatérő borzalomtól? A kormányfő hebeg-habog és oltóanyaghiányról, ami egyre kevésbé igaz, valamint az oltóanyagok biztonságosságának mindent überelő fontosságáról, fontosabb mint az emberek élete? beszél, de egyre nyilvánvalóbb, hogy ezzel csak az elmúlt fél év bűnös semmittevését takargatja. Hiszen ha Bhután meg tudta szervezni, hogy a Himaláya hegyei között secperc alatt beoltsa a lakosság 64%-át akkor az annál némileg azért fejlettebb japán egészségügynek is illene egy kicsit tempósabban cselekednie. És talán arra való a miniszterelnöki hatalom, hogy ilyen esetben fenékbe tudja billenteni a bürokratákat, akik szerint Ordung muss sein és akkor lesz engedélyezve a Moderna (ez lenne a második hivatalos oltóanyag a Pfizer után) ha majd annak eljön az ideje. 

Ehelyett jön a régi recept, szépen kérnek mindenkit, hogy ha lehet, ne menjen be dolgozni, éttermek bezárnak nyolckor és, ez újdonság, nem árulhatnak alkoholt, és bezárnak a nagy áruházak is. Kérdés, hogy ez elég lesz-e? Mindeközben nagy erőkkel folyik az Olimpia szervezése, mert azt csakazértis megrendezzük! az egyre szkeptikusabb világ pedig a fejét csóválja, hogy nem lesz ez így jó, és nehéz ezzel nem egyetérteni. A külföldi nézőket már kitiltották, és nem fogadnék nagy összegben arra, hogy nem fogják ezt hamarosan a belföldiek is követni. Nagy valószínűséggel ez lesz az első valódi TV-olimpia…

A harmadik hullám után

Legutóbb jó régen, tavaly augusztusban írtam pandemic-updétet, azóta történt egy s más… Túl vagyunk egy ronda harmadik hullámon, újra nyílnak a szilvavirágok, és hamarosan a sakura is, eltelt egy év, hogy is állunk hát Japánban a koronavírussal? 

Összeségében azt kell mondjam, hogy nem rosszul, továbbra is igaz az, hogy a megbetegedések és főképp a halálozások* száma jelentősen elmarad az európai-amerikai adatoktól és mindezt úgy érték el, hogy jóval lazábbak voltak a szabályok, mint általában a világban. Bár most rendkívüli állapot és korlátozások vannak, ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne étterembe menni (csak 8-kor haza kell menni), belföldön utazgatni (csak „nem ajánlott") vagy akár sporteseményre menni (félházzal megy a foci- és a baseball-bajnokság). 

Közelebbről megszemlélve a helyzetet, azért vannak furcsaságok. Az egyik az, hogy dacára a relatíve alacsony fertőzöttségnek, a kórházi ágyak telítettsége, különösen az intenzív osztályokon! igen magas, és ez azt jelenti, hogy ha kicsit is meglódul a járvány, amire bőven van esély, akkor könnyen bekövetkezhet a rettegett „bergamói szindróma” amikor is megmenthető betegek halnak meg megfelelő ellátás hiányában. Mindez egy olyan országban, ami magas szintű orvosi ellátására joggal büszke és az egy főre eső kórházi ágyak számában világelső! Ez most akkor hogy…? Sokáig én sem értettem, de a megoldást ott kell keresni, hogy az ágyak nagy része kis magánklinikákon van és ezek nincsenek felkészülve járványkezelésre. Ráadásul még azok a klinikák sem mindig hajlandóak COVID-os betegeket fogadni, ahol az megoldható lenne. Igen, ezt gazdasági okokra hivatkozva megtehetik, és igen, ennyit ér a híres japán össz-nemzeti szolidaritás… Igy korántsem lehetünk nyugodtak a fertőzöttséget illetően, különösen, ha két másik szempontot is figyelembe veszünk. 

Az egyik az utóbbi időkben elhíresült vírus-variánsok kérdése. Amint ez látható, az angol-brazil-dél-afrikai és még ki tudja milyen verziók most már bizonyítottan jóval fertőzőbbek és gyakran súlyosabb megbetegedést is okoznak mint az "eredeti", már amennyiben van ilyen egyáltalán. Nos, ezek variánsok már jelen vannak Japánban is, de még nem dominánsok. Ha azok lesznek, már pedig miért ne lennének? akkor könnyen elképzelhető egy, minden eddiginél erősebb „negyedik hullám” is. Ki tudja, hogy a fenti grafikon jobb oldali, enyhén újra felfelé görbülő farkincája már nem ezt jelzi-e? 

A másik aggasztó dolog az oltások csigalassúsága. Márciusban végre elkezdték ugyan az egészségügyi dolgozókat oltani, de az időseket majd valamikor áprilisban kezdik csak és a magamfajta, nem sokkal 60 év alatti fiatalemberekre jó, ha ősszel sor kerül. A minap egy újságban megjelent, hogy ha a jelenlegi tempóban oltanak, akkor 120 évbe telne, amíg az egész országot beoltanák… OK, ez afféle klikkvadász mondat, biztosan felpörög majd a vakcináció, de akkor is… nem valami Nyári Olimpiai Játékok nevű eseményt akarnak itt rendezni júliusban? És ha így van, nem lenne jó ötlet még előtte túl lenni ezen az oltás-dolgon? 

Érdekes kérdés, hogy miért van a vakcináció ekkora lemaradásban itt. Véleményem szerint ennek több oka is van. Egyfelől érezhetően van egyfajta „lack of urgency” (sürgősség hiánya), hiszen a helyzet MOST MÉG valóban nem katasztrofális. Hasonló okokból lassan halad az oltáskampány több ázsiai országban is, még olyanokban is mint Kína vagy Dél-Korea, ahol a járványt egyébként jól kezelték. A másik az oltóanyaghiány, és mivel Japán főleg az USA-ból számít oltóanyagra, és vélelmezhető, hogy amíg az USA-ban nincs felesleg, ez bizonyára fennmarad. Kínai-orosz kotyvalékok** nyilván szóba sem jöhetnek, ilyenekkel nem mérgezzük a tiszta japán nemzettestet! De ha már ilyen válogatósak az urak, azért nem alaptalan feltenni a kérdést, hogy miért nincs japán oltóanyag? Hiszen már harmadik világbeli országok, ma hallottam egy kubai-iráni közös fejlesztésről! is készítenek saját oltóanyagot… 

Itt érkezünk el a harmadik okhoz, ami szerintem a legfontosabb: valamiért a japánok képtelenek felpörgetni magukat és krízis-menedzsment üzemmódra átállni. Azt tudjuk, hogy a japán munkastílus, és ezen belül is az alaposság, a szabályok szigorú betartása és a konszenzus-kereséses döntéshozatal, mennyire JÓL működik, ha arról van szó, hogy valamit, egy terméket vagy egy folyamatot, jó minőségben fenntartani vagy tökéletesíteni kell. A „kaizen” országában vagyunk és ennek eredményei legyen az egy, az évszázadok alatt kialakult szabályok szerint megalkotott tusfestmény, egy teaceremónia, vagy a Toyota egy autója, szinte tökéletesek a maguk nemében. De nem véletlen, hogy Picasso nem itt alkotott és a TESLA sem itt született... Az ilyen fajta forradalmi, a formákat felrúgó alkotások és termékek nem teremnek meg könnyen egy olyan kultúrában, ahol a szabályok betartása és a csoport-konszenzus elérése mindenek feletti parancsolat. Egy krízishelyzetben, legyen az a pandémia vagy akár a fukushimai reaktorbaleset, ez a fajta gondolkodás- és működésmód nem igazán hatékony. Ilyenkor egyéni kockázatvállalás, top-down döntéshozatal és bizony! a konvenciók és szabályok helyenkénti felrúgása vezet gyorsabb eredményre. Ám erre láthatólag képtelen a rendszer, ezért is van az, hogy még mindig csak a Pfizer vakcina van csak engedélyezve, a Moderna csak beadta, és ”talán már májusban vagy júniusban engedélyezik” olvasom. Ebből a mondatból különösen a „már” („as early as”) tetszik, pedig egy kis sietséggel életeket lehetne menteni... De nem, a szabály, az szabály, ellenőrizni kell, hogy az a vakcina, ami bizonyítottan működik a világ ki tudja hány országában, valóban alkalmas-e arra, hogy a japán emberek minden bizonnyal rendkívül különleges, mindenki mástól eltérő szervezetében is kifejtse ugyanazt a hatást. 

Sajnos attól tartok, hogy sok ember fog itt nézni nagyon bután valamikor május környékén, amikor az egyre erősödő átoltottságnak köszönhetően, Izraelben, Angliában már látható ennek az eredménye! a járvány a fejlett országokban jó eséllyel csillapodik, ám Japánban változatlanul, sőt, a variánsok miatt akár fokozottabban is! terjed. Lesz majd bűnbakkeresés is, és lamentálás arról, hogy mit is kellett volna jobban csinálni, egészen a következő krízisig, mikor is majd egy teljesen más jellegű problémára ugyanolyan rossz válaszokat adnak majd. Hiába, minden nemzetnek megvan a maga rossz karmája… 

De hogy valami pozitív fejleményről is beszámoljak, fontos szövetségest sikerült találni a járvány elleni küzdelemben! Ha nincs vakcina, legyen legalább valami szupercuki maszkot az oldalunkon, és akkor már majdnem ugyanott vagyunk! Ráadásul most nem is kellett kitalálni valami újat, hanem elég volt meríteni a yókai-ok, hagyományos japán szellemek, világából és rátalálni Amabie-re, a haltestű, hosszú hajú és madárcsőrű sellő-szerűségre. Amabie az Edo-korban lett népszerű, gazdag aratást és a járványok elleni védelmet kínált némi népszerűsítésért cserébe. 

Annak idején ez az őt ábrázoló nyomatok illegális osztogatását jelentette, mára az internet erre sokkal hatékonyabb módszerekt kínál, így a japán nyelvű weboldalakon, Twitteren, Facebook-on, lépten-nyomon bukkanhatunk Amabie ábrázolásokra. De még az elmaradott fizikai világ is hemzseg az Amabiétől, néhány példa:

Amabie-variációk

Útszéli rizsszalma-Amabie

Amabie-saké

Amabie-üdítőital

Amabie-rágcsi

Amabie-latte

Ilyen hatékony transzcendens támogatottsággal nem lesz mitől félni, talán még oltani sem kell...!

------------------------------------

* 8,457 halott, kb. fele annyi, mint Magyarországon, ezzel Japán 94-ik a világrangsorban, messze „elmaradva” a sajnálatos magyar 5-ik helyezéstől 

** for the record: én nem gondolom, hogy ezek másodrendű oltóanyagok lennének

Vírusörömök

Az év első posztja a hagyományok szerint az előző év legjobb fotóiról szól, így hát tekintsük ezt most egy elkésett 2020-as posztnak. Azért a fotókon is dolgozunk közben… 

Sok posztot tudnék arról írni, hogy mi volt ROSSZ a tavalyi évben. De 2020-at ekézése kezd egy kicsit unalmas lenni, és egyébként is: év eleje van, fókuszáljunk inkább a pozitívumokra, mert azért ilyenek is akadtak! Mit is köszönhetünk tehát a pandémiának?

Először is, a környékbeli csavargásokat. Az áprilisi-májusi "első hullám" volt az az időszak, ami legközelebb esett az "európai értelemben vett" lezárásokhoz. Azért ez sem volt olyan véresen komoly, jártunk boltba, sétálni, biciklizni. Setagaya-ku-ban, (ku = kerület*), lakunk, adta magát, hogy járjuk be a környéket. Kiderült, hogy bőven van felfedeznivaló, remek kis templomokat, shinto szentélyeket és sok más apróbb-nagyobb érdekességet találtunk, posztoltam is róla néhányat. Vagyis ha nincs koronavírus, valószínűleg soha nem jutunk el a Macskatemplomba...

Azt is (újra) megtanultuk, hogy milyen szépek a japán hegyek. A járvány miatt elmaradtak a szokásos ázsiai kalandozások, de az országon belül szabadon lehetett utazni, sőt, még állami támogatás is volt rá! és ezen belül a túrázás elég biztonságos opciónak tűnt, különösen, ha nem vonattal, hanem autóval közlekedtünk. Így aztán nyáron-ősszel sok szép túrát csináltunk és reveláció volt, hogy milyen gyönyörű tájak vannak, nem is lehetetlenül messze. Hiába zsúfolt Japán, ha elkerüljük a leghíresebb helyeket, szinte alig van valaki. Továbbá jelentem, hogy a 100 híres japán hegy, Hyakumeizan - 百名山, megmászásában most már 23-nál tartok. Nem hiszem, hogy valaha is meglesz mind a száz, de azért még remélem begyűjtök néhányat! 

Még egy mackókalandunk is volt, szerencsére csak távolról... 

A vadvirágok különösen változatosak és gyönyörűek! 

A harmadik kényszer-szülte örömforrás a főzés lett, gondolom, sokan voltak ezzel így tavaly. Megtanultunk sütni-főzni jónéhány japán klasszikust, amit eddig inkább csak étteremben ettünk, vagy boltban vásároltunk meg. Helló tamagó-yaki, tonjiru, kinpira és társai! Az továbbra is igaz, hogy itt Japánban nincs sok értelme ezeket otthon készíteni, de ha egyszer hazaköltözünk, fontos készségek lesznek ezek majd! Az év kulináris megkoronázása pedig a saját készítésű összerakású újévi osechi-ryóri volt, szerintem egészen csinos lett! Itt azért be kell vallanom, hogy az alkatrészek nagy részét készen vásároltuk, de az japán háziasszony vesse rám az az első követ, aki mindent maga főz az újévi menüben. 

  

------------------------------------

* Angolul ezt "Setagaya city"-nek forditják, de tekintve Tokyo méretét, szerintem a "kerület" szó jobban visszaadja a jelentését

 

A második hullámon lovagolva

Most, hogy már világszerte dúl a második hullám, érdemes megnézni, hogy hol is tartunk COVID-ügyben a kies Japánban. Ahogy világszerte, itt sem vagyunk hiján a furcsaságoknak, de hát ez egy ilyen sport... 

Ha visszatekerjük az időmagnót május végére, akkor azt találjuk, hogy a média a „japán modell" felsőbbrendűségéről harsog. Hogy milyen okosan is tették, hogy nem teszteltek össze-vissza (!) hanem az úgynevezett „clusterek”-re (gócpontokra) koncentráltak. És hogy mennyire jól csinálták, hogy nem volt teljes lezárás. Végül pedig, hogy "hát igen a japánemberek, azok mások: higénikusabbak és fegyelmezettebbek". Nem ismerős? Aztán, ahogy feloldották a szükségállapotot, ami sose volt kötelező, csak ajánlott, és az emberek nagyrészt visszamentek dolgozni, a fertőzési számok szép lassan elkezdek újra felfelé kúszni, kissé elhalkultak a japán felsőbbrendűséget hirdető hangok. Ma már visszasírjuk azokat a rémisztő áprilisi számokat, amikor „csak” napi 500+ megbetegedés volt az országban és örülünk, ha 1000 alá kerülünk egy-egy jobb napon...* 

Június környékén a kormány idején elérkezettnek látta az idejét, hogy elkezdje a komolyabb gazdaság élénkítést és ezen belül is a talán legkeményebben sújtott turizmus alapszintű újraindítását. Persze ez nem a külfőldi turistákat célozta, hanem a hazai közönséget próbálták honi nyaralásra ösztökélni, ld. még: "Több Balaton, kevesebb Adria". Ennek eredménye az úgynevezett "Go To" kampány, naná, hogy nem japánul van a szlogen, milyen hülyén nézne az már ki...? ami elég komoly 35-50 százalékos kedvezményeket ad a belföldi turizmusra. Amikorra nagy nehezen összerakták a törvényt, és elállt a júliusi özönvízszerű esőzés, addigra Tokyóban a napi új fertőzési szám már újra az egekben volt, így gyorsan kitalálták, hogy ez most akkor Tokyóra nem érvényes, sem ha oda utazol, sem ha innen mész. Tokyó valóban élén áll a második hullámnak, de mára már a vidéki városok sem maradnak el sokkal mögötte, így megkezdődhetett a nemzeti foci, ld. még: dögöljön meg a szomszéd tehene is! hogy kiket kellene még letiltani. Sokan kivennék Osakát (200+), Nagoyát és Fukuokát (100-100+) is a programból, persze szerintük náluk minden under control csak a fránya Tokyóval van a baj. És Yokohama vagy Chiba, ahonnan az emberek nagy része Tokyóba jár dolgozni? Más kérdés, hogy ha mindekit letiltanak, akkor ki megy nyaralni?

Ezen a héten van az O-bon, az itteni Halottak napja, amikor mindenkinek haza illik menni a családjához és meglátogatni az ősök sírját. Na most akkor ide lehet menni nyaralni? Hát, inkább nem, mert akkor ráragasztjuk a koronavírust a nagyszülőkre. Na de akkor hová lehet? Lehetőleg olyan helyre, ami a) nagyszülőmentes b) nemtokyó c) nincs messze. Vagyis üljünk fel a villamosra, menjünk egy közeli hotelbe és költsük a pénzt ott. De tulajdonképpen a legjobb az lenne, ha mindenki otthon maradna, és csak random utalgatnánk egymásnak pénzeket, hogy pörögjön a gazdaság...

Az esti TV híradó is nagyon vicces. Az egyik riport arról szól hogy egyre nő a fertőzések száma, nagyontessékvigyázni, lehetőleg ne menjünk sehova, enni-inni pedig aztán főleg nem, mert az a Legveszélyesebb. A következő riport azt ecseteli szívhezszólóan, hogy milyen szörnyű, hogy nem megy senki az éttermekbe, így azok szegények tönkremennek, ez most már tényleg tarthatatlan. Utána vissza oda, milyen jó is ez a Go To kampány, lám-lám, Watanabe úr is mehet a családjával nyaralni. Utána Koike-san, Tokyó kormányzója esedezik, hogy Obon alatt legyünk szivesek és maradjunk szépen nyugton a fenekünkön otthon.

De ami a legcsudálatosabb, az a nemzetközi utazások szabályozása. Az egy dolog, hogy egy rakás országból, Magyarország is köztük van, nem lehet Japánba beutazni, ez gyakorlatilag mindenütt így van, minden országnak megvan maga a jó-rossz listája, amit legalább annyira politikai és gazdasági, mint járványügyi alapon állitottak össze, arról, hogy honnan enged be utazókat. De tudomásom szerint a fejlett országok közül csak Japán diszkriminálja az ott élő ÁLLANDÓ lakosait származási alapon. Vagyis, ha egy japánember akar külföldről visszatérni, az minden további nélkül hazamehet, még PCR tesztet sem kell csinálnia! de én, mint állandó, adófizető, afféle "zöldkártyás" lakos, ha most elmegyek, nem jöhetek vissza. Vajon miért? Mert nem vagyok olyan higénikus és fegyelmezett mint a japán emberek? Most ez viccesen hangzik, de annak a több 10 000 külföldinek, aki rosszkor ment el és most nem jöhet vissza, és közben mondjuk pörög a lakbére, esetleg családja-gyerekei vannak ÉS nem kap fizetést mert nem tud dolgozni, ez egyáltalában nem annyira vicces. Az utóbbi idők nagy engedménye e téren az volt, hogy aki a márciusi lezárás ELŐTT ment külföldre, azt MOST, kb. fél év elteltével és mindenféle friss PCR-tesztel ellátva, kegyesen hazaengedik. De aki március UTÁN ment el, vagy most akar elmenni, az úgy járt. Teccettek volna nyugton maradni, vagy japánnak lenni. Most már elég komoly szinten el is kezdődött ez ügyben a peticiózás, sőt azt is hallottam hogy class action suit-ot indítanak a japán állam ellen a diszkrimináció miatt, hát meg is érdemelnék.... 

Szóval emiatt most mi is rendesen be vagyunk ide szorulva. Mindazonáltal, ez már valahol a sokat emlegetett "Új Normál": együtt élünk a vírussal, dolgozunk, nagyrészt otthonról, eljárunk ide-oda, de kockázat-mérlegelő-kerülő módon, és még utazni is tudtunk egyet, bérautóval, a hegyekbe, persze kedvezmény nélkül. Az élet helyet követel magának és megy tovább...

--------------------------

* Azért jó hír is van: annak ellenére hogy a megbetegedések száma messze felülmúlja az első hullámot, az intenzív kezelést igénylő esetek és a halálesetek száma nem, és egyelőre legalább is, meglepően alacsony szinten vannak. 

Vírushelyzet: eljátszott esélyek

„80 kórházban próbálkoztak, mire sikerült megvizsgáltatni a koronavírus-gyanús beteget” „A rendelkezésre álló intenzív ágyak száma az EU-s átlag alig harmada” „Az egészségügyi rendszer összeomlás előtt áll” olvasható az újságokban. Hát, nem szívesen lennék most egy harmadik világbeli országban! gondolhatja az olvasó ilyen hírek hallatán. Ám ezek a hírek, bármilyen hihetetlen is, most a japán sajtóból érkeznek… 

Alig egy hónapja még szerencsésnek éreztem magunkat, hogy a pandémia Japánban ért minket. Bár akkor is lehetett sejteni, hogy az akkori, kb. 1000 fertőzöttel nem fogjuk megúszni a járványt, lehetett abban bízni, hogy fegyelmezett japánok majd csak megfékezik valahogy a dolgot, de ha mégsem, akkor majd az egészségügyi rendszer állni fogja a sarat, és ha neadjisten megbetegszünk, jó kezekbe kerülünk.

Mára már majd’ tízszer annyi fertőzött van és Tokyó ugyan még nem Milánó és nem New York, de erős menetelésben van abbe az irányba. A kezdeti lökést valószínűleg az adta, hogy teszteletlenül hazaengedték a Diamond Princess pár ezer tünetmentes utasát, de a szociális elzárkózás bevezetésének halogatása kétségkívül közrejátszott a helyzet fokozatos romlásában. Azóta, lépésenként és vonakodva ugyan, az egész országra kiterjesztették a rendkívüli állapotot. Ám nem kell azt hinni, hogy ez egy nyugat-európai stílusú „kemény” karantén lenne, a kormány csak „kéri” a lakosságot, hogy maradjon otthon és a cégeket, hogy kötelezzék a dolgozóknak az otthon maradást. De szankció nincs, állítólag erre „az alkotmány nem ad lehetőséget”, több szakértő szerint ez marhaság. A cégek pedig elég ímmel-ámmal engednek a „kérésnek”, az a tipikus, hogy „na jó, akkor csak minden második nap kell bemenni”, mert hát ugye, a hankót, személyes pecsét, az aláírást helyettesíti, mégiscsak oda kell nyomni valakinek… És aki dolgozni jár, az vonatozik is, nagyobb eséllyel eszik étteremben, többet találkozik emberekkel… meglep még valakit a betegszám növekedése? 

Az esetszám-növekedés az első beteg óta
Forrás: https://stopcovid19.metro.tokyo.lg.jp/en

De egy dolog a fertőzöttek száma és egy másik a betegek kezelése. Lám, Németországban is sok a fertőzött, de tudnak mindenkit kezelni és a halálozási arány emiatt meglepően alacsonyan maradt. A japánokat fegyelmezettségben, effektivitásban gyakran, és nem minden alap nélkül, szokták a németekhez hasonlítani, pénz pedig itt is, ott is akad bőven, elvárható hát, hogy az egyébként is német hagyományokon szerveződő japán egészségügy, még nem is olyan régen az orvosok latin helyett németül tanultak Japánban! is hasonlatos legyen az európai mintához. 

De nem. 

Kiderült, hogy a felszereltség siralmas: 100 ezer főre csak 5 intenzív ágy van. Németországban ez a szám 30, és még Olaszországban és Magyarországon is majd’ kétszerese. De nem csak a high-techel van a baj, olyan alapvető dolgok is hiányoznak a kórházakban mint a maszk, Japánban, a Maszkok Országában! arcvédő és köpeny. Osaka kormányzója a napokban kérte a lakosságot, hogy adakozzanak használt esőkabátokat, hogy abból barkácsolhassanak a kórházakban védőfelszerelést… És persze orvos- és nővérhiány is van, különös tekintettel, hogy a rossz felszereltség miatt sokan megfertőződtek. A tesztelés sem működik, először azt magyarázták hogy erre nincs is szükség, aztán kiderült hogy lenne, de nincs elég teszt, és ezt azóta sem tudták megoldani. Az már csak hab a tortán, hogy szabályok szerint a teszthez kórházba kell feküdni, ez meg ugye most elég macerás. De hát Japánban a szabály az szabály, az eredmény az hogy Japánban ezidáig mintegy 110.000 tesztet csináltak, kevesebbet mint pl. Hong Kongban vagy Csehországban. Az egy főre eső adatok még sokkolóbbak: Japán a 880 teszt / 1 millió fő arányával olyan országok mögött kullog, mint az orvosi ellátásáról nem kifejezetten nevezetes Nepál, Ukrajna vagy Irak. Mindezalatt a szomszédos Koreában feleannyi lakoson ötször annyi tesztet végezetek el, itt ezen a héten az új fertőzöttek száma egy számjegyűre esett vissza! Németországban pedig hússzor akkora a tesztsűrűség.

De miért nem cselekedett hamarabb a japán kormányzat? 

Sokan úgy vélik, hogy az Abe-kormány az olimpia megtartásának reményében szándékosan titkolta el az adatokat és késleltette az intézkedéseket. Én egyfelől nem nagyon hiszek az összeesküvés-elméletekben, másfelől egy ilyen ravasz miniszterelnök titokban összeesküdhetett volna a maszk- és lélegeztetőgép-gyártókkal és a gyógyszergyárakkal is, és amikor az olimpia megtartása elérhetetlenné vált, elővarázsolhatott volna a kalapjából mondjuk 500.000 koronavírus tesztkitet. Nem, szerintem a helyzet rosszabb: a kormány újra csak a japán másság délibábjának fogságába esett: a Világ az egy távoli bolygó, ott valóban sok rossz dolog történik, de ez a mi gyönyörű kis szigetünket nem érheti el, itt ilyesmi nem történhet meg, mert mi olyan különlegesek, jelenlegi olvasatban: tisztábbak, távolságtartóak, fegyelmezettek, vagyunk, ergó, nincs itt semmi baj, nem kell idegeskedni, elég japánnak lenni.

A helyzet mindezek ellenére MÉG mindig nem nagyon rossz, (200+ halott, 10.000+ fertőzött) de megjósolhatóan hamarosan meredeken emelkedni fognak ezek a számok… Ráadásul hamarosan jön a Golden Week, vagyis egy hét vakáció, és ha jó az idő nehéz lesz visszafogni az embereket, hogy utazgassanak egy kicsit, egy nemrégi felmérés szerint az emberek mintegy 20%-a forgat a fejében ilyen terveket! Egyelőre még kérdéses, hogy a rosszabbodó helyzet hatására hajlandók-e az emberek és főleg a cégek! változtatni a viselkedésükön, vagy pedig bátran belegaloppozunk a katasztrófába…? 

Bizonyos mértékig minden ország, minden kormányzat szemére vethető, és ezt buzgón meg is tesszük, hogy tesze-toszáskodott, nem használta ki eléggé a járványra való felkészülésre rendelkezésre álló időt. Utólag könnyű okosnak lenni, az adott helyzetben, amíg volt reális esély rá, hogy nem alakul ki világjárvány, érthető volt, hogy nehezen hoztak meg olyan gazdaság-gyilkos intézkedéseket, mint az utazási korlátozások vagy a kijárási tilalom. Hetek, néha egy egész hónap telt el, míg “leesett a tantusz” és megkezdődött a komoly intézkedések és az intenzív felkészülés. Japán különlegesen hosszú kegyelmi időszakot kapott, lassan már három hónapja, hogy az első megbetegedést kimutatták az országban! és annyi ma már biztosra mondható, hogy ez az esély sajnos kihasználatlan maradt.

----------------------------------------

Az adatokat innen szereztem:
https://www.worldometers.info/coronavirus/
https://stopcovid19.metro.tokyo.lg.jp/en

Vírushelyzet, Tokyó

Japánban koronavírus-szempontból kétségkívül jobb a helyzet mint Európában: "csak" kb 1000 beteg van jelenleg, ami már jó két hete csak úgy napi 30-40-nel emelkedik, ez egy 125 milliós országban nem túl sok. Most akkor megúsztuk? Vagy ez csak a vihar előtti csend? Nem lehet tudni. 

Van aki azt mondja, hogy ez azért van, mert a japánok nem ma kezdték a "social distancing"-et, itt ez a norma: alapból nem fogunk kezet, nem puszilkodunk, még kilincset sem nagyon kell megfogni, mert kinyílik az ajtó magától, a WC-ben az ülőke szenzorosan nyílik és a kézmosóvíz is magától megindul. Legtöbb iroda, bolt bejáratánál már évek óta ki van rakva az alkoholos fertőtlenítő és a szájmaszk is réges-régen alapfelszerelés minden magára adó salariman táskájában.

De mások szerint ezt csak a látszat, továbbra is terjed a vírus és a tesztelés hiányosságai miatt, ez nem Dél-Korea! igazából sokkal több fertőzött van, és hamarosan, mint Európában, itt is felszökik majd a fertőzöttek száma. Igen ám, de ugyanezek az szakértők már két-három hete is azt jósolták, hogy hamarosan be fog robbanni a fertőzés, de ez szerencsére nem történt meg. 

Ezen a hétvégén Tokyó nem emlékeztetett túlzottan egy karantén-városra: az idő szép, virágzik a sakura - what could go wrong? Rengeteg embert volt az utcákon, talán nem annyian, mint egyébként, de azért még mindig elég sokan. Este hallottam a TV-ben, hogy Saitamában megtartottak egy 6500 fős sporteseményt. Saitama kormányzója ugyan arra kérte őket, hogy mondják le, jogi eszközei nem voltak egy privát rendezvény betiltására, de nem hallgattak rá, gondolom a bevétel is szempont volt és megtartották. Hááát.... 

Ma este be kellett mennem Shinjukuba, nagyjából tele volt, vásárlók, utazók, és a Minamiguchinál, a hídon ment a buli. Hogy ez a jókedv megalapozott-e vagy puszta felelőtlenség, ezt majd csak jó két hét múlva fogjuk megtudni.... Reméljük a legjobbakat.

Shinjuku, Minamiguchi ma este 6 körül

Utcai koncert ma este (nem hallgattam sokáig...)

Shinjuku, Minamiguchi

Shinjuku, metró