2009. szeptember 13., vasárnap

A Miyake-hadművelet


Alapvetően utálok leárazásokra járni, néhány nyamvadt százalék kedvezmény fejében tolakodni, lökdősödni, küzdeni. A kultúrált vásárlás híve vagyok, inkább fizetek egy kicsit többet, de ne lihegjen egy izzadt bargain-hunter a tarkómon.


De kivétel minden szabály alól van, ez esetben ezt Issey Miyakénak hívják. Aki esetleg nem ismerné e nevet; ő az egyik (ha nem a) leghíresebb japán ruhatervezó, vagy inkább: a divat forradalmára, kultúrikon. Elképesztően gyönyörű ruhák, elképesztő árakon. A Miyake-üzletekben ráadásul leárazások nincsek, ha nem tetszik, ne vedd meg. Van viszont évi kétszer vásár, a kikötőnegyed egyik üres épületében, ahol a rendes ár 20-40%-án lehet hozzájutni ezekhez a kincsekhez, ám ide csak meghívással lehet bejutni.


Az idei nyár végi, augusztusi vásárra viszont szereztünk meghívót itt élő francia építész barátomtól (merci, Manuel!). Ismerve Judit mélyen szántó vonzalmát e brand iránt, nem volt kétséges, hogy ott a helyünk... Egyszer már voltunk egy ilyen Miyake-vásáron, de későn értünk oda, de ami ennél is fontosabb, taktikailag tökéletesen felkészületlenek voltunk, tehetetlenül néztük, ahogy a 4-6-os zárt falanxokba szerveződőtt japán háziasszonyok feldolgozták a ruhákat és mi már csak a maradékban turkálhattunk. Az idén már jobban rákészültünk:

07:01 – indulás otthonról, a felszerelés (szendvics, víz, iPod, újság) a hátizsákban.

07:27 – megérkezünk a helyszínre, a sor már most is terbélyes, az átlagéletkor úgy 55 körül lehet és legalább harmincan állnak előttünk. Ezek a nénik itt éjszakáztak?

07:35 – Jókor érkeztünk, mert alig néhány perc múlva már mögöttünk is állnak vagy huszan, de az Y kromoszómát továbbra is csak én hordozom. A tesztoszteron szint ennek ellenére nem nevezhető alacsonynak...

08:00 – A biztonsági őrők felállítják a kordont és átterelnek mindenkit. A várakozók fegyelmezetten, a sorrend precíz megtartásával sorolnak át.

08:50 - A mögöttünk állók elérkezettnek látják az időt, hogy felöltsék a sertésinfluenza elleni védőmaszkot.

09:16 – Érezhetően nő a feszültség. Az emberek felállnak, összehajtogatják a kisszékeiket, a sor tömörödik. Mindenki felkészül az ütközetre.

09:18 – Kettős sorokba állítanak minket és nyolcas csoportokban a lifthez vezetnek. A liftbe való beszálláskor a csoport tagjait fordított sorrendben engedik be. Először nem értem, de aztán rájövök: azért, mert így aki utoljára száll be, a legjobb pozícióba kerül a kiszálláskor.

09:30 – START! A liftből kilépve a disztingvált japán háziasszonyok fürgén nekiiramodnak. Taktikánk szerint az első fázisban különválunk; Jutka célzottan támadja meg az általa kedvelt sub-brandeket (Me, Pleats, please!, Fete) míg én a mennyiségi mutatókra hajtok; lassan, széles, kaszáló mozdulatokkal haladva igyekszem a lehető legnagyobb mennyiségű ruházati cikket betakarítani a fogasokról.

09:35 – Megtelt a kezem, nem bírok már több ruhát leszedni. Taktikát váltunk, kezdődik a második fázis; mostantól mint szállítóeszköz funkcionálok, Jutkát követve cipelem a begyűjtött nyersanyagot, ő még hozzátesz ezt-azt a kupachoz.

09:42 – Harmadik fázis: megállunk és lepakolunk mert most már tényleg nem birunk több ruhát összeszedni. Kezdődik az Első Válogatás, az árcédulát egyelőre nem nézzük; a cél az, hogy az iniciálisan felhalmozott ca. 30-40 ruhadarabot emberi számosságúra csökkentsük (mondjuk, egy tucatra). Nekem most elsősorban a zsákmány őrzése a feladatom, ill. néha véleménynyilvánításra is fel vagyok kérve.

10:12 – Egyre nagyobb a tömeg. Hirtelen feltűnik Tom Heneghan, egy régi haverom. Elkezdünk dumálni és bár a kezemet a kupacon tartom, egy szemfüles japán néni a hónom alól kicsen egy sálat. Jutka figyelmeztet, hogy ez így nem lesz jó. Elbúcsúzok Tomtól és ráhasalok a ruhakupacra.

10:26 – Sikeresen lecsökkentettük a ruhák számát 14-re. A félredobott ruhákra hiénaként csapnak le a későnjövők. Kezdődik a negyedik fázis; eljött a kemény, fájdalmas döntések ideje, vagyis a Második Válogatás. Két kategóriát hoznuk létre: a Kihagyhatatlant és az Ellenállhatatlant. Jutka újrapróbál mindent, én közben digitális fotókat csinálok, melyeket közösen kielemzünk, a végösszeget pedig az iPodon követjük. A cél, hogy az eredeti keretösszeg kétszeresén belülre kerüljünk...

10:51 – Sikerül eljutni 6 darabhoz ami már csak a budget 182%-ba kerül. Megegyezünk, hogy három éves amortizációt fogunk alkalmazni, így nem borítja fel annyira a családi P/L-t. Fizetünk. A vezérkar a Miyake-hadműveletet sikeresnek nyilvánítja, gyönyörű ruhákat vettünk és hihetetlen mennyiségű pénzt spóroltunk meg (szintén hihetetlen mennységű pénz elköltésével).

Még több Miyake itt: http://www.isseymiyake.co.jp

3 megjegyzés:

  1. Szia Bence! Most találtam a dezeen-en:
    http://dezeen.com/2009/11/20/24-issey-miyake-shop-by-nendo
    Üdv,Zsanett
    P.S.: Jó olvasni a blogod!

    VálaszTörlés
  2. Ezen, hülyére röhögtem magam.
    Üdv
    Pari

    VálaszTörlés