A következő címkéjű bejegyzések mutatása: bicikli. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: bicikli. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. november 16., vasárnap

Bubizás Tokyóban

Ahogy azt már tegnap elújságoltam a Reloaded FB oldalán, Tokyóba is megjött a Bubi, pontosabban közösségi bicikli itteni verziója, a DoCoMo nevű telekomcég szponzorációjában. Ma gyorsan ki is próbáltam, hogy milyen. Hát ilyen:


Hozzáférni, megérteni a rendszert - regisztrálni - bringát szerezni, eléggé frusztráló volt. Mert ugye hiába van "English" gomb a rendszer weboldalán, ilyen felirat fogad:

A "might" itt egy angolos understatementet jelez; a "hardly any" szerintem pontosabban helyzetleírás lett volna. Ráadásul, amikor azt hiszik, hogy ügyesek és - helyesen - a japán weboldal screenshotján magyarázzák el mi a teendő, azzal sem mentem semmire, mert sikeresen annyira kioptimalizálták a képeket, hogy semmi sem látszik belőle. Nekifeküdtem hát a japánnak és egy röpke óra alatt sikerült is regisztrálnom, mindeközben megadva az összes elképzelhető személyes adatomat, jószerivel csak a párthovatartozásomat és a szexuális orientációmat nem akarták tudni, de hát sebaj, már bevallottam mindent ezerszer, szerintem már azt is tudják rólam, amit még én sem...

A jó hír viszont az, hogy a rendszer nevetségesen olcsó; havi 1000 yenért, mondjuk 5 metrójegy vagy egy rövid taxiút ára, 1 hónapig rogyásig használhatom, amennyiben nem lépem túl a nemzetközi standardnak tűnő 30 percet.  Utána sem veszélyes; további megkezdett 30 percenként 100 yen.

Ha megvan a regisztráció, még nem nyertünk, bicikli is kellene... Szerencsére volt egy jó ki magyarázó tábla, ahol előzékenyen kiírták angolul, hogy mit fognak majd elmagyarázni, How to return the bike? japánul. Sok szerencsét, turisták...!


Mire megértettem, még szomorúbb lettem: ahhoz, hogy kapjak egy kódot, amivel kivehetek egy bringát, be kell logolni egy weboldalra. Igen, weboldalra, olyan jófajta klasszikusra, amibe be kell nagyítani az okostelefonon, hogy el tudjam olvasni, mit is akar. Ráadásul, a belogoláskor a virtuális keyboard pont eltakarja azt, amit írok, szóval sakk-matt. Szerencsére levittem az iPadot is, für alle Fälle, így valahogy sikerült a mutatvány*. Vagy lehet, hogy hálásnak kellene lennem, hogy laptop nem kellett hozzá?

Hát akkor lóra! ettől a pillanattól kezdve a dolgok jobbra fordultak: az elvártnak megfelelő színvonalú és állapotú hardverhez jutottam: egy pöpec piros Bridgestone bringához, elektromos rásegítéssel. 

Íme az első japán Bubim
(hatásszünet)

Jó, akkor elmondom még egyszer, másképp: Tokyóban úgy cirka félmillió forintos hibrid biciklik állnak az utcán, közösségi használatra. I love this country, mondaná az amerikai, de azért én is kellően meg vagyok illetődve. Újra eszembe jutott egyik kedvenc tételem, miszerint mi energiát meg tud spórolni az az ország, ahol jó a közmorál...

Nem először ültem már ilyen rásegítéses bringán, nagyon jópofa, fütyürészve lehet felhajtani a legmeredekebb lejtőkön is, de a vízszintes részeken azért hagy tekerni. Maga a bringa jó masszív, a Bubihoz hasonlóan "van benne anyag", csak ez a fentiek miatt egy cseppet sem zavaró. Ami még nagyon jó rajta, az az ideiglenes lezárás: nem kell semmi lakat, oszlop, miegyéb, csak ráhúzzuk a kerékzárat a hátsóra és ha ki akarjuk nyitni, csak be kell pötyögni a kódot és mehetünk tovább.
A rásegítés kontrollja: van erős, gyenge és automata üzemmód
Az autentikáció, a lakat és az elem
Ha kukacoskodni akarnék, még elmondhatnám, hogy nem lehet állítani a nyereg magasságán, vagy lehet, hogy csak nem jöttem még rá, hogyan kell, és naná, hogy nem az én méretemre van, illetve, hogy nem túl kiterjedt a rendszer, egyelőre csak a Minato és Edogawa és Chiyoda kerületekben van állomás**, de azokban sem sok, de úgy tűnik, hogy építik az állomásokat sorjában.



A kérdés persze az, hogy van-e létjogosultsága ilyen hálózatnak Tokyóban, ahol nem lopják a bicikliket olyan ipari léptékben mint odahaza? Szerintem bőven van, hiszen nem feltétlen akkor akarunk bringával visszajönni valahonnan, ha oda is azzal mentünk, vagy fordítva. Főleg, ha nincs is biciklink... De nekem van, így azért kétesélyes, hogy mennyit fogom használni, hát majd meglátjuk. De ha építenek egy állomást az irodánk mellett, akkor ki tudja? még az is lehet, hogy leszokom a tilosban parkolásról...

----------------------------

* nem, nincs app-ja az Appstore-ban, megnéztem. Elvileg van egy kártya is, amivel ki lehet venni, de azt valamiért nekem nem engedte megvenni. Amikor másodjára próbáltam, akkor szerencsére már emlékezett a login adataimra, így a belogolással már nem volt gond, és ha nehezen is, de használható volt okostelóról.
** itt egyébként van egy szörnyű kételyem, hogy lehet-e otthagyni egy másik kerületben a bringát? Ha nem, az nagyon gáz lenne, de majd kiderítem, ne ítelkézzünk előre.

2013. augusztus 14., szerda

Hülyeszabályok: bicikliparkolás

Nyilvánvaló, hogy egy olyan rendezett, mondhatni tüchtig, város, mint Tokyó számára, már tényleg csak egyetlen akadálya maradt, hogy versenyre kelhessen London, Párizs vagy akár Velence szépségével, és ez nem más mint a parkoló biciklik gusztustalan látványa. Eltompult gaijin agyammal ugyan nehéz felfognom, mi baj lehet azzal, ha a korláthoz támasztom a gépet, zavarom a járókelőket? a két fa között? most komolyan? de hát biztosan velem lehet a baj.

Vizuálisan környezetszennyezek
Lényeg, hogy mostanában egyre gyakrabban céduláznak meg, és nemrég új táblákkal is megfenyegettek, hogy Most Már Tényleg Azonnal Elviszik a Biciklimet*. Mondjuk, ennek nagyobb a füstje, mint a lángja, de azért vicces látni a nagy igyekezetet. Este leballagok a gépért, leszedem az aznapi cédulákat, gondosan ügyelve, hogy azokat újrafelhasználásra alkalmas alakban ragasszam fel a korlátra, majd másnap visszatérek ugyanoda, szűziesen tiszta bringámmal. Néha az is felmerül bennem, hogy mi lenne ha annak a temérdek pénznek, amit erre a nagyszabású cédulázós operációra költenek, egy részét arra spendíroznák, hogy jól kinéző és használható biciklitárolókat helyezzenek ki az utcára, igaz,  mihez kezdene akkor az a temérdek közterületfelügyelő?

Ennek pl. már komoly cédula-gyűjteménye van (nem az enyém)
A stratégia továbbfejlesztett változata figyelhető meg a Kamiyachó állomás melletti Tsutaya videotéka előtt, itt a parkolást már fizikailag próbálják meg ellehetetleníteni, az én esetemben mondjuk mérsékelt sikerrel. És hogy a parkolásriasztó rendszer már majdnem olyan ronda, mint a parkoló biciklik? Ugyan már. Ezt bőségesen kárpótolja a fejekben levő rend szépsége!

Így már mindjárt szebb!
----------------------------------------

* Néha valóban levágják a bicikliket, felpakolják egy teherautóra és elviszik egy központi tárhelyre, túszként. Némi váltságdíjjal egy ideig, talán egy hónap? ki lehet váltani, de aztán eltűntetik őket, szerintem eladják Észak-Koreába. Csak egy olyan ku (kerület) van, Shinagawa, ahol nagyon példamutatóan, megjavítják és eladják a gépeket, egyszer már én is vettem ott bringát, bagóért.

2013. április 15., hétfő

All sorts of bikes - 10

Gaien-mae mellett láttam meg a minap ezt tárgyat, és kellően meg is illetődtem. Ez a bicikli, ha egyáltalán lehet annak nevezni ezt az ufót, talán még repülni is tud. Az a két piros henger pedig talán a hiperűr-hajtómű?

A dolog másik oldala, hogy több ízben áradoztunk már a csodálatos japán közbiztonságról és a közmorálról, de mindennek ellenére figyelemre méltó méretű és erősségű láncot tett rá a gazdája. Úgy látszik a japánok is úgy vannak vele: bárminek ellen tudnak állni, kivéve a kisértést...

2012. szeptember 22., szombat

Power mamachari

Tekerek valahol Kamakura és Zushi között a lejtőn felfelé, egyszer csak elhussan mellettem egy biciklista. De nem valami borotvált lábú, tarkapólós, kigyúrt félprofi, hanem egy háziasszony, klasszikus mamacharival*, kosár, gyerekülés, ahogy kell, na ne már...! Jó, nem vagyok éppen a topon, rosszindulatú barátaim szerint évről-évre idősebb leszek, de azért ennyire nem alázhat meg egy mamachari, ráadásul én éppen egy Ferrari-szerű gépen ülök, otthon majd fél millába kerülne, itt havertől van kölcsönben, ami olyan, mint az álom. Utánaeredek, azért nehogy már lenyomjon! és akkor látom, hogy persze csalt, neki is olyan elektromos rásegítője van, mint már egyre többeknek, ja, hát így könnyű....
Nagyon megy ez most, az elektromos rásegítés, denki ashisuto**, így nevezik, boldog-boldogtalan ilyet vesz, ami persze jó dolog, ha valaki eddig metróval vagy autóval járt, de talán kevésbé jó, ha maga pedálozott. Van már rásegített salaríman modell és rásegített hegyibringa is, rásegített hétvégi kirándulásokra. Különösen izgalmas fejlemény, hogy az eddig taposóbringával a járdán ügyeskedő nagymamák végre kiélhetik elfojtott vágyaikat és fénysebességgel cikázhatnak a gyalogosok között.

Elviekben mondjuk nem lennék teljesen a dolog ellen; bizonyos helyzetekben, pl. hazafelé a munkából öltönyben-nyakkendőben, nem biztos hogy az ember le akar izzadni, és ilyenkor jól jönne, ha egy gomb megnyomásával könnyíthetnék, de a jelenlegi modellekhez még akkora böhönye nagy elem kell, általában 20-25 kilós egy ilyen bringa! hogy a fele extra energia ennek a cipelésére fogy el. Ráadásul az elem és a motor iszonyú ronda, a biciklizésnek azért eleganciája is kell, hogy legyen! nem tudom miért nem ugrottak még rá a terméktervezők, hogy valami elfogadhatóbb kinézete legyen. Na és az ára! bár már 30.000 körül is van elektromos bringa, ám ezeknek biciklitartalma módfelett csekély, az a tipikus egy-év-alatt-elrohadós fajta, a jobb modellek, mint például ez, 100-150.000 yen körül kezdődnek, így hát egyelőre inkább izzadok tovább, rendületlen, öltönyben, nyakkendőben.

--------------------------------------

klasszikus bevásárlóbringa, a "mama" az a mamából, a "chari" pedig a charinko-ból jön, ez a bicikli becenevemég alaposabban a mamachariról itt (angolul). 
** igen, az ashisuto az "assist"-ből jön, a denki pedig annyi mint elektromosság, ez meg kínai, persze.
*** elvileg pedig nem szabad Japánban a járdán közlekedni, hacsak külön nincs kijelölve ott biciklisáv, de ezzel láthatólag senki sem foglalkozik

2012. július 18., szerda

All sorts of bikes - 9

Megy az ember az utcán, és jön vele szembe egy Lamborghini. Na most ez Tokyóban, különösen Roppongi környékén, egy no-event, de ha az a Lamborghini egy bicikli, az már mégiscsak más... arra azért felkapom a fejem. De korai az öröm, mert bejelez a gagyiradar! Olcsó, hegesztett fémváz, gyenge lengéscsillapítók, vacak fékek, sajnos a képen nem látszik mindez teljes mivoltában, de higgyétek el nekem.
Tulajdonképpen rejtélyes az ügy, mert a márkajelzés elég igazinak tűnik és Japánban már rég nem divat a hamisítás. De valahogy nem tudom vizualizálni magamban amikor Ferruccio Lamborghini* úr unottan megvonja a vállát a prototípus láttán és int, hogy hadd szóljon. A Gagyilambó nincs egyedül, tömegesen mozognak a városban pl. a Hummer bringák, amelyek ugyan elsőre nagyon macsósak, de egy  komolyabb eső után szétrohadnak, mondjuk nem meglepő, mit is lehet várni 25.000 yenért errefelé? Pedig a betűtipus itt is igazi... De ha a márka tulajdonosának jóváhagyása nélkül megy a dolog, akkor vajon miért nem indít a Lamborghini és a Hummer irdatlan nagy pereket? Nem lenne nehéz; Hummereket nem a nigériai felhajtók árulják titokban Roppongiban, hanem a Don Quijote nevű mindenes-bolt, a főutcán. 
Félreértés ne essék, vannak jó bringák Tokyóban, sőt! de azokat nem az ilyen műmájer brand-extentionoknál kell keresni, hanem az igazi kerékpármárkáknál. Példának okáért itt van rögtön egy szépség:
Hát efféle kérdéseken rágodva hánykolódok mostanában álmatlanul az egyre fülledtebb tokyói éjszakákon... 

 ------------------------------------------------------------

* Jó-jó, tudom, a Lambó elnöke már régen nem ő, hanem Stefan Winkelmann, hiába, Audi konszern! de valljuk be: az feleennyire sem hangzik jól.

2012. május 20., vasárnap

All sorts of bikes - 8

Mire jó egy ilyen IZÉ? mert biciklizni nyilván nem lehet vele, ez egyértelmű. Lehetne mondjuk esernyőket tartani benne és építészeknek is jó lenne, mert a tervlapok összehajtás nélkül beleférnének. Ha pedig páncélozva lenne, alkalmas lenne fedezéknek ellenséges pergőtűz esetére. Vagy ez a tökéletes piknik-bringa; összecsukom, beteszem a csomagtartóba, kiviszem a zöldbe, ráfektetem egy fatuskóra és kész az asztal!

Csak egyet nem értek; minek a kerék rá?

2012. január 20., péntek

All sorts of bikes - 7

















Ha valakinek ez nem jönne le elsőre a kép alapján, ez kérem egy összkerékmeghajtású bicikli. A pedál ugyan itt is a hátsó kereket hajtja, de innen az erő egy része egy másodlagos hajtásláncon (fehér) és egy differenciálművön, azt hiszem így hívják, keresztül átadódik az első kerékre. Alighogy lefotóztam, sajnos elég ügyetlenül, láttam egy másik ilyen gépet is, ebből csak arra tudok következtetni, hogy lesz az új tokyói bringadivat. Elvégre megfelel az összes kritériumnak: high-tech, minden bizonnyal fertelmesen drága és teljességgel felesleges.

Mindazonáltal el kell ismernem: zseniális, ám nehéz magamba fojtani a fel-felhorgadó kérdést: MINEK?

2011. április 3., vasárnap

2009. december 14., hétfő

2009. szeptember 7., hétfő

A Törött Kulcs esete

Úgy látszik, szürke kis életemben elsősorban a kerékpárommal kapcsolatos történések törik át a nyilvánosság falait. De igérem, itt is törekedni fogok, hogy az Egyediben megtaláljam az Általánost...
Az úgy volt, hogy vasárnap délután lementem az Aoyama Book Centerbe biciklivel egy könyvet megvenni, ami persze naná, hogy! nem volt kapható. Slattyogok vissza a géphez, amit a korláthoz kötöttem, nyitom ki a zárat, ejnye, no! beragadt, vagy mi? hopp! vaze, ez beletörött! hogyaza !$#€đÄ]ßĐ@Đ!!!! Hát ez kurvajó, most akkor mit csináljak? Vegyek egy bazi nagy drótvágó ollót*, ami valszeg majdnem annyiba kerül, mint a biciklim, és kezdjem el nyiszitelni a forgalmas utcán a rendőrségtől ca. 15 méterre**? Vagy szerezzek valami szakembert, aki levágja? Próbálkoztam a lakásom gondnokával, ő meg a bicikliboltokkal, együttérzően bólogattak, de kijelentették, hogy "ezzel a szolgáltatással cégünk jelenleg nem foglalkozik". Nyazsgem. Tipikus japán kockafejűség, ha nincs benne a cég tevékenységi listájában a "Törött kulcsú biciklik levágása" c. szolgáltatás, akkor sajnos... De rettenetesen sajnálják, tényleg.

Nem mondom végig az egész kálváriát, lényeg, hogy amikor már majdnem mentem venni atomerős drótvágót, gondoltam egyet és megkérdeztem egy benzinkutast, hogy nem adna kölcsön esetleg valamit? Nem adott, de eljött velem és addig csavargatta-feszegette, mig egyszer csak szétpattant. Hurrááá! Pénzt persze nem fogadott el, így kérdezem, akkor most bor legyen vagy sör? áá, nem, ő nem iszik semmit, na jó akkor majd kitalálunk valamit, végül is vettem neki egy "World Beer Collection"-t szép díszdobozban, és elvittem a kúthoz, hát azért szerintem meg fogja kóstolni, mert eléggé vigyorgott hozzá. Happy end.

De hát hol ebben az nagy fene Általános? Fusizni otthon is szoktak, legfeljebb nem ilyen szégyellősek utána. Szoktak, sőt leginkább CSAK otthon szoktak, ez a fajta rugalmasság itt nem szokásos. De lehet, hogy szokásba jött? Nem lenne rossz...

* okulva kedves biciklim tavaly nyári, az Andrássy úton a szemem láttára történt ellopásából, updételtem a drótvastagságot
** bevallom, még nem is regisztráltattam...

2009. augusztus 1., szombat

Vettem biciklit

Igérem, ügyelni fogok arra, hogy a Tokyo reloaded ne fajuljon el afféle személyes bloggá, ahol az olvasók megismerkedhetnek a blogíró izgalmas hétköznapjaival ("ma 3 üzleti mítingen vettem részt"), felelős gondolkodásmódjával ("szétválogattam a szemetet") vagy akár emésztésével (na ezt talán hagyjuk).

Nade ezt nem bírom magamban tartani: ma vettem biciklit.

Vettem, méghozzá igen jutányos áron, 24 japán rugóért (1 yen = 2 Ft) egy remek "SPECIALIZED" hegyibringát, 27 váltóval, tárcsafékkel, miegyéb. Persze használtan, de ez kit zavar, újonnan biztos 80-90 ezer lenne. Japánban a használt dolgoknak nagyon kicsi az értéke, működőképes televíziót, CD játszót, mikrohullámú sütőt ingyen is össze lehet szedni a sódaigomi* napokon, akár biciklit is lehetne, az is van kidobva ha... nem kellene minden bringát regisztráltatni és rendszámmal ellátni (picivel). Ez vadul hangzik, de így van; előfordul, nem is túl ritkán, hogy a rendőr megállítja a biciklistát és ellenőrzi a regisztrációt és ha nincs rendben, akkor nyomás be a rendőrőrsre magyarázgatni, hogy azt nem loptam, hanem találtam, és a végén még így is elveszik. Zéró tolerancia japán módra. Egyébként ez máshol is jellemző; noha alapvetően igen jogkövetőek a japánok, azért nem hagynak nekik sok esélyt a virgonckodásra.

Talált bringát pedig nem lehet regisztrálni, az állami monopólium, így marad az apróhirdetés meg a bolt. Abban bíztam, hogy biztosan lesz gaijin aki épp szabadulni akar a bringájától, de meglepően kevés hirdetés volt, maximum rozoga bevásárlóbringákat árultak, annál meg jobbat akartam. Majdnem vettem egyet, hasonló jellegűt, hasonló összegért (valahol kinn a vérben) de amikor megérdeztem a srácot, hogy a papirok ugye rendben vannak, akkor elkerekedett a szeme (az e-mailben) és kiderült, hogy ez fel sem merült benne, ő ezt a folyóparton találta (jegyzem meg, ahhoz képest 25.000 egész jó pénz). Hja kérem, vidéken egyszerű az élet.

Maradt a chúkóya-san, vagyis a használtárú kereskedő. Első nekifutásra egy valaha-volt hegyibiciklit, ma már inkább apró, zörgő csotrogányt mutatott, na nem, lélekben már készültem, hogy szégyenszemre új biciklit kell vennem. De ma meglepett ezzel a kis remekkel, úgy hogy most nagyon örülök.

Igaz, észre kellett vennem, hogy már nem kúl mountain bike-kal járni, a komolyabb arcoknak single-speed Bianchi-juk van (vagy valami ehhez hasonló márkás, csupasz bringa), bár a budapesti futároknál gyakran látható örökhajtós, fék nélküli modellt itt még nem láttam, óvatos duhajok a japánok. Igy kergetem én a divatot Tokyoban...

PS: fotó is lesz majd, de most - itt terjedelmi okok miatt nem részletezhető módon - nem tudok új képet leszedni a kamerámról. De Jutka nemsokára hozza a szürke zsinórt és akkor minden jóra fordul, megcsodálhatjátok. Elég randa, egyébként...

* nagy méretű szemét

Helyesbítés: hülyeséget beszélek, igenis van fixi itt is, sőt, az igazi kúl csávóknak itt is az van, nem maradt le Tokyó Budapesthez képest