Pörgekalap vs. kötöttsapka

Élünk Tokyóban, pergetjük napjainkat, és nem is sejtjük, milyen öldöklő küzdelem zajlik körülöttünk... Öt éve Shibuyában taroltak a pörgekalapok, alig volt valaki, aki vette volna a bátorságot, hogy egy ilyen tárgy fejre való illesztése nélkül kimerészkedett volna az utcára, legalábbis a köznevetség kockáztatása nélkül. De öt év nagy idő, és azóta bőven volt ideje Shibuya népének elgodolkozni arról, hogy vajon nincs-e ennél még alkalmatlanabb ruhadarab a nyári melegben?

Volt.

Ma már szinte megállithatatlannak tűnik a hipszter-look, és ezzel együtt a kötött sapkák előretörése, és itt vegyük figyelembe, hogy egy olyan ruhadarab felemelkedéséről beszélünk, amit a véget nem érő szibériai éjszakák jeges fagyára lett optimalizálva, nem pedig a szeptemberi, szubtropikus Tokyóra. 

De hát ez nem szempont, így mára a kötött sapka lett a kötelező. Ime, néhány specimen:

A kalaposok, bár még tartják magukat, menthetetlenül uncool arcok:

És persze, mint mindig, most is vannak kivülállók, akik látszólag fittyet hánynak a divatnak. Nekem különösen a Jedi-sapkás asszonyság tetszik...

Vannak-e Tokyóban romkocsmák?

Nincsenek, szól a rövid válasz, ami konform azzal a nézettel, miszerint ha egy cikk vagy poszt címében kérdés van, akkor biztosak lehetünk benne, hogy az arra adandó válasz negatív.

Nincsenek, elsősorban is azért, mert nemigen vannak romok, használaton kívüli házak, tudniillik ha Tokyóban egy épületet nem használnak, akkor azt többnyire rekordsebességgel lebontják, hogy helyette egy szebbet-jobbat, és fõképp nagyobbat, húzzanak fel, vagy legalábbis lebetonozzák a placcot és parkolóórákat tesznek le, hogy addig is legyen miből fizetni a telekadót. Az a néhány, amelyik valami érthetetlen okból rom állapotban marad meg, talán már a bontásra sincs elég pénze a tulajnak? le van takarva egy acélhálóval, mint például ez a ház, hogy meg véletlenül se jusson valakinek az eszébe mondjuk romkocsmát nyitni benne. De ahogy a vicc is mondja, ha nincs is, de igény azért lenne rá, vegyük hát szemügyre, hogy van-e valami helyette? és mivel ez már nem a cím, ezért erre a kérdésre a válasz már lehet IGEN.

Ismerkedjünk hát meg Tokyó romkocsma-pótlékával, az ürestelek-kocsmával! Ilyenek akkor keletkeznek, amikor a fenti folyamat eredményeképpen létrejött parkoló tulajdonosa nem elégedett a bevétellel, de hát melyik telektulajdonos az? és összeakad egy magát producernek vagy developernek nevező hippivel, aki miután lukat beszélt az idősödő tulaj hasába arról, hogy manapság mi a menő, odacsődíti a haverjait, akik leraknak pár konténert és sátrat, majd pedig nekiállnak sört főzni, salátát termelni, húst sütni vagy éppen díszműáruboltot nyitnak.

Egy ilyen nőtt például Omotesandón, igen, a méregdrága dizájner butikok tőszomszédságában, meg nem mondanám mikor, egyszer csak ott volt, és azóta esténként a rozsdás hullámlemezből készült bódék, lakókocsik és zöldségágyások között botorkálva, szolídan részeg fiatalok társaságában lehet mérsékelt árfekvésű, de kiváló leveseket, hamburgereket, vagy éppen faszénen sült disznófejhúst kapni. Értelemszerűen biosör meg egyéb alkoholos jóság is van, az egész olyan nagyon nem rendezett és nagyon nem Japán, de ennyi év után ez már rendjén is van így, nagyon.

Csak a KÖJÁL ki ne jöjjön, és véget ne vessen idő előtt a partinak...

A főbejárat

Az ezüst lakókocsi most még zárva van

Mögöttünk Omotesandó

Itt nől a saláta

Az esti fíling

CoolBiz X 2

Aki idén nyáron ellátogat Tokyóba, és azt gondolja, hogy majd a látványosságok részeként Kasumigaseki állomás környékén megtekintheti a reggelente tömött sorokban az kormányhivatalokba igyekvő öltönyös-nyakkendős-esernyős sararímenek végeláthatatlan sorát, csalódni fog. Helyette lesz sok japán turista, hawaii aloha-ingekben és pörge kalapokban, akik valamilyen rejtélyes okból tömegesen bemasíroznak a minisztériumokba, akárcsak ez a kissé túlsúlyos kormánytisztviselő.

Igazából a nyári dresszkód már 2005-ben átalakult, ekkor vezette be ugyanis a reformlelkű Koizumi miniszterelnök, aki maga is felgyűrt ingujjal szeretett kampányolni, az ún. CoolBiz-t, ami azt jelenti, hogy június elsejétől kezdve szeptember végéig zakó és nyakkendő nélkül, kigombolt nyakú fehér ingben is lehet, sőt illik, munkába járni. Koizumi sóri aztán beleúnt a politikába és ment, de a CoolBiz közmegelégedésre megmaradt és mára már teljesen természetessé vált, hogy a japán üzletembereknek sem kötelező hülyegyerek módjára öltönyben-zakóban feszengeniük a forró nyárban, mint régen.

Aztán jött március 11, majd pedig Fukushima és sok minden megváltozott. A krízis elején leállított mozgólépcsők azóta is mozdulatlanok, a fényeknek csak egy részét kapcsolták vissza, és az állomásokon nemrégiben kihelyezett képernyőkön folyamatosan tájékoztatnak, hogy éppen hány százalékát használjuk a rendelkezésre álló villamosenergiának, mostanában egyébként úgy 70% körül. Hiába, most a setsuden, vagyis áramtakarékosság a kulcsszó, ahogy ezt nemrég Sabolc bloggerkamarád is megírta. De most még az esős évszak alatt vagyunk, a héten 16 fok volt és hideg eső, ilyenkor még istenes, de amikor hamarosan beüt a nyár, és főleg, ha olyan lesz mint a tavalyi! akkor lesz itt bizony jajveszékelés. Valamit tehát kellett tenni...

Mivel a légkondicionálók az egyik legnagyobb energia-zabálók, a kormány úgy határozott, hogy az idén 28 fok lesz az ajánlott hőmérséklet, a kormány-hivatalokban ezt kötelezően be is fogják tartatni! Na ez már azért CoolBizzel is sok, így emeltek a téteken, és megszületett a SuperCoolBiz. Nem lennénk persze Japánban, ha nem lenne ez is pontosan szabályozva, a hivatalos SuperCoolBiz kormányzati oldalon*.... Most már nincs kecmec, jön a szines, kirakott ing és a szandál, tovább rombolva a nyakkendős-szemüveges japán sararímen legendáját. Remélem, azért a dolog nem fajul el teljesen és még időben megjavítják az áramszolgáltatást, mielőtt még jönne az ExtremeCoolBiz...

--------------------------------------------

* az alábbi táblázat a Környezeti Minisztérium belső útmutatója, de ez szolgál mintául a többi vállalat, többek között a miénknek is, számára (a képeket már én linkeltem hozzá)

	Tavalyi	Idei SuperCoolBiz
	CoolBiz
Nyakkendő nélkül	O	O
Zakó nélkül	(O)	O
Rövidujjú ing	O	O
Okinawai ing	(O)	O
Teniszing (galléros poló)	X	O
Hawaii ("aloha") ing	X	O
T-shirt	X	∆
Ujjatlan poló	X	X
Casual (él nélküli) nadrág	(O)	O
Farmernadrág	X	∆
Rövidnadrág	X	X
Edzőcipő	X	O
Szandál	X	∆

Jelmagyarázat:

• O megengedett
• (O) "módjával" megengedett
• ∆ bizonyos körülmények között megengedett, például:
  - T-shirt: egyszínű, nem mintás --> OK
  - szakadt farmernadrág --> nem megengedett
  - szandál: hátsó szobákban, ahol nem találkoznak ügyfelekkel --> OK
  - flip-flop --> nem megengedett
• X nem megengedett

TokyoCool: lowride

Amikorénmégfiatalvoltam, hasonfekve volt kúl motorozni, ráfeküdni, eggyé válni a géppel, áramvonalasan, oszt húzni neki, ahogy-a-csövön-kifér. Most úgy látszik, fordult a kocka, hanyattfekve, fél kézzel elengedve, komótosan, egymással dumázva az igazi. Persze nem akármilyen motoron, hanem egy igazi lowrider scooteren, ami ugyan lehet, hogy 600 köbcentis, és megy, mint állat, de lelkületileg mégicsak egy nagyra nőtt, automata váltós moped. A ruházat mint mindig a motorozásnál itt is fontos, szigorúan casual, lehetőleg valami nagyon nem motorozáshoz illő öltözet kell, klottgatya, strandpapucs, kockás ing, ilyesmi. A sisak minél hitványabb minőségű, annál jobb, arcot, fület semmiképpen se takarjon, és ha lehet, lógjon kissé a fej mögé, azt az érzést keltve, hogy csak valami tévedés folytán került oda, még az sem baj, ha közben emiatt kicsit fojtogat.

Szóval a motorosdivatok (is) változnak, csak egyvalami örök: a dögös maca a hátsó ülésen.

Még néhány szuperkúl lowride moped:

A legkisebb autó

Nezuban találtuk, egy szép régi ház mellett parkolt. Immensly cool, mondhatnának, elképzelem obachant ahogy homlokára tolja napszemüvegét, bedobja a járókeretét a nem létező csomitartóba, beül a kormány mögé és csikorgó gumikkal, hangosan kurjongatva ugrasztja szét a járdán mert ezzel tuti, hogy ott is szabad menni, a többi nyugdíjast.

Valami rendszám is van hozzá, de az mellékes, már a számosságából is látszik, hogy bemondásra megadják, kár, hogy valszeg le van szabályozva 40 km/h körül, ez lehetne az ultimate Bat-nagyi autó.

Kéne. Még több kép itt.

TokyoCool - A háromkerekű motor

Vajon miért vesz valaki háromkerekű motort? Nem bír egyensúlyozni két keréken? Az nagyon nem lenne cool. Könnyebb parkolni? Nem talált. A magyarázat ennél ravaszabb: egy joghézag miatt a háromkerekű járművek jelenleg nem számítanak motornak, ezért... nem kötelező a bukósisak viselete! És van-e kúlabb annál, mint hogy bukósisak nélkül krúzingoljunk Akasakában...? Na ugye...

TokyoCool - Rendszám

Mit tegyünk, ha villantani akarunk a verdával Omotesandón, de Ferrarira vagy Maseratira (ez utóbbi most nagyon megy) nincs pénzünk csak egy vacak Ford Explorerre? Az egyik lehetséges megoldás speckó a rendszám. Itt ugyan hiányzik az a vadkapitalista szabadosság, mint otthon, nincs FRADI1 meg SANYI5, de azért az 1-es szám létezik, és ráadásul a nullákat valamilyen általam ismeretlen okból ki sem írják, igy ez láthatólag még kúlabb. Aki ügyes csávó (és/vagy pénze van), kerít egyet valahol, aztán indulhat a veretés a hétvégén.