A következő címkéjű bejegyzések mutatása: maszkot. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: maszkot. Összes bejegyzés megjelenítése

2021. március 12., péntek

A harmadik hullám után

Legutóbb jó régen, tavaly augusztusban írtam pandemic-updétet, azóta történt egy s más… Túl vagyunk egy ronda harmadik hullámon, újra nyílnak a szilvavirágok, és hamarosan a sakura is, eltelt egy év, hogy is állunk hát Japánban a koronavírussal? 

Innen nézve a második hullám nem is volt akkora

Összeségében azt kell mondjam, hogy nem rosszul, továbbra is igaz az, hogy a megbetegedések és főképp a halálozások* száma jelentősen elmarad az európai-amerikai adatoktól és mindezt úgy érték el, hogy jóval lazábbak voltak a szabályok, mint általában a világban. Bár most rendkívüli állapot és korlátozások vannak, ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne étterembe menni (csak 8-kor haza kell menni), belföldön utazgatni (csak „nem ajánlott") vagy akár sporteseményre menni (félházzal megy a foci- és a baseball-bajnokság). 

Közelebbről megszemlélve a helyzetet, azért vannak furcsaságok. Az egyik az, hogy dacára a relatíve alacsony fertőzöttségnek, a kórházi ágyak telítettsége, különösen az intenzív osztályokon! igen magas, és ez azt jelenti, hogy ha kicsit is meglódul a járvány, amire bőven van esély, akkor könnyen bekövetkezhet a rettegett „bergamói szindróma” amikor is megmenthető betegek halnak meg megfelelő ellátás hiányában. Mindez egy olyan országban, ami magas szintű orvosi ellátására joggal büszke és az egy főre eső kórházi ágyak számában világelső! Ez most akkor hogy…? Sokáig én sem értettem, de a megoldást ott kell keresni, hogy az ágyak nagy része kis magánklinikákon van és ezek nincsenek felkészülve járványkezelésre. Ráadásul még azok a klinikák sem mindig hajlandóak COVID-os betegeket fogadni, ahol az megoldható lenne. Igen, ezt gazdasági okokra hivatkozva megtehetik, és igen, ennyit ér a híres japán össz-nemzeti szolidaritás… Igy korántsem lehetünk nyugodtak a fertőzöttséget illetően, különösen, ha két másik szempontot is figyelembe veszünk. 

Az egyik az utóbbi időkben elhíresült vírus-variánsok kérdése. Amint ez látható, az angol-brazil-dél-afrikai és még ki tudja milyen verziók most már bizonyítottan jóval fertőzőbbek és gyakran súlyosabb megbetegedést is okoznak mint az "eredeti", már amennyiben van ilyen egyáltalán. Nos, ezek variánsok már jelen vannak Japánban is, de még nem dominánsok. Ha azok lesznek, már pedig miért ne lennének? akkor könnyen elképzelhető egy, minden eddiginél erősebb „negyedik hullám” is. Ki tudja, hogy a fenti grafikon jobb oldali, enyhén újra felfelé görbülő farkincája már nem ezt jelzi-e? 

A másik aggasztó dolog az oltások csigalassúsága. Márciusban végre elkezdték ugyan az egészségügyi dolgozókat oltani, de az időseket majd valamikor áprilisban kezdik csak és a magamfajta, nem sokkal 60 év alatti fiatalemberekre jó, ha ősszel sor kerül. A minap egy újságban megjelent, hogy ha a jelenlegi tempóban oltanak, akkor 120 évbe telne, amíg az egész országot beoltanák… OK, ez afféle klikkvadász mondat, biztosan felpörög majd a vakcináció, de akkor is… nem valami Nyári Olimpiai Játékok nevű eseményt akarnak itt rendezni júliusban? És ha így van, nem lenne jó ötlet még előtte túl lenni ezen az oltás-dolgon? 

Érdekes kérdés, hogy miért van a vakcináció ekkora lemaradásban itt. Véleményem szerint ennek több oka is van. Egyfelől érezhetően van egyfajta „lack of urgency” (sürgősség hiánya), hiszen a helyzet MOST MÉG valóban nem katasztrofális. Hasonló okokból lassan halad az oltáskampány több ázsiai országban is, még olyanokban is mint Kína vagy Dél-Korea, ahol a járványt egyébként jól kezelték. A másik az oltóanyaghiány, és mivel Japán főleg az USA-ból számít oltóanyagra, és vélelmezhető, hogy amíg az USA-ban nincs felesleg, ez bizonyára fennmarad. Kínai-orosz kotyvalékok** nyilván szóba sem jöhetnek, ilyenekkel nem mérgezzük a tiszta japán nemzettestet! De ha már ilyen válogatósak az urak, azért nem alaptalan feltenni a kérdést, hogy miért nincs japán oltóanyag? Hiszen már harmadik világbeli országok, ma hallottam egy kubai-iráni közös fejlesztésről! is készítenek saját oltóanyagot… 

Itt érkezünk el a harmadik okhoz, ami szerintem a legfontosabb: valamiért a japánok képtelenek felpörgetni magukat és krízis-menedzsment üzemmódra átállni. Azt tudjuk, hogy a japán munkastílus, és ezen belül is az alaposság, a szabályok szigorú betartása és a konszenzus-kereséses döntéshozatal, mennyire JÓL működik, ha arról van szó, hogy valamit, egy terméket vagy egy folyamatot, jó minőségben fenntartani vagy tökéletesíteni kell. A „kaizen” országában vagyunk és ennek eredményei legyen az egy, az évszázadok alatt kialakult szabályok szerint megalkotott tusfestmény, egy teaceremónia, vagy a Toyota egy autója, szinte tökéletesek a maguk nemében. De nem véletlen, hogy Picasso nem itt alkotott és a TESLA sem itt született... Az ilyen fajta forradalmi, a formákat felrúgó alkotások és termékek nem teremnek meg könnyen egy olyan kultúrában, ahol a szabályok betartása és a csoport-konszenzus elérése mindenek feletti parancsolat. Egy krízishelyzetben, legyen az a pandémia vagy akár a fukushimai reaktorbaleset, ez a fajta gondolkodás- és működésmód nem igazán hatékony. Ilyenkor egyéni kockázatvállalás, top-down döntéshozatal és bizony! a konvenciók és szabályok helyenkénti felrúgása vezet gyorsabb eredményre. Ám erre láthatólag képtelen a rendszer, ezért is van az, hogy még mindig csak a Pfizer vakcina van csak engedélyezve, a Moderna csak beadta, és ”talán már májusban vagy júniusban engedélyezik” olvasom. Ebből a mondatból különösen a „már” („as early as”) tetszik, pedig egy kis sietséggel életeket lehetne menteni... De nem, a szabály, az szabály, ellenőrizni kell, hogy az a vakcina, ami bizonyítottan működik a világ ki tudja hány országában, valóban alkalmas-e arra, hogy a japán emberek minden bizonnyal rendkívül különleges, mindenki mástól eltérő szervezetében is kifejtse ugyanazt a hatást. 

Sajnos attól tartok, hogy sok ember fog itt nézni nagyon bután valamikor május környékén, amikor az egyre erősödő átoltottságnak köszönhetően, Izraelben, Angliában már látható ennek az eredménye! a járvány a fejlett országokban jó eséllyel csillapodik, ám Japánban változatlanul, sőt, a variánsok miatt akár fokozottabban is! terjed. Lesz majd bűnbakkeresés is, és lamentálás arról, hogy mit is kellett volna jobban csinálni, egészen a következő krízisig, mikor is majd egy teljesen más jellegű problémára ugyanolyan rossz válaszokat adnak majd. Hiába, minden nemzetnek megvan a maga rossz karmája… 

De hogy valami pozitív fejleményről is beszámoljak, fontos szövetségest sikerült találni a járvány elleni küzdelemben! Ha nincs vakcina, legyen legalább valami szupercuki maszkot az oldalunkon, és akkor már majdnem ugyanott vagyunk! Ráadásul most nem is kellett kitalálni valami újat, hanem elég volt meríteni a yókai-ok, hagyományos japán szellemek, világából és rátalálni Amabie-re, a haltestű, hosszú hajú és madárcsőrű sellő-szerűségre. Amabie az Edo-korban lett népszerű, gazdag aratást és a járványok elleni védelmet kínált némi népszerűsítésért cserébe. 

Annak idején ez az őt ábrázoló nyomatok illegális osztogatását jelentette, mára az internet erre sokkal hatékonyabb módszerekt kínál, így a japán nyelvű weboldalakon, Twitteren, Facebook-on, lépten-nyomon bukkanhatunk Amabie ábrázolásokra. De még az elmaradott fizikai világ is hemzseg az Amabiétől, néhány példa:

Amabie-variációk


Útszéli rizsszalma-Amabie

Amabie-saké

Amabie-üdítőital

Amabie-rágcsi


Amabie-latte

Ilyen hatékony transzcendens támogatottsággal nem lesz mitől félni, talán még oltani sem kell...!

------------------------------------

* 8,457 halott, kb. fele annyi, mint Magyarországon, ezzel Japán 94-ik a világrangsorban, messze „elmaradva” a sajnálatos magyar 5-ik helyezéstől 
** for the record: én nem gondolom, hogy ezek másodrendű oltóanyagok lennének

2016. november 12., szombat

Yurukyara Guranpuri

A japán falvak, városok, megyék imázshordozó figuráiról már többször irtunk, például itt és itt, de nem tudom megállni, hogy ne hozzam megint szóba a bájosan otromba yurukyara világot.


A napokban ugyanis kihirdették az éves Yurukyara Guranpuri (a gyengébbek kedvéért Grand Prix) eredményét. És a nyertes...... Shinjo-kun, a tükörtojással koronázott kalapban feszitő vidra Susaki-ból (Kochi megye).


A második helyezett Hanipon, Honjo városának képviselője (Saitama).









A dobogó alsó fokára pedig Chuppy, a pelenkás kisegér került, Soja városából (Okayama).















Gyanítom egyébként, hogy a már befutott maszkotok nem indultak ezen a versenyen, hiszen Kumamon, Hikonyan, vagy Musubi Maru hiányzik a felhozatalból. Nekik saját weblapjuk és Facebook oldaluk van, sőt blogot is írnak, és keresett sztárvendégei a legkülönfélébb eseményeknek. 












A rangsort nézegetve azonban igy is értetlenül állok a döntés előtt. Ki ne szavazna a méltatlanul 41. helyre szorul, szarvasagancsos eperre?







Vagy az 57. helyen álló, tojásfejű, pirosmasnis kislányra?

Bunda! Bunda! Bunda!

2014. június 8., vasárnap

Mert egy mascot azért mégiscsak kell!

Ismét bátran nézhetek a világ szemébe, mert december óta nekem is van maszkotom. Na, nem nekem, otthon, hanem az ikebana iskolámnak, ahol virágrendezést tanulok. Kicsit megkéstünk vele, hiszen máshol már irtják őket.... de jobb későn, mint soha.

Csak halkan merem megjegyezni, hogy azért annyira nem vagyok büszke az új kabalafigurára, mert nekem teljesen megfelelt a régi, kalligrafikus logónk is. Sensei, aki jól beszél angolul, ezért fiatalabb korában gyakran tartott a japán nagykövetségek felkérésére külföldön bemutatókat, elmesélte, hogy soha nem a virágokkal kezdte, hanem először egy fehér papírra ecsettel felfestette a SÓ-GETSU írásjeleket. Mert az is a japán kultúra része.

Sensei most már nyolcvan éves, még ismerte iskolánk alapítóját, Teshigahara Sófut. Még nem mertem megkérdezni, mit gondol az iskola új arcáról.


Íme, Ikeru-chan, a pingvinlábú, pironkodó bambuszváza, hajában három szál piros gerberával - egy kislány, aki a sajtóanyag szerint nem csak a virágokat szereti, hanem a helyes fiúkat is és akinek kedvenc időtöltése, hogy lányos témákról fecseg a barátnőivel. Igazgatónk, Akane sensei gyerekekfoglalkozásokat is vezet; ott, a kicsiknek még talán bejön, de nekünk?

A legközelebbi bónenkaira betotyog és fényképezkedhetünk vele? Életnagyságú fényképe Isamu Noguchi kerjét díszíti majd a főépületben? A nagykövetségek vele hirdetik a hagyományps japán kultúrát? Kötelesek leszünk Ikeru-chanos pólót hordani az órán? Szerencsére, lassan fél év telt el, de nem sok nyomát látom sem a honlapon, sem a házban. És hogy mit cseréltünk le?

 No comment.

------------------------------------


A yurukyarákról már posztoltunk korábban is, itt, itt és itt.

2014. május 24., szombat

Állományapasztás

Villámcsapásként ért minket a hír, hogy hamarosan drasztikus lépésekkel szabhatnak gátat a maszkotok mértéktelen szaporodásának. Osaka kormányzója, bizonyos Ichiro Matsui, a minap riporterek előtt elmondta, hogy sokallja a yurukyarák számát, csak Osaka prefektúrának 42 hivatalosan is elismert maszkotja van, és kívánatosnak tartaná, ha kisebb számú, de ütőképesebb yurukyara-csapat segítene a kormányzati célok kommunikálásában.

Nem minden maszkot hagyja annyiban: az első kyara-tüntetés a jogaikért
Egyelőre nem lehet pontosan tudni, hogy a kormányzó pontosan hogyan képzeli az állományapasztást: vajon feleslegesnek ítélt maszkotokat összegyűjtik és kíméletesen elaltatják, vagy mesterlövészek fogják egyesével kilőni őket? Semmi esetre sem lenne azonban jó, ha a munka nélkül maradt yurukyarák felügyelet nélkül kószálnának a városban, bandákba verődnének, neadj'Isten az alvilág hálójába kerülve drogkereskedés, prostitúció és egyéb üzelmek részeseivé válnának.

Nagyon úgy néz ki, hogy ez már egy gyűjtőtábor
A magam részéről a humánusabb megoldásnak vagyok a híve: ha már mindenképp szükség van a maszkotok ritkítására, yurukyara-otthonokat kellene létrehozni, ahol a kiöregedett maszkotok megfelelő felügyelet és orvosi ellátás mellett békésen élhetnék le öreg napjaikat. 

------------------------------------

Részletesebben itt (angol). A yurukyarákról már posztoltunk korábban is, itt, itt és itt.

2013. december 14., szombat

Viola a börtön udvarán

Korábban is írtunk már a Japán elborító "yurukyara" (mascot / kabalafigura) őrületről, itt és itt, de amikor az ember már azt hiszi, hogy elért a lehetőségek legvégső határára, például a legfelsőbb bíróságot reprezentáló zöld papagájjal, akkor kiderül, hogy még innen is van tovább, ez már csak egy ilyen ország.

Ismerkedjünk hát meg Katakkuri-channal, az ashikawai börtön, ez a leghírhedtebb műintézmény az amúgy sem túl barátságos japán kóter-szcénában, új kabalafigurájával! Katakkuri-chan egy helyi viola-szerű virágról kapta a nevét és két verzióban lett megalkotva: a fiúkarakteren fess egyenruha feszül, míg a lány a fején nőtt virággal harmonizáló színű ruhába lett bújtatva.
A börtön vezetői elmondása szerint Katakkuri-chant azért alkották, hogy kifejezzék: az intézmény "része a társadalomnak és az elítélteket büntetésük letöltése után támogatni kell a beilleszkedésbe". Szegény Johnny Cash, ha ezt megérte volna, bizonyára csinálna a Folsom Prison Blues-ra egy kawaii verziót is...

Katakuri-chan szeptember 8-án, a börtön éves kiállításán, mert itt ilyen is van ám! került bemutatásra, egy őr társaságában. Arról nem szólnak a hírek, hogy az őr azért jelent-e meg, mert ezentúl együtt vezénylik majd a reggeli tornát, vagy éppen ellenkezőleg: arra vigyáz, hogy Katakkuri-chan meg ne szökjön.
--------------------------

A témáról részletesebben itt olvashatsz (angol).

2013. február 11., hétfő

Az Ételfejű Emberek támadása

Hello Kitty országában szerintem ne csodálkozzunk, ha céges, állami, vagy éppen önkormányzati vezetők úgy gondolják, kommunikációs kampányuk eredményesebb lesz, ha mondanivalójukat cuki kis kabalafigurák szájába adják. Ennek ráadásul még az a további előnye is megvan, hogy ha egy ilyen kabalafigura bejön a nagyérdeműnek, akkor még fizet is érte, hogy azt plüssbábú, póló, vagy kulcstartó formájában magáévá tegye.
Musubi Maru 3x
Korábban már írtunk erről a jelenségről, de érdemes közelebbről megvizsgálni az esetlen bájú figurák egy jellegzetes alfaját, az ételfejűeket. Tévedés ne essék, NEM étterem, vagy piac emblémájáról van szó, hanem falvak, városok, megyék imázshordozó figuráiról. Bizarr, de tulajdonképpen logikus választás — összeköti a lokációt a jellegzetes helyi étellel, a meibustuval. Otthoni példával élve, olyan ez, mintha Vecsés káposztával, Makó hagymával és Szomolya feketecseresznyével koronázná meg városi címerét.

Elképzelem, ahogy a helyi önkormányzat összeül és megvitatja a szóba jöhető nyersanyagokat, emberek, igyekezni kell, a szomszéd falu már tavaly lépett, az édesburgonya már foglalt! felállít egy ötös listát, megszavaztatja róla a lakosságot, végül pedig a polgármester instruálja a grafikust, hogy a feje lehet dinnye, de talán a kezébe is adhatnánk valamit, mi lenne ha egy rákot tartana? A dologban az az igazán bizarr, hogy ezeknek a szörnyecskéknek nevük és nemük van, továbbá születésnapjuk, hobbijuk, életrajzuk, sőt, néha Facebook oldaluk is!
Sobacchi
A narancs, gesztenye, őszibarack, tengeri alga, retek, spárga, yamgyökér és tengeri herkentyűk sorából kiemelkedik a rizsgombócfejű szamuráj, Musubi Maru, a milliós lakosú Sendai képviseletében, de megszerettem Nagano hegyjáró alma-maciját, Arukumát és az Iwate megye látogatására biztató Sobacchit is. Utóbbit egy éven keresztül néztem a plakátokon, ahogy kezében térképpel, vagy éppen bőrönddel készül felszállni a shinkansenre, óvatosan, nehogy kilöttyenjen a fejéből a sobalé.

Nem mélyedtem el igazán a témában, de gyanítom, hogy az ezredforduló után elszaporodott, ételfejű kabalafigurák népes családjának közös őse Anpanman lehet, Takashi Yanase negyven éve változatlanul népszerű, kenyérfejű mesefigurája. Shikoku szigetén egyszer láttam egy örömében sikkantgató, ötéves forma kisfiút felszállni az anpanman-vonatra. Már jön az új generáció.
Anpanman-vonat

2012. december 2., vasárnap

Mascotland

Ne félj a sushifejű embertől!
Tokyóban, ha az utcán sétálva egy onigiri- vagy mondjuk egy tévé-fejű lény jön velem szembe, barátságosan integet és megpróbál megölelni, szemem sem rebben, hiszen az csak egy kyara, vagyis maszkot/kabalafigura és csak a munkáját végzi. Japánban úton-útfélen találkozhatunk maszkotokkal: plakáton, brossúrákon vagy éppen háromdimenziós valóságukban. Többnyire valamit promótálni hivatottak, egy terméket, egy várost, vagy valami eseményt, ez azért európai szemmel sem teljesen szokatlan dolog, még ha számosságukban messze felül is múlják a maszkotok tengerentúli társaikat. Ám állami ügynökséget, rendfenntartó erőket, igazságügyi rendszereket kabalafigurával hirdetni eddig még csak itt láttam, ez bizony nipponikum a javából!

Saiban Inko,
benne egy miniszterrel
A fukuokai ügyészség például 2008-ban egy papagáj-maszkotot talált alkalmasnak arra, hogy az újonnan bevezett esküdtszéki rendszert népszerűsítse. Azért papagáj, mert az esküdt az japánul saibanin, a papagáj pedig inko, innen már csak egy aprócska lépés a Saiban Inko (サイバンインコ), persze hatalmas ugrás ez a japán igazságszolgáltatásnak, olyannyira, hogy az akkori igazságügyminiszter, bizonyos Hatoyama úr, szükségesnek látta, hogy ebben a kosztümben vegyen részt a sajtóértekezleten, performanszát ezen a linken lehet megcsodálni, ha esetleg nem megy akkor ez a kép is megteszi bizonyíték gyanánt, ezt elnézegetve mindjárt jobb véleményünk lesz a honi politikáról.

De nem ő az egyetlen kyara a japán igazságszolgáltatásban, ottt van például Kasutamu-kun, aki a vámhivatalt képviseli, megvan, ugye? kasutamu = custom, muhaha, és egy drogkereső kutyára hajaz. Ám ez mind eltörpül a rendőrségi maszkot-hadsereg mellett: minden tartománynak + a nagyobb városoknak van külön-külön maszkotja, összesen állítólag nem kevesebb mint 48, bizony ám! a legismertebb persze a tokyói, Pipo-kun, pi-po, vagyis people's police, aki egy kisróka képében próbálja az állami erőszakszervezet humánusabb arcát megmutatni.
Keresd meg Pipo-kunt!
Az ítéletvégrehajtás maszkotját eddig még nem sikerült lenyomoznom, pedig izgalmas kérdés, kire tudnák ezt a megtisztelő szerepet osztani egy olyan országban, ahol a halálbüntetés a mai napig gyakorlat.

Túllépve az igazságszolgáltatáson, a "Legtökösebb Állami Kabalafigura" címét azt hiszem, vitathatatlanul Puruto-channak kell itélni, aki az atomenergia biztonságosságát bizonyítandó, lazán beküld egy pohár plútóniumos vizet, kids, do not try this at home! majd minekutána megbizonyosodott veszélytelenségéről, pajtását is megkínálja.

Hát akkor hogy is van ez?

Nem kell sokáig Japánban élni, hamar felfeslik a varrás; a japán állam lényegét tekintve nem lépett túl a feudális alapvetésen, miszerint az állampolgár alapértelmezésben ostoba és nevelésre szorul. A shogunátus erre radikálisabb eszközöket vett igénybe, helyszíni felkoncolás, családtagok kivégzése stb., később a szigor enyhült és a háború után a Békealkotmány szellemében a szelídebb meggyőzés eszközei kerültek előtérbe, a nádpálcát csak a végső esetben veszik elő, jönnek tehát a maszkotok, akik elmagyarázzák, hogy ne szemeteljünk, ne hangoskodjunk és ne csempésszünk drogokat, mert az nem szép dolog.

Nem olyan nagy baj ez, csak hát akkor ne lepődjünk meg, ha a pogárok más tekintetben sem viselkednek felnőttként és ne sóhajtozzunk, hogy csökken az innováció, kevés a kis startup vállalat és ahelyett, hogy inkább kihúznánk az országot a majdnem-recesszióból, várjunk, hogy Pipo-kun majd megmondja a teendőt.

Szerencsére ilyen probléma csak Japánban van.

-----------------------------

Sok más mellett itt találtam anyagot a poszthoz:
http://www.japantimes.co.jp/text/fd20080803pb.html on "yuru-kyara"
http://www.japantimes.co.jp/text/fl20110830lg.html -- Mascots in Japan's legal system
http://idleidol.net/

Még több yuyrukyara-poszt itt és itt, valamint itt