Úgy alakult, hogy a minap megnéztem két Takeshi Kitano, vagy ahogy itt őt ismerik: Beat Takeshi, filmet, az egyiket ő rendezte, a másikban főszereplő. Mindkettő egy-egy életttörténet, az első volt a későbbi, az "Akhilleusz és a teknősbéka" (Akiresu to Kame) című, ez Kitano legutolsó saját rendezésű (2008-as) filmje. Egy művész fejlődét kiséri végig, a gyerekzseniségtől az öregkori elbutulásig. Ő az Akhilleusz, aki kergeti a művészet-, vagy inkább az elismertség-teknősbékát és sohasem éri utól, pedig mindent megtesz, amit a galériása tanácsol neki, tanulmányozza a klasszikusokat, próbál eredeti lenni, akcióművészetet művel, festéket fröcsköl, de semmi, a fránya közönség csak nem akar rákattani. Közben elhidegül a lányától, elüldözi feleségét és próbálgatja magát is megöngyilkolni, de még ebben sem sikeres. A végén, a "siker" küszöbén, amikor egy fiatal pár végre megvenné a Műként prezentált talált, horpadt kólásdobozt, újra megjelenik anyu és hazatotyognak.
A film ritmusát az adja meg, hogy időről-időre valaki felakasztja magát benne vagy leugrik valami magas helyről. A tanulság - kár a sikert hajszolni, add inkább önmagad (vagy: ami nem megy, azt ne erőltessük?) - elég szájbarágós, a szinészek játékán átüt a rettegett "japán iskola"; a mesterkélt, eröltetett, szappanopera-színjátszás* és Kitano hiába hozza jól a monomániás művészembert, ez kevés egy kétórás filmre, ráadásul a művész ifjúkorát egy tehetségtelen, lóarcú moron játsza, aki csak abban kapcsolható a Kitano-karakterhez, hogy próbál szomorú képet vágni. Gyenge, 3/10.
A második, vagy inkább első, mert ez 2004-ben született, "Vér és csont" (Chi to hone), ugyan nem az ő rendezése, de erősen érződik rajta a Mester hatása, főleg a lappangó, fel-fel lobbanó hiper-agresszió. Egy Japánban élő koreai családfő élete, már a téma is izgalmas Japánban! egy afféle koreai Gyulabá, konkrétan egy vérnősző barom, aki megtanulta, hogy aki gyenge, az elpusztul, ezért rendszeresen egy vascsővel fegyelmezi asszonyait és különböző fészekaljakból származó rebellis kölykeit, ügyelve, hogy a család kiskorú tagjai ilyenkor nézőként jelen legyenek, úgy tanul a gyerek. Kim bácsi Koreából jön Osakába még a háború előtt, kamabokó** üzemet gründol, kizsákmányol, megerőszakol, lever, gusztustalan kukacos hússal eteti szeretteit, közben fészekalja gyereket nemz és általában is rettegésben tartja a környéket. Az akasztott emberek és a hídról való leugrások itt sem hiányoznak, Kim bácsi vaskézzel uralkodik a klánon, majd ahogy öregszik, lassan fölé kerekednek a fiatalabb alfa-hímek és a végén elgyengülve, de agresszivitásában és rosszindulatában nem megtörve szenderül jobblétre, ősei földjén, Észak-Koreában.
Amellett, hogy megtudhatjuk, milyen lehetett egy hagyományos koreai család szeretetteljes légkörében nevelkedni, erről a rendező, Yoichi Sai, lévén maga is zainichi, nyilván első kézből rendelkezik tapasztalatokkal, a film a koreai japánok sorskanyarjairól is szól; az elnyomatásról és megaláztatásról a Dai-Nippon*** korszakban, a Kim Ir Sen iiránti lelkesedésről, gondolta valaki, hogy az ötvenes években önszántukból tömegesen emigráltak a koreaiak a kommunista rezsimbe Japánból? ez tényleg az "it seemed to be a good idea at that time" minősített esete...! és általában arról a zárt, belterjes világról amiben a Japánban élő, idehurcolt vagy önszántából jött, majdnem egymillió koreai él még ma is, saját szokásaikkal, nyelvükkel (japánul sem tud mindenki), gyakran állampolgárság nélkül.
Bevallom, nem értettem pontosan a film összes mélyebb rétegét és a családi viszonyok is végig némiképp rejtélyesek maradtak, akit épp lefejel Kim bácsi, az a fia, a sógora, vagy egy új karakter? ez főleg annak köszönhető, hogy a film jó fele koreaiul, japán felirattal, köszi! a másik pedig valami förtelmes, yakuza-szlenggel tarkított osakai tájszólásban volt hallható. Mindazonáltal a film erős volt, tele remek jelenetekkel, többnyire persze valami agresszív cselekedethez kapcsolva, de hát a Kitano-iskola már csak ilyen, na. Ütős, 7/10 (azért nem ártott volna rövidebbre vágni)
---------------------------------------
* beugrott, hogy talán ezt elkerülendő játszik és mozgatja szinészeit Kitano az "eszköztelenség eszközével", mert ez valóban fényévekkel jobb, mint amikor megpróbálják "eljátszani" a karaktert, brrr.
** egy halból processzált és ennek megfelelően halízű, gumi-állagú étel, rámenbe is teszik, vagy csak úgy
*** Nagy-Japán, a háború előtti hóditásakkal Koreát, Taiwant és sok melanéz szigetet magában foglaló birodalom
