Kómen

A Metropolis (a legjobb tokyoi gaijinújság) ajánlotta, itt van a közelben Roppongiban, nosza, csekkoljuk le!

Kellemes dizájn, minden csupa fekete (de hát ez, ugye, nem számít) egyből kapunk asztalt, nem jó jel. Akik viszont nem sokkal utánunk jönnek, már nem és 10 percet várnak, rendben, akkor csak szerencsénk volt! A menü mindent háromszor mond, háromszor mond, háromszor mond, mert mindenből van tonkotsu (disznóhúsos alaplé), shóyuaji (szójaszósz-alaplé) és shióaji (sós alaplé), ez így, noha kicsit megbonyolítja a termékmátrixot, végső soron korrekt. Én kérek egy sima tonkotsu ráment, Jutka pedig egy shóyúajisat amihez adnak mindenféle extrát is (édes oldalas, tojást, sült póréhagymát, norit) - de ennek a nevét sajnos elfelejtettem. Kérünk egy shisó-gyozát is, na ez vajon milyen lehet?

Amíg várjuk a ráment, az asztaloknál elhelyezett kis képernyőkön hirdetéseket bámulhatunk, kinek kell ez?! aztán észbe kapunk és letakarjuk a menűvel ezt a borzalmat. De aztán megjön a rámen és ez a kis incidens gyorsan feledésbe merül, mert rögtön kiderül, hogy itt nem viccelnek; a tonkotsu rámen leve mély és érett, a men sárgás-feszes, a chashú pedig szilaj, férfias, de menma is hibátlan; roppanós, de megfőtt. Az egyetlen kritikai megjegyzésem, hogy mind a lé, mind pedig a chashú az optimális zsírosság határait feszegeti, sőt, az én ízlésem szerint át is lép azon, de mindent összevetve azt kell mondjam, hogy ez egy IGEN JÓ rámen. Hamarosan visszajövünk és bevizsgáljuk a shióajit is!

A shóyuaji sem okoz csalódást, bár a leve Jutka szerint kicsit karcsú, nekem azért bejön. A kakuniku ahogy kell, édeskés-puha, a zöldségek finomak. Remek a shisó-gyoza is, a shisó a töltelékbe van keverve, úgy látszik nem csak idétlen üdítőitalokat lehet csinálni a shisóból.

Men: 8

Leves: 8

Chashú & the rest: 8

Összpontszám: 24/30 --> végre egy komoly versenyző!