Vettem biciklit

Igérem, ügyelni fogok arra, hogy a Tokyo reloaded ne fajuljon el afféle személyes bloggá, ahol az olvasók megismerkedhetnek a blogíró izgalmas hétköznapjaival ("ma 3 üzleti mítingen vettem részt"), felelős gondolkodásmódjával ("szétválogattam a szemetet") vagy akár emésztésével (na ezt talán hagyjuk).

Nade ezt nem bírom magamban tartani: ma vettem biciklit.

Vettem, méghozzá igen jutányos áron, 24 japán rugóért (1 yen = 2 Ft) egy remek "SPECIALIZED" hegyibringát, 27 váltóval, tárcsafékkel, miegyéb. Persze használtan, de ez kit zavar, újonnan biztos 80-90 ezer lenne. Japánban a használt dolgoknak nagyon kicsi az értéke, működőképes televíziót, CD játszót, mikrohullámú sütőt ingyen is össze lehet szedni a sódaigomi* napokon, akár biciklit is lehetne, az is van kidobva ha... nem kellene minden bringát regisztráltatni és rendszámmal ellátni (picivel). Ez vadul hangzik, de így van; előfordul, nem is túl ritkán, hogy a rendőr megállítja a biciklistát és ellenőrzi a regisztrációt és ha nincs rendben, akkor nyomás be a rendőrőrsre magyarázgatni, hogy azt nem loptam, hanem találtam, és a végén még így is elveszik. Zéró tolerancia japán módra. Egyébként ez máshol is jellemző; noha alapvetően igen jogkövetőek a japánok, azért nem hagynak nekik sok esélyt a virgonckodásra.

Talált bringát pedig nem lehet regisztrálni, az állami monopólium, így marad az apróhirdetés meg a bolt. Abban bíztam, hogy biztosan lesz gaijin aki épp szabadulni akar a bringájától, de meglepően kevés hirdetés volt, maximum rozoga bevásárlóbringákat árultak, annál meg jobbat akartam. Majdnem vettem egyet, hasonló jellegűt, hasonló összegért (valahol kinn a vérben) de amikor megérdeztem a srácot, hogy a papirok ugye rendben vannak, akkor elkerekedett a szeme (az e-mailben) és kiderült, hogy ez fel sem merült benne, ő ezt a folyóparton találta (jegyzem meg, ahhoz képest 25.000 egész jó pénz). Hja kérem, vidéken egyszerű az élet.

Maradt a chúkóya-san, vagyis a használtárú kereskedő. Első nekifutásra egy valaha-volt hegyibiciklit, ma már inkább apró, zörgő csotrogányt mutatott, na nem, lélekben már készültem, hogy szégyenszemre új biciklit kell vennem. De ma meglepett ezzel a kis remekkel, úgy hogy most nagyon örülök.

Igaz, észre kellett vennem, hogy már nem kúl mountain bike-kal járni, a komolyabb arcoknak single-speed Bianchi-juk van (vagy valami ehhez hasonló márkás, csupasz bringa), bár a budapesti futároknál gyakran látható örökhajtós, fék nélküli modellt itt még nem láttam, óvatos duhajok a japánok. Igy kergetem én a divatot Tokyoban...

PS: fotó is lesz majd, de most - itt terjedelmi okok miatt nem részletezhető módon - nem tudok új képet leszedni a kamerámról. De Jutka nemsokára hozza a szürke zsinórt és akkor minden jóra fordul, megcsodálhatjátok. Elég randa, egyébként...

* nagy méretű szemét

Helyesbítés: hülyeséget beszélek, igenis van fixi itt is, sőt, az igazi kúl csávóknak itt is az van, nem maradt le Tokyó Budapesthez képest