2009. augusztus 20., csütörtök

A hülye szabályok országa - a Bank

Ez egy hosszú sorozat lesz, azt hiszem, de bele kell vágni, nehogy valaki is azt higgye, hogy itt mindig kolbászból van a kerités...


Amikor megérkeztem, egyik első dolgom volt, hogy nekiálljak feléleszteni az évek óta szundikáló bankszámlámat. Sok víz lefolyt azóta a Sumidagawán, a cash-kártyámat nem találom, de a betétkönyv még megvan. A bank azonban közli, hogy amig nincs gajin-kártyám (közkeletűbb nevén gaikokujin-tórokushómeishó), addig sajnos nem tudják pótolni az elveszett kártyát és következésképpen pénzt sem vehetek fel. Na jó, akkor várunk és addig is köteg pénzzel járkálunk fel s alá, mint egy magára valamit is adó yakuza. Mondjuk érdekes kérdés, mi lenne ez esetben az itt szunnyadozó pénzecskémmel, einstand? Mindegy, hagyjuk, kivárjuk a sorunkat.


Eljő a nagy nap, megvan a gaijinkártya. Elballagok a bankba, sorbaállok jó sokáig, aztán végre odavezetnek egy kedves kislányhoz és elmondom, mi nyomja a szívem, funshitsutodokézni* szeretnék, de nagyon! Minekutána vagy ötször lekörmölöm az összes adatomat japánul, és huszonöt helyen aláírok mindent, a kedveskislány elmondja, hogy akkor majd 10 napon belül kiküldik az új bankkártyát a címemre, személyesen átvehetem. Ne fáradjanak, mondom, eljövök érte, az egyszerűbb. Hát sajnos, azt nem lehet, mondja őszinte sajnálattal a hangjában, ezt csak postán szabad kiküldeni. Jó, de akkor inkább küldjék az irodába, mert napközben ott vagyok, dolgozom. Azt sem lehet, mondja a kedveskislány, némi értetlenséggel, a regisztrált lakcímre kell küldeni, ez a szabály. Értem, de mi van ha nem vagyok otthon? Akkor otthagynak egy levelet egy telefonszámmal és ha azt felhívom, akkor megegyezhetek a postával egy második időpontban. Nagyszerű, akkor adják meg azt a telefonszámot és én egyből felhívom őket és már most megegyezek velük egy időpontban és akkor nem kell kétszer jönniük. Hát azt sajnos nem lehet. De akkor biztosan meg tudják mondani, mikor jön az első kézbesítés és akkor megpróbálok otthon lenni. Nem, sajnos azt nem tudják megmondani, zárja le a beszélgetést a kedveskislány egy mosollyal és egy móshiwake arimasen*-nel.


Jó, most persze biztosan azt mondjátok, hogy "de legalább mosolygott és elnézést kért", és ez igaz is. Mindettől függetlenül ez a japán kockafejűség meglehetősen minősített esete, szerintem.


* elveszett holmi pótlására szolgáló kérvény

** bocsánat (szó szerint "nincs mentség")


5 megjegyzés:

  1. Ez Magyarországon is így megy, azzal a különbséggel, hogy nem mondhatod meg a postásnak (akár a posta honlapján pár gomb végignyomkodásával), hogy melyik nap és hány óra magasságában (akár pl. vasárnap délután kettőtől négyik) érsz rá, mikor hozza.

    A posta/futárszolgálat telefonszáma meg fent van az interneten. :p

    VálaszTörlés
  2. Hát otthon azért a) megkérhetem, hogy küldjék az irodába a kártyát b) nem kell személyesen átvenni. Ezzel nem azt mondom, hogy Mo-n nincs elég stupidság, naná hogy van. Csak jelezni akartam, hogy a bürokratikus fafejűség ITT SEM hiánycikk...

    VálaszTörlés
  3. Szóval most megtaláltam egy több mint négyéves bejegyzésem a rendőrségi bürokráciáról. Így utólag vicces: http://sesam.hu/2005/07/04/japanismeret-101/

    VálaszTörlés
  4. nem is tudtam, hogy neked is van Japán-blogod. Na majd olvasgatom..!

    VálaszTörlés
  5. Most döbbentem rá, amikor kikértem holnapra egy csomagot: ugyan csak japán nyelven van ráírva, de ki lehet kérni munkahelyre is a csomagot :)

    És igaz ez az online kikérésre is:
    https://trackings.post.japanpost.jp/delivery/delivery_request.do

    VálaszTörlés