No, hát, megvolt, túléltük az év? évtized? tájfunját. Volt rendesen minden, szél, eső, dráma, összedőlt házak és sebesültek... de valahol mégis, engem most nem érintett meg annyira. Gondolom, ha a régi házunkban laknánk még, izgalmasabb lett volna (recsegő eresztékek, rezgő ablaktáblák, beszivárgó víz), na dehát ne legyünk telhetetlenek. Szép vihar volt azért, így is.
Két napig csak csepergett, néha esett, aztán tegnap este már ez sem. Hajnali négykor viszont a hangosbeszélő ébresztett az utcáról, és kimért hangon bejelentette, hogy jön a tájfun és ha lehet ne menjünk ki. Azt hiszem, erre mondja az angol, hogy "eerie"... És jött a szél, az eső, ahogy kell, ez tartott egész fél kilencig, amikor is hirtlen elállt az eső kisütött a nap, de a szél fújt tovább. Ekkor indultam el.
Voltak ugyan letört faágak, feldőlt bicikilik, meg-meg tántorodó emberek, de azt kell mondjam, hogy Civilizáció - Természet: 2:1
Bővebben a tájfunról itt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése