Tolmácstörténet

Ezt már meséltem néhányszor, de hátha van azért még valaki, aki nem hallotta. Ültünk a tárgyalóban Imrével és két japán viszonteladó-jelölttel, a kezdetek kezdetén, úgy 1994 körül. Imre volt a főnök, én tolmácsoltam. A japánok elkezdtek egy hosszú mondatot, ami valahogy így hangzott:

Igazán elnézésüket kérjünk, hogy ilyen otromba kéréssel alkalmatlankodunk, de tisztelettel szeretnénk megtudni, hogy abban az esetben, ha az Önök nagyrabecsült cége további disztribúció céljából a mi szerény vállalkozásunk rendelkezésére bocsájtaná kiváló terméküket, ezt Önök milyen anyagi feltételek mellett látják megvalósíthatónak?

- Mit mond, mit mond? fordítsd már! - türelmetlenkedett Imre.

- Azt akarják tudni, mennyi a margin.

- 30% - mondja Imre.

Mély levegőt veszek és belekezdek a válaszba:

Amennyiben az Önök tiszteletre méltó cége méltóztatik a mi kis kártékony* vállakozásunk termékét forgalmazni, ez esetben mi az Önök fáradozásait az eladási árból leszámítolt harminc százalékos részesedéssel bátorkodnánk kárpótolni; mindazonáltal esedezve kérem Önöket, hogy bocsássanak meg, amiért ez az árrés nem tud nagyobb lenni, de sajnos cégünk szabályzata ennél többet nem enged meg, holott érezzük, hogy Önök ennél lényegesen többet érdemelnének.

Imre nem értette.

- Mit magyaráztál nekik ennyit?

- Hát amit mondtál, hogy 30% a margin.

- De ennyi ideig?!

------------------------------

* na jó, ez kicsit túlzás, elszaladt velem a ló, de az ilyenkor alkalmazandó standard "heisha" ("a mi cégünk") kifejezésben a "hei" kanjija (弊) tényleg ezt jelenti! Ebbe persze csak a nyelvtanuló gaijin gondol így bele, mindazonáltal eléggé sokatmondó, azt hiszem.