2009. július 26., vasárnap

A kutya sírhelye



Mert ugye jön a gaijin, elkezd japánul tanulni; már túl van az iniciális sokkon, hogy akkor itt újra kell tanulnia írni, de hát, végül is a hiragana-katakana azért nem olyan vészes, a kanji nevű hegy teteje meg olyan sztratoszférai magasságokban van, hogy azzal most még nem törődik, tanulgatja hát a szavakat, a nyelvtant és egyszer csak észreveszi, hogy nini! itt nem kell igét ragozni! sőt, a főneveket sem! hohó, hát ez eccerű!!!

De csak lassan a testtel.

Nézzünk meg egy egyszerű dolgot: én-te (igérem, nem indítok nyelvtanfolyamot!): I-you, ich-du, ja-tű, yo-tu és még sorolhatnám.... Nem nagyon jut eszembe olyan nyelv, ahol erre kettőnél több szó lenne. A japánban a dolog már ott szétválik, hogy most fiú vagy-e vagy lány? utána meg, hogy hány éves vagy? kihez beszélsz? milyen szituációban: business meetingen, irodában, kocsmában, börtönben? és a legfontosabb: akivel társalogsz, az hozzád képest hol helyezkedik el a társadalomban: alattad, melletted vagy fölötted? esetleg gaijin vagy (mert ekkor - legalábbis a japánok szerint - feje tetejére a világ)?

Nézzük hát sorban a fiúk nyelvét (ez mégiscsak hazai pálya...), íme néhány példa az "én" szóra:
watakusi: politikus vagyok, beszédet mondok
watashi: üzleti meetingen vagyok (vagy gaijin vagyok és még azt hiszem - mert azt mondták - hogy nekem mindig ezt illik használnom)
boku: irodában társalgunk egymással
ore: kocsmában vagyunk, rugunk befelé
asshi: öreg vagyok és mesélek az unokámnak

És akkor a "te" variációi (a teljesség igény nélkül):
(semmi): vagyis, ha udvarias vagyok, akkor nem mondom azt, hogy "te" , hanem nevén nevezem az illetőt, ez esetben az erősorrend (pl. Mr. Ichiro Tanaka esetében) az alábbi:
Tanaka-sama: seggnyalós, és/vagy formális, kőudvarias megszólítás
Tanaka sensei: elvileg ez ugye, tanárt jelent, de ezt nem kell nagyon szigorúan venni; pl. amikor jöttek hozzám, mint építészhez a burkolólap-kereskedők, én is "Kobachi-sensei" voltam.
Tanaka (pl.) kacho: vagyis a hivatali címe, esetleg a nevével együtt. Nyilván el akarok adni neki valamit.
kacho-san, kacho: Tanaka-san beója vagyok, ha nem sokkal alatta, akkor nem kell a "san"
Tanaka-san: standard udvarias forma, ezzel tényleg nem lehet hibázni
Tanaka-kun: rangban alattam levőhöz (korban fiatalabb beosztott, alattam járó iskolatárs stb.), de csak, ha férfi
Tanaka: gimnáziumi vagy egyetemi osztálytárs, szigorúan ugyanazon az évfolyamon
Ichiro: áltisis osztálytárs, vagy akkor országos haverok vagyunk, hogy már legalább egyszer tartottam a fejét hányás közben. A másik lehetőség, hogy külföldön találkozom Tanaka-sannal, és akkor úgy mutatkozik be, hogy "I am Ichiro".
anatagata: muszáj valamit mondanom, de nem tudom a nevét és udvarias akarok lenni
anata: relatív udvariasan beszélek egy nálam alacsonyabb státuszban levőhöz, esetleg külföldihez (ami gyakorlatilag ugyanaz, ha japán vagyok), de az is lehet, hogy a feleségem szól hozzám
kimi: a beókhoz, tanítványokhoz, nem vagyok mérges vagy részeg
omae: letolom a beót vagy yakuza oyabun vagyok (ez esetben a többit el is felejthetem)

Galamblelkű gaijin főnökként én az omaét és a kimit nem használom (na jó, az utóbbit néha), de azért félreértés ne essék; én is csendőr-pertuban vagyok a beókkal, ez itt már csak így megy. "Shacho" (főnök) megy vagy "Kobachi-san", vagy a régieknek esetleg "Bence-san"; a hozzáillő igeformával. Mert ilyen értelemben igenis kell ragozni; van jónéhány, a fenti listának nagyjából megfeleltethető igeforma, igy nem mondom azt, hogy "watakusi wa iku" vagy hogy "ore wa mairimasu" pedig mind a kettő olyasfélét jelent, hogy "megyek".

No, hát ITT van az a bizonyos kutya elásva. De hát ez persze csak a füle vége...

6 megjegyzés:

  1. Az XY-kun csak akkor nemfüggő, ha kisfiú-kislány (kun-csan) párosításban van. Különben gyakran használják mindennemű beosztottra.

    VálaszTörlés
  2. Hát, én még lányra nem hallottam... Sato-san (lány) a kenkyushitsuban mindíg Sato-san volt, míg a többit kunozta a sensei. De lehet. Majd utánakérdezek.

    VálaszTörlés
  3. Mint irtam egy masik bejegyzesben, en a koreai nyelvvel kerultem kozelebbi kapcsolatba. Ott nem ennyire komplikalt a dolog, de naluk is tobb szintje van a formalis es informalis beszednek, nem ket szintu a dolog, mint a legtobb altalam ismert nyelvben. Hat nem konnyu!!! Tegezni pedig csak nagyon pici gyereket illik es termeszetesen sajat magadat. De azt mindig (magadrol mindig "lekicsinyloen" beszelsz).
    Ilyen szempontbol a jelenlegi angol es sved talan a legkonnyebb nyelvek :o)

    VálaszTörlés
  4. kisama: Hivatalos személyhez fordulok tiszteletteljes kéréssel, szertartásosan megfogva alulról két ujjal az állát, hangomat mélyítem. (Pl. érdeklődöm, hogy nem ő-e az ügyemet intéző ember: "Kisama ga ningen dzsanáj?")
    Animéből tanulok. Jól haladok.

    VálaszTörlés
  5. Ezt kipróbálom a kuyakushón (önkormányzat). Kicsit régies ugyan, de talán enyhíti a sokkot, hogy megkérdőjelezem emberi mivoltában.

    VálaszTörlés
  6. Kérlek, hogy számolj be élményeidről. Bizonyára fokozza lelkesedésedet, hogy Japánban még nem készült magyar nyelvű börtönblog.

    VálaszTörlés