Miért tűnt el?

A minapi, a japán vidéki városok vígasztalhatatlan rondaságán busongó posztomban implicite megígértem, hogy majd írok az okokról is, nosakkorhát! Ahhoz, hogy felvázoljuk a Tsumagóból Tokyóba vezető út ívét, két kérdést kell megválaszolni: miért tűnt el a Régi? illetve, hogy miért is olyan ronda az Új? Foglalkozzunk ma az elsővel!

Először is; a japán rezidenciális építészet, mert ugye, alapvetően ez határozza meg egy város küllemét, alapvetően faépítészet volt*, és mint ilyet, jóval gyakrabban meg kellett újítani, mint a kő- vagy akár a téglaházakat. És mivel a fa remek építőanyag, az újjáépítés viszonylag könnyű és nem túl költséges, ezért a ház mint érték, sokkal kevésbé foglal el prominens helyet a japánok pszichéjében, mint mondjuk Európában és a helyét a telek veszi át. Vagyis a változás, a régi szükségszerű eltűnése, nem okoz akkora megrázkódtatást, így amikor az ötvenes-hatvanas évek idején dühöngő modernizálási hullám elérte Japánt, többet pusztított ez mint a földrengések és az összes amerikai bombázó együttvéve! akkor nem volt különösebb ellenállás. Különböző, higéniai, tűzrendészeti és közlekedés-szervezési, indokokkal tömegesen tarolták ekkor le a szebbnél-szebb régi faházakat és ez a hatóságilag is támogatott falu- és városrombolás nagyjából az összes japán városon helyrehozhatatlan sebet ejtett.

Ami véletlenül kimaradt a pusztításból: Tsumago

Ezenfelül, mint hajtóerő, ott van még a 70-es és 80-as évek ingatlanfejlesztés-alapú "buborékgazdaságának" a motorja, az értékalapú ingatlanadó. Itt jegyezném meg, hogy bár személy szerint nem vagyok az ingatlanadó elvi ellensége, de az kétségtelen, hogy Japánban nagyban hozzájárult a régi városszerkezetek pusztulásához. Az egyre fokozó adóterhek ugyanis egyszerűen kikényszerítik a régi házak bontását, senki sem akar tönkremenni abba, hogy ott lakik, ahol, amikor van erre egy pofonegyszerű megoldás: nagyobb házat kell építeni és kiadni.

Aztán a kényelmi okok... jelen sorok írója jó öt évet lakott egy régi japán faházban, ez volt a sokat emlegetett Régi Ház, megannyi legendás buli helyszíne, és minden percét imádta, akár holnap is visszaköltöznék! de azért tagadhatatlanul voltak némely kényelmetlenségek. Konkrétan nyáron meg lehetett dögleni a hőségtől, cserében viszont télen kékre fagytunk, ha pedig jött a tájfún, annyira zörögtek az ablakok, hogy nem lehetett aludni, no és ott voltak a kedves kis társbérlők, bár nálunk csótányból viszonylag kevés volt, talán mert megették őket a patkányok. Szóval az vesse a japánokra az első követ, hogy otthagyják a szép régi házaikat, aki már lakott ilyenben... Ugyan műszakilag nem lehetetlen megoldani, hogy egy öreg házban központi fűtés és légkondi is legyen, csak éppen rendkívül költséges és ha valaki meg is engedhet magának egy összkomfortos, japán stílusú házat, akkor is jobban jár, ha lebontja és újraépíti, semhogy átalakítja.

A teljes képhez még hozzátartozik, hogy a japán műemlékvédelemben teljesen ismeretlen a "műemlék jellegű" ill. "városképi jelentőségű" épület fogalma**, olyan épület, ami ugyan nem explicit műemlék "csak" régi és szép. Európában-Amerikában az ezekbe, vagy ehhez hasonló, kategóriákba tartozó épületek általában belül szabadon átalakíthatóak, de a homlokzatukat meg kell őrizni, mert az a "városhoz tartozik". Ez az utóbbi gondolat teljes elképedést és értetlenséget okoz a magántulajdon szentségére talán még Amerikánál is jobban ügyelő Japánban: mi az, hogy enyém a ház, de nem bonthatom le?!?

Az én telkem, azt építek rá, amit akarok: Kyoto, Gion

Az utóbbi tíz-húsz évben, az ún. "post-bubble" generáció felnövekedésével Japánban a modernségbe és technikai fejlődésbe vetett kritikátlan, gyermeki hit lassan megtörni látszik és az alternatív, posztindusztriális értékrend itt is kialakulóban van. Ez együtt jár a múltnak, beleértve a tárgyakat és épületeket, fokozottabb tiszteletével, ám ez az építészetet illetően leginkább csak eső után köpönyeg. Ne legyenek illúzióink, néhány prominens jó példától, például Obuse központja, ahol tavasszal jártam, eltekintve a pusztítás még ma is tart, csak az erősen megfogyatkozott, vagy inkább döntő részben megsemmisült, régi épületállomány miatt ez már kevésbé tűnik fel.

Egy kivétel: Obuse

Rendben, eltűnt a Régi, de miért szükségszerű, hogy az Új ennyire jellegtelenül ronda legyen? Erről majd legközelebb írok.

-----------------------------------------

* és hogy miért fa? mert rengeteg, jó minőségű építőfa állt a rendelkezésre. Ahol volt fa bőven, ott a lakóépületek a világon mindenütt ebből készültek, hiszen a fát a legegyszerűbb megmunkálni. Aztán, amikor kivágták az összes fát, jöhetett a tégla meg a kő, a világ már csak így működik...

** ez természetesen országonként és időnként más és más néven fut, de a lényeg ugyanaz és általában ebbe a kategóriába tartozik a védett épületek 80-90%-a.