A Nagy Vécéposzt

Levinek, akinek bátorítása nélkül ez a poszt nem születhetett volna meg.

Sok legenda övezi a japániai vécékultúrát, ideje hát, hogy rendet tegyünk a fejekben! Igen, az utcai nyilvános vécék tipikusan még mindig guggolósak, és igen, a menő áruházak kompjuterizált szupervécéi már a papírhasználatot is kiiktatták, egyszóval Japán a(z) (WC)Ellentétek Országa, süthetnénk el a közhelyágyút, és a guggolós és az ún. bidévécé (washlet) közötti fényévnyi távolságot szemlélve ez a kijelentés nem is lenne túlzás.

Tekintsük meg hát először a Hagyományos Japán Guggolóst (HJG): egyszerű, akár a faék, persze azért ebben is van egy kis szofisztikáció, figyeljük csak meg a fröccsvédelmi körkeretet és a krómacél kapaszkodót! és persze nem árt tudni, hogy melyik irányba nézzünk (szembe a fallal)*. Az így felszerelt köztéri vécé, jelentem, pont annyira büdös mint az otthoni, csak gyakran még meg van csavarintva azzal az okossággal, hogy lespórolják a férfi-női megkülönböztetést ha magadra zárod a fülkét akkor nem mindegy? piszoár ugyan csak a fiúknak kell, de ők úgyis a fal felé fordulnak. Hely persze Japánban soha nincsen sok, igy a gyanútlan nőnemű gaijin könnyen kerülhet abba az izgalmas, multikulti helyzetbe, hogy vizelő helyi férfierők háta mögött kell elsomfordálnia a fülkéig. Hmm....

Hagyományos, guggolós-pottyantós

Mindezek mellett a HJG tulajdonképpen remekül működik, nekem semmi bajom vele, pontosabban eddig nem volt vele semmi bajom, de azt hiszem, előbb-utóbb lesz. Párszáz évig a japánok is jól megvoltak vele és értetlenkedve nézték a "nyugati stílusú" toiletteket, ücsörögni a vécén, mekkora marhaság az mán?! de, amint ezt már emlitettem, az ország rohamosan öregszik és hamarosan nyugdíjba megy, így nekik sem esik már olyan jól az örökös guggolás.

A Szupervécé

De ez már a múlt, Enter the Szupervécé. Mint sok minden mást, ezt sem a japánok találták ki, az USA-ban már a 60-as években volt ilyen kombinált vécé-bidé! csak szokás szerint ők vitték a tökélyre. A washlet szédítő karrierje Japánban a 80-as években kezdődött, mára már a japán háztartások 72%-ban megtalálható**. A fűtött ülés, fenékmosó, és szárító alapfelszerelés, az extrák a modelltől függnek, a képen látható specimen a blogger otthoni trónja, nem a legújabb típus. Mivel a műszerfal szinte mindig japánul van, a turistáknak komoly stresszforrás, vajon melyik lehet a katapult? bár manapság az egyik klasszikus gajinbalesetet - mikor is a fenékmosót élesben kipróbálni nem merő, a gombokat állva piszkáló delikvenst a vécé/washlet széles sugárban lespriccolja - már többnyire automatikus szenzorokkal köszöbölik ki.

Használati útmutató

Mindeközben a víztakarékosság is egyre fontosabb szempont lesz, erre talán érdemes külön kitérni: a japán nők betegesen rettegnek attól, hogy mások meghallják a pisilésük hangját, ezért kialakult az a szokás, hogy miközben a vécén ülnek, többször, gyakorlatilag folyamatosan, öblítenek, hogy ez jótékonyan elfedje a rettegett csurgó hangot. Próbálkoztak először mindenféle felvilágosító kampánnyal, de hiába, egészen addig amíg a TOTO cég nem forgalmazta a forradalmi Sound Princess (Otohime) szerkezetet, aminek segítségével gombnyomásra lehet lehúzóhangot generálni. Manapság a közhasználatra szánt modellekben ez már gyakran alapból integrálva van. És még mondja valaki, hogy a technológia és az innováció nem segít a természeti erőforrásaink megvédésében...!

Ez már a paradicsom? ugyan, csak nem képzeljük, hogy a kaizen szelleme valaha is megpihen? már kirajzolódnak a fejlődés legújabb irányai: a fenékmosás funkció tökéletesítése, egyfelől a vízsugár egyre fokozottabb kontrolljával (a vízsugár szöge, erőssége, a szórófej pontos helyzete), másfelől a mosóvíz hatékonyságának javításán keresztül (szappan-adagolás). Aztán vannak kicsit futurisztikusabb, de már szintén létező orvos-egészségügyi fejlesztések is: azonnali vizelet- és székletvizsgálat, az eredmény háziorvoshoz való eljuttatása e-mailben. Nem lennénk Japánban, ha nem merülne fel a "beszélő WC" lehetősége, irasshaimase! és ennek kapcsán a műszerfal hangkontrollal való kiváltása. Én azért továbbmennék: azt vizionálom, hogy nemsokára egy erre fejlesztett iPhone appal lehet majd vécére menni, melynek segítségével - bluetoothon rákapcsolódva a vécé rendszerére - nem kell többé nélkülöznünk kedvenc spriccelő-beállításainkat az otthontól távol sem.

Tehát a japán toalettmérnökök jóvoltából a legjobb úton úton vagyunk affelé, hogy az ürítkezés tökéletesen dezinfektált, mintegy dematerializált folyamattá váljon; leülünk pár percre egy székre és a nem kivánatos salakanyagok hopp! eltűnnek a szervezetünkből, look Mum, no hands! Ez a szép új világ nagyrészt már meg is valósult, de a nadrágot azért még nem árt letolni hozzá.

Egyelőre, legalábbis.

----------------------------------------------

* az olyan csalafintaságokról, mint a vécépapucs, most nem szólnék; ez egyformán érvényes minden verzióra

** Wikipedia. További részletek a japán vécékultúra izgalmas világából itt olvashatóak (angolul).

Ha tetszett ez a poszt és még olvasnál ilyet, jelentkezz be rendszeres olvasónak a jobb oldali oszlopban, vagy iratkozz fel a Facebook Tokyo Reloaded oldalára, vagy, ha azt jobban kedveled, a G+ Tokyo Reloaded oldalára, ezeken az oldalakon egyéb kisszineseket is találsz majd remélhetőleg!