Tokyó fauna - wanchan

...mert fejlődés van, ez tagadhatatlan. Lépten-nyomon nyílnak az új éttermek, fodrászatok, kozmetikusok és a személyzet is egyre képzettebb. Az üzletek választéka is javult; ma már tényleg nem gond találni valami normálisabban kinéző topot. De ami legfontosabb, a diszkrimináció visszaszorulóban van, egyre elfogadottabb a jelenlétünk, napról-napra csökken azoknak az embereknek a száma, akik utálkozva vagy félve néznek ránk. De hát ez szinte természetes; ahogy számunk egyre gyarapszik, egyre abszurdabbá és tarthatatlanabbá válik a faji megkülönböztetés és mind többen látják be, hogy a békés, multikulturális együttélés az egyetlen reális alternatíva.

Fejlődünk, de csak lassan. Kevés még a jármű, még mindig sokaknak kell lógó nyelvvel kutyagolni, hogy egy normálisabb parkba eljusson. Az éttermekbe ugyan többnyire már beengednek minket, de általában csak a földön ülhetünk és gyakran rendes menü sincs a részünkre. A magam részéről igazán nem vagyok válogatós, de a mások által odavetett maradékot nem vagyok hajlandó megenni! Ám nem szabad mindig csak másban vagy a külső körülményekben keresni a hibát; vegyük észre saját szemünkben is a gerendát! Itt van példának okáért a közmorál: azért felháborító, hogy egyesek mit meg nem engednek maguknak! Jó-jó, tudom, meleg van, de azért én ilyenkor is magamra kapok valamit, mégsem illik meztelenül rohangálni az utcán! Lehet, hogy ez tíz éve még elfogadott dolog volt, de ha egyenjogúságot követelünk magunknak, akkor nekünk is meg kell tanulnunk decensen és jogkövető módon viselkedni...!

Egy dolgot azért sajnálok ebben a nagy fejlődésben, ez pedig az egyre fokozódó illatszegénység. Bár sok tekintetben példaértékűnek tartom gazdáink viselkedését, teljességgel érthetetlenül állok az ürülék-eltakarítási mániájuk előtt. Hiszen mennyivel érdekesebb, izgalmasabb egy sétány, ahol az elmúlt néhány héten összes arrajáró ismerőst-ismeretlent ki lehet szagolni...! Erre jönnek a gazdik és kis zacskóban elviszik az értékes illatanyagot, sőt, újabban még a vizeletünklet is lelocsolják ásványvízzel! így olyan lesz az utca, mint egy steril sivatag. Kinek jó ez, kérdem én, de hiába ugatok, nem hallgat rám senki...

---------------------------------------

Két adat:

1) A Japán háziállat-biznisz évi mintegy 1 billió yen (10 milliárd USD) volumenű, ez nem sokkal marad el a magyar GDP-től.

2) Egy 2008-as felmérés alapján Japánban a háziállatok száma (kutyák és macskák együttesen) 22.7 millió volt; ez mintegy 5 millióval több, mint a 15 év alatti gyerekek száma (17.7 m). Nem tartom valószínűnek, hogy azóta ez az arány a gyermekek javára változott volna...

Még több wanchan képet itt találtok.