Zajtalanságban / sziklákon is átdöfő / kabóca-dallam*
Mit üvöltesz má’, teeee?!? Kuss legyen, a zanyádistenit!!! de hiába, csak nyomja rendületlen, mélyről indulva, hogyaszondja: uuuuuúiny-uuuuúinny-uuuúinny majd egyre magasabban és egyre nagyobb frekvenciával uuúinnny-uúinnnny-úinnnny hogy aztán elérve a crescendót hirtelen elhallgasson innny-inny-ny!!!! és átmenjen egy kicsit halkabb percegésbe, de nem sokáig, épp csak kifújja magát és újrakezdi. Vagy ha nem ő, hát egy másik. Vagy leginkább az összes, egyszerre.
A semik**, vagyis kabócák, a Cicadidae családjába tartozó fajok, leginkább olyanok mint egy nagyra nőtt molylepke, aki egyszer is járt nyáron az Adrián, tudja miről beszélek, de ha így melegszik a Föld, nemsokára lesz otthon is, hurrá! Tokyóban az utcán ilyenkor nyáron legjobb füldugóval járni, a kabóca közelről hallgatva súlyos halláskárosodást okozhat figyelmeztetnek a szakértők, de ki az a hülye, aki közelről hallgatja, vagy ha mégis megpróbálja, akkor a kabóca úgyis befogja a pofáját, akarom mondani a hasát, mert onnan jön a muzsika.
A japánok énekük szerint különböztetik meg a semiket, így van min-min, chí-chí és nyí-nyí semi és ezenkívül még egy pár másik, kevésbé vicces nevű fajta***. A kabóca tud ugyan repülni, de mintha kiszerelték volna belőle a navigációs rendszert, teljesen céltalanul teszi ezt. A lakásba időről-időre oktalanul berepülő semire a bennszülött a lakosság életkortól és nemétől függően eltérően reagál: minél fiatalabb és hímneműbb az egyed, annál inkább el akarja kapni, a kisfiúk nyáron lepkehálóval és dunsztosüveggel járják a parkokat, míg az X kromoszómák túltengése estén menekülés és a kabóca hangjával versenyre kelő visítás: semi haitta! a reakció. A repkedő kabóca előbb-utóbb a földre pottyan, és ekkor, ellentétben az alaposabb deszantos-kiképzést kapott gokiburival, tehetetlenül fetreng a hátán. Ez leginkább a ház macskájának főnyeremény, aki egy-egy kabócát órákig képes szadizni, míg végül megeszi, majd pedig kisvártatva kihányja.
A kabócák állítólag 29 fok felett kapcsolnak be, így a Régi Házban, mivel nem használtunk légkondit és a tolóajtók tárva-nyitva voltak, nyáron gyakorlatilag folyamatos volt a lárma, kellett egy kis idő, amíg megszoktuk ezt a helyzetet. Cserébe reggel, munkába menet a kertben gyönyörűszép kabóca-héjakat lehetett utánuk találni, érthetetlen, hogyan hajtogatta magát össze az a nagy bogár ilyen kicsire, biztosan jól eshet neki kijönni. Ilyenkor az embernek egyből mindenféle mély és filozófikus gondolata támadhatott életről és halálról, ah, a samsara örök körforgása! de ezt csakhamar megszakította az első uuuúinnny! uuúinny! és kezdődött a nap.
Na, de térjünk vissza a kiinduló kérdésre: mit is üvölt a kabóca? Mit, mit: hát ugyanazt, amit Teó bácsi az Amarcordban: Voglio una donna!!! vagyis: Nőt akarok, de AZONNAL!!!
-----------------------------------------
* Basho (fordította Villányi G. András)
** Hepburn, ne feledd. Vagyis magyarul szemi.
*** Akit behatóbban érdekel a tokyói kabócakérdés, ezen a remek weboldalon egyesével megtekintheti és meg is hallgathatja az összes japán semi-fajtát, aki meg csak nézgetni óhajtja őket, annak ezt a képgyűjteményt tudom ajánlani; itt vannak messze a legjobb fotók. Ja és persze lehet Wikizni is, mint mindig, röviden magyarul vagy hosszan angolul vagy ebben a linkgyűjteményben tényleg mindent megtudni róluk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése