Kedvenc szavaim: irasshaimase!

Aki egyszer is járt Japánban, de akár csak egy jobb japán sushizóban is, már biztosan hallotta. Irasshaimase!* üvölti a belépő fülébe az ajtonálló és a pincér, Irasshaimase! rikoltozik a szakács és a csapos, mert ez így illik, ilyenkor árad az iki**, ettől hiszi el a vendég, hogy friss a hal és nincs túlfőzve a sobatészta és egyáltalán, hogy érdemes ide betérni, mert örülnek a háziak, hogy vendég jött.

Irasshaimasei... suttogja bátortalanul a fiatal pincérlány a ginzai tapas bárban, amikor belépünk. Széles, kicsit parasztos arca van és lófarokban összefogott, sűrű haja. Kezdő lehet még, kétszer is visszakérdez, végül mégis összekeveri a rendelést, serrano-t hoz az iberico helyett, sajnálkozik. A csapos fiú, szemüveges és bátortalan, bár gondolom WoW-ban minimum Halállovag, új üveget nyit, szakavatottan belekóstól, majd gondol egyet és a lánynak is tölt egy ujjnyit. Az engedelmesen megissza, majd félrevonul és gyakorol: irasshaimase mondogatja félhangosan, irasshaimase, csak úgy magának, és különféle hangmagasságokkal kisérletezik. Újabb üveg bor pukkan, újabb kóstoló és a csapos fiú most már hosszan magyaráz is hozzá valamit, nyilván csak a bor ízjegyeit...

Kint közben elered az eső; egyre többen térnek be a bárba egy pohár borra meg egy kis tapasra, engedve a nyitott esőtető és a latin zene csábításnak. A pincérlány arca lassacskán kipirosodik és most már magabiztosan cikázik a vendégek között. Aztán, amikor azt hiszi, nem látják, finoman rámozog a zenére.

Irassaimase! kiáltja el magát jó hangosan.

-------------------------------------------

* Isten hozta! vagy szó szerint inkább Méltóztasson befáradni!

** esztétikai kategória, egyfajta plebejus szépségideál, egészséges életörömöt fejez ki, meg még sok minden mást is, de ne bonyolítsuk, írtak már erről sok könyvet mások... Még több iki a wikin.