A japán szélsőjobb mitológiája

Először Jankától hallottam, utána meg az újság is írta, hogy a világ radikál-jobberei oh, a világért sem nevezném náciknak őket, még megsértődnének! Tokyóban találkoztak a hét végén és persze innen nem hiányozhatnak a mieink sem, hurrá! Mindig érdekelt, hogy mit csinálhatnak a szélső-jobbosok egy nemzetközi összetartáson, elvégre a terület-követelődzés zéró összegű játszma, itt nem olyan könnyű összehozni egy internacionálét milyen lehet például egy visegrádi jobbertalálkozó, muhaha! gondolom, biztosan megbeszélik a közös ideológiai vagy inkább mitológiai? alapokat. Mik is lehetnek ezek? Mivel a többi europér nép jobber-mitológiájában nem vagyok túl tájékozott, így most csak a magyar és japán népmesei motívumok összehasonlítására szorítkoznék.

Először is; kell egy valós nemzeti tragédia, Mohács, Trianon, Don-kanyar, ilyesmi aminek a lantját lehet pengetni. A második világháború erre a japánoknak bőven adna alkalmat Hiroshima, Nagasaki, Okinawa, Iwo-jima és még sorolhatnánk de meglepő vagy talán nem is annyira? módon itt is inkább az Elszakított Nemzettest mítosza a leitmotif. Erről már írtam korábban; számomra kissé groteszk a dolog négy kopár sziget miatt ennyit rinyálni, de hát Istenem, kinek mi jut...

Ellenség nélkül mit sem ér az egész móka, valakit mégiscsak okolni kell a sok sanyarúságért, ami a nemzet éri. Zsidózni itt egy kicsit furán jönne ki bár vannak, akik azért megpróbálják helyette lehet utálni az oroszokat az Északi Területek miatt, ez a XIX. század óta örökzöld klasszikus. Az amerikaiakat meg a kínaiakat érdekes módon olyan hangosan nem szokták szidni, business is business! a koreaiakat manapság pedig még jobbos körökben is csak szőrmentén, két sör után illik csak ekézni, így maradnak tehát úgy általában a Külföldiek, gondolom szerény személyemet is beleértve. A hazai cigányozásnak leginkább az ainuzás lehetne a megfelelője, de ezt kérdés mára az ainuk kvázi-kiirtásával és beolvasztásával értelmét vesztette, a kevés megmaradt ainu őslakosság meg díszműárusként vagy népitáncosként dolgozik Hokkaidón, így őket hibáztatni bármiért is tényleg vicces lenne.

Aztán szükséges egy jó kis összeesküvés-elmélet is, az állítólagos Nagy Hazugságról. Otthon erre adja magát a holocaust-tagadás, itt a nangkingi mészárlásról méreteiben ugyan nem összehasonlítható, de azért a maga ca. 200.000 halottjával ez már tagadásra érdemes lehet terjeszteni, hogy a) egyáltalán meg sem történt b) nem is volt annyi halott, vagy pedig ha mégis, akkor c) nem a japánok csinálták. A legfőbb érv persze az, hogy a "japán ember jó és békés természetű, ergó ilyet gonoszságot sohasem tehetett Q.E.D..." Al-mítoszként lehet még tagadni a comfort women-ek* és a titkos biológia emberkisérletek létezését, meg úgy általában az összes háborús büntettet, beleértve magát a háború indítását is, miszerint a Pearl Harbor hadüzenet nélküli bombázásába Japánt csak belekényszerítette az USA.

Kellenek még jelképek, zászlók, emlékhelyek satöbbi, lehetőleg olyanok, amik eltérnek a hivatalos, országáruló rezsim által használtaktól. Erre otthon ügyesen ki lett találva az árpádsávos, itt is van egy hasonló, a sugaras-napos kyokujitsu-ki**, ami annó a japán császári hadseregé volt, megjegyzendő, ez is piros-fehér csikos, lám! Emlékhelynek a Yasukuni jinja a sok ide temetett háborús bűnössel tökéletes lokáció, ide jól el lehet menni és koszorúzni, meg minden, a kínaiak meg a koreaiak ilyenkor garantáltan berágnak***, bízom benne, hogy hamarosan megszületnek a tervek valami ehhez hasonló jobber Disneyland kialakítására otthon is. Ősvallás sem árt, ha van, itt a japánok jól el vannak látva, elég ignorálni a buddhizmust és akkor ott a shintó. Itt ismerjük el! a mi jobbereink erős lemaradásban vannak; a fehérlókultuszon még sokat kell finomítani, hogy ezzel felérjen és van egy kis ideológiai zavar is a sorokban; az a fránya kereszténység időnként be-be zavar. Erősek vagyunk viszont az írásban: a rovásíráshoz hasonló összetartást sugalló írásmódjuk nem nagyon van a japán szélsőjobbnak, bár a katakanákat feltűnően kerülik, ami pedig némileg ellentmondás, hiszen a kínai kultur-imperializmus elleni harc jegyében inkább a kanjikat kellene kukázniuk, de hát csak az ökör következetes.

Ami persze közös, az a Liberális Métely elítélése és ezzel összefüggésben az Erős Kéz utáni olthatatlan vágyakozás, titokban biztosan sajnálják, hogy az amerikaiak nem törölték el a császárságot, így nincs mit visszakövetelni. Összehasonlítva megint csak a hazai szélsőjobbosaink ideológiai alulfejlettségén siránkoznék egy kicsit: csak gyenge cérnahangok követelik a királyság helyreállítását, a fejedelemségről meg lófejekről meg szinte szó sem esik. A liberális gondolkodás elitélésében viszont egészen jól állunk otthon is...

Egyszóval nagyon remélem, hogy hasznos volt a találkozó, és az elv-társak hamarosan kölcsönösen kipótolják a fájó hiányosságokat. Bizom továbbá abban, hogy az együttműködést még zavaró, vitás területi kérdések is hamarosan rendeződtek, gondolnék itt elsősorban a Borneó és Celebesz hovatartozása körüli sajnálatos félreértésekre...

-------------------------------------------------

* ázsiai szexuális rabszolgák, akiket a második világháború alatt katonai célú bordélyházakba kényszerített a japán hadsereg. Erről többet itt tudhatsz meg (angol).

** a japán hadsereg Önvédelmi Erő és a haditengerészet Tengeri Önvédelmi Erő ma is ezt használja, még több itt.

*** főképp, ha kormánytagok is látogatnak ide, ahogyan ez időről-időre megteszik, bár Kan miniszterelnök becsületére legyen mondva, hogy az ő kormányából senki sem ment még yasukunizni