Maniakku

A horgász befejezte a pecázást és kievezett a partra. Kiszállt, odaállt a kocsijával a parthoz és elkezdte bepakolni a cuccát. Berakta a négy horgászbotot, két szákot, sporttáskáját a neoprén horgászruhákkal, az etetőtáskát, a brutális csónakmotort, a lavirozást lehetővé tevő segéd-csónakmotort, pihekönnyűnek tűnő evezőt, a fedélzeti kompjutert, valamit, ami szerintem szonár volt, és még vagy öt más dolgot, aminek funkciójáról a leghalványabb fogalmam sem volt, de minden bizonnyal komoly pénzekbe kerültek. Szóval tíz perc leforgása alatt berámolt a Subaru Foresterjébe vagy három-négy millió jenőt (ca. 10 m HUF). Hobbihorgász volt, nem tünt ki igazán a mezőnyből, a komolyabb arcok az egész motorcsónakot lehozzák tréleren és nem piszmognak a kölcsöncsónakra való le- és felszereléssel.

Nemrégiben fent jártunk északon, a Bandai-san körüli tóvidéken egy hosszú hétvégére. Gyönyörű, változatos a táj, tűzhányó, hegyek és tavak, így nem csoda, hogy gyűjtőhelye mindenféle maniakku-nak, vagyis hard-core hobbistának. A horgászok alkotják a legnagyobb kontingenst, de sok a túrázó, a fotós, a kutyás, a kerékpáros, a motoros ezen belül megkülönböztethető az országúti, a cross, a chopper és a háromkerekű szakág és az autó-bolond, és még sorolhatnám. Közös jellemzőjük, hogy jól felszereltek. A fotógép legalábbis egy Nikon D3 vagy Canon EOS 1D de még inkább egy Hasselblad aminek az állványa is kerül annyiba mint az én gépem (pedig az sem rossz), a motorokat annyira nem ismerem, de azok sem gagyi gépek, az biztos, a hobbi-autókról meg csak annyit, hogy állt a kempingben - becsszó! - egy Ferrari és egy Lamborghini is... Még egy sima kiránduló is magára húz-aggat vagy félmilliót (speckó ruha, méregdrága hátizsák, titán-főzőszerkó és még sorolhatnám). Mert egy igazi maniakku megadja a módját, nem dől be az olcsó kínai utánzatoknak, a hobbira semmi pénz nem drága, mert megérdemlem stb.

A szuper-gazdag celebek vagy sztárbrókerek közé keveredtem volna? Szó sincs róla, ezek az emberek döntő többségükben középosztálybeli, bérből-fizetésből élő salarímenek na jó, a Lambós nyilván felülről súrolja ezt a kategóriát akik minden pénzüket a hobbijukba ölik. Teszik ezt úgy, hogy közben életszinvonaluk sok tekintetben egyáltalán nem mondható különösebben jónak: a külvárosi kis házukban laknak és átlagosan napi 2 X 1.5 órát ingáznak nem a Ferrarival, hanem zsúfolt vonaton, állva! Arra, hogy jelentősen javítsanak életkörülményeiken, és mondjuk beljebb költözzenek, hogy ne kelljen annyit utazni, esélyük sincs, erre az a 4-5 millió, amit a pecabotokra vagy hegyikerékpárra költenek csak csepp lenne a tengerben. Akkor inkább vesznek egy Hasselbladot vagy éppen csináltatnak egy házi csillagvizsgálót és ezzel ők lesznek a kis hobbiközösség királyai.

Így aztán, ha egy maniakku összeakad mondjuk egy középosztálybeli magyarral, akkor kölcsönösen elcsodálkoznak és irígykedve méregetik egymást. Klassz a cuccod gondolja a magyar látom, felvet a pénz! A japán meg imígyen elmélkedik: Kertes ház órányi járásra a munkahelyedtől? Nekem te ne jajjgass, kőgazdag vagy, gecó!