Ha nyár és Tokyó, akkor hanabi. Ilyenkor dobozsörrel és legyezővel a kézben, yukatában és fapapucsban illik botladozni az éppen esedékes tüzijátékra, hogy aztán az émelyítő tömegben való másfél órás ácsorgás, lökdösődés és nyaktekerés után megkönnyebbülten állhassunk sorba a metróhoz.
De vannak jó hanabik is, csak az a trükk, hogy el kell kerülni a nagyokat és híreseket, mint például az agyonhájpolt sumida-gawait és helyette a kisebb, ami persze még mindig kétakkora, mint a huszadikai, barátságosabb és főképp jóval kevésbé zsúfolt helyi tűzmulatságokra érdemes járni. Ilyen pölö a kamakurai, ahol a tengeren cirkáló hajókból lövik a rakétákat, ami azért (is) jó, mert a parton, a homokban ülve lehet nézni, és így nem melegszik meg az ember kezében a dobozsör.
A tűzvirágok tehát fellobbannak és kihúnynak, mi meg közben megtöltekezünk a mono-no-aware érzésével, ahogyan ezt már megtanultuk a kieru shunkan esetében nemrégiben.
-------------------------------------------
A tengeren hanabizni még azért is előnyös, mert lehet ilyen közvetlen-a-víz-felett-robbanós, félgömb alakú tűzvirágokat is látni.
Igen, a japánok már ilyen kanyarodó rakétákat is tudnak lőni!
És nincs FB csoport, hogy mondjunk le a tűzijátékról a romló gazdaság javára? :P
VálaszTörlés