Naptárzűrök

A japán kultúra, gasztronómia, divat és lakberendezés hagyományosan követi az évszakokat - a felszolgált étel, a kimono mintája, a falra akasztott képtekercs témája, vagy a haiku-versben használt szavak mind híven tükrözik a hónapok múlását. 

Ezért nyáron angolnát kell enni, mert az erőt ad a meleg elviseléséhez, szélcsengőt kell akasztani az eresz alá, hogy csilingelő hangja hűsítsen, a lakásban pedig kék színű szövetekkel, csillogó üvegtárgyakkal és lapos vázában úsztatott virágkelyhekkel ajánlatos csökkenteni a hő-mérsékletet. Az ün-nepeknek is van saját, jellegzetes színe, étele és virágdísze. Az egyetlen apró probléma, hogy az ünnepek még a hagyományos holdnaptár használata idején alakultak ki, ami körülbelül egy hónappal eltér a ma használatos Gergely napártól* - így a megfelelő virágok beszerzése nehézkes. 

Kezdjük az év elején! Anno, a holdújév idején már virágzott az állhatatosságot szimbolizáló ume, ami stimmel is, ha belegondolunk, hogy ez a mai naptárban február elejére esne. Az első holdhónapból azonban időközben január lett, de a virágszimbólum változatlan maradt, így ma már csak művirágot lehet használni, hiszen hol van még ekkor a szilvavirág? 

A kislányok ünnepén, a harmadik hónap harmadik napján, hiányzik a barackvirág, az ötödik hónap ötödik napján pedig az írisz és ugyan a Hercegnő és a Tehénpásztor találkozását július hetedikén ünneplik, a szerelmesekenek augusztusig várniuk kell - a természet állandó lemaradásban van. 

------------------------------------------------------ 

* A kínai holdnaptár a VI. században került Japánba, koreai papok közvetítésével. Az első, hivatalos, 604-ben készült japán naptár ezt vette alapul. Ebben 12 holdhónap volt, amit úgy tartottak szinkronban a valós évszakokkal, hogy időnként beiktattak egy-egy szökőhónapot (uru-zuki). 

A mezőgazdasági munkák és a holdnaptár pontosabb szinkronizáláshoz a napévet 24 periódusra osztották és a periódusokat elválasztó napoknak (sekki) beszélőneveket adtak - például “a téli álmot alvó rovarok ébredése” (keichitsu). De ilyen nap volt a napéjegyenlőség és a napforduló is. 

Japán 1873 január elsején áttért a Gergely naptár használatára, a hagyományos naptár azonban nem tűnt el, mert a mi Húsvétunkhoz hasonlóan az ünnepek meghatározásánál, valamint a szerencsés / szerencsétlen napok számontartására máig használják. A 12 holdhónap és a sekki napok hagyományos, “beszélő” nevei pedig az irodalomi nyelvben maradtak meg. 

 Forrás: National Diet Library és ELTE