Az ötödik évszak

"Japánban négy évszak van." hozzák a japánok öntudatosan a külföldi látogatók tudtára és kissé hitetlenkedve hallgatják a gaijint, aki azt állítja, náluk is. Ráadásul ez nem is igaz, mert évszakból itt nem négy van, hanem öt. Valamikor június elején ugyanis a tévében bejelentik, hogy "hivatalosan is beköszöntött az esős évszak a Kantó régióban" és innentől kezdve az eső nem csak úgy esik, hanem erről papírja is van. Ez a tsuyu, vagyis szilvaeső, állítólag azért szilva, mert az ilyenkor terem, de ezt Kínában döntötték el, a japánok csak megörökölték a kanjit (梅雨).

Az esős évszak egyébként nem is mindig annyira esős, van amikor, mint ahogy nagyrészt az idén is, csak olyan nyomott, felhős, párás idő van, néha valami permetező ködszerű izével. Tart ez úgy jó két-három hétig, aztán egyszer csak kisüt nap, a tévé megint csak bemond, ám a pára ottmarad és beköszönt a brutális, izzadós, halszagú trópusi hőség, ami aztán majd gyilkol minket egészen szeptemberig. Beindulnak a cikádák és a többit már tudjuk.

Volt egy nyár, '91-ben, akkor csináltam a diplomamunkámat, az eső közben csak esett és esett, a dörömbölése a bádogtetőn összefolyt a forgalom dübörgésével, éjjel-nappal zuhogott és éjjel-nappal mentek az autók olcsó lakásunk ablaka alatt, én pedig ültem nyeszlett kis kompjuterem előtt és kínlódtam a diplomatervemmel és a japán nyelvvel. Hetekig nem sütött ki a nap, már minden dohszagú volt és penészes, sohasem lesz ennek vége, apokaliptikus méretű özönvízről ábrándoztam, hátha elmossa a védést is! Aztán a tévében bemondták, hogy vége, de újra esni kezdett, akkor visszavonták a bejelentést, majd egy hétre rá másodszor is nekifutottak, ám akkor sem jött be, ezután többet már nem próbálkoztak, hagyták, hadd essen tovább, szakadatlan, egész nyáron át; annak a tsuyunak hivatalosan sohasem lett vége.