Telefonhívás szombat délelőtt egy kollégától, hát ez sohasem jó jel azt mondja, váratlanul elhúnyt az egyik fontos üzletfelünk felesége. Személyesen ugyan nem ismertem a hölgyet, de mivel fontos partner, ilyenkor menni illik menni kell az o-tsuyára, a virrasztásra. Másnap délután felöltözöm, fekete öltöny, fehér ing, fekete nyakkendő még jó hogy hoztam! a koden bukurót, amiben a pénzt adjuk nem is keveset! a kollégám hozza, de nem elégedett a bankókkal, amit bele akarok tenni. Nem az összeggel van baj, ezt már előtte lebeszéltük, hanem hogy túl újak nem szabad, az olyan mintha készültem volna rá! meggyűrkéli őket, úgy teszi a díszes borítékba, rajta név, összeg megjelölése, utóbbi persze diszkréten rejtve.
A virrasztás általában egy nappal előzi meg a hamvasztást és a temetést (Japánban mindig hamvasztanak), régen ez egy családi esemény volt, de mostanában egyre gyakrabban egyfajta alternatíva azok számára, akik nem tudnak ott lenni a temetésen. Igazi virrasztást persze csak a közeli hozzátartozóktól várnak el, mi csak tiszetelgő látogatást teszünk.
A kerületi közösségi házba megyünk, már sokan vannak ott, feketében és vakító fehér ingben, a nők sötét ruhában, ez pont olyan mint nálunk. A szervezés hibátlan, a recepció átveszi a borítékot, gondosan feljegyzi az összeget a nevem mellé egy füzetbe, kapunk egy emléklapot, egy kis zacskó tisztitó sót és egyenajándékot (Valentino márkájú zsebkendő), majd leültetnek bennünket. A közeli hozzátartozók már a felravatalozott halott két oldalán ülnek, egymással szemben, mögöttük óriási, kerek koszorúk, túlnyomóan fehér virágokkal, főleg krizantém. Bejön a pap, hagyományos, kimonó-szerű ruhában és morgásra emlékeztető hangon hangon szutrát citál. Utána megkérnek minket, hogy sorakozzunk fel hármas sorokban, szemben a hozzátartozókkal. Feszülten figyelek, hogy mit kell tennem: három ember egyszerre előrelép, meghajolnak, először jobbra, aztán balra, végül előre, kezüket néhány pillanatra imádkozásra összeillesztik, felcsippentenek egy kevés hamuszerű valamit az előttük levő tálból remélem, nem az elhúnyt hamvai! fut át a fejemen a bonírt gondolat de rögtön el is szégyellem magam, homlokukhoz emelik, majd az illatos füstölőre dobják. Újabb ima, csippentés, dobás, majd ismét meghajlás háromfelé, a gyászolók viszonozzák, majd jobbra el. Sikerülni fog.
Rögtön ezután egy másik terembe vezetnek minket, ahol már meg van terítve: sushi, sashimi, meg egy kis ez-az, nem vagyok éhes, de a kollégám figyelmeztet: mindenképp egyek valamit! iszunk is, sört és szakét, de nem koccintunk, azt ilyenkor nem illik. Kollégám észreveszi az egyik üzleti partnerét, bemutat, névjegycsere, milyen sajnálatos, ilyen fiatalon, már korábban is beteg volt töltünk egymásnak és most sem koccintunk. Érdeklődünk egymástól, hogy milyenek az idei üzleti kilátások, de valahogy döcög a beszélgetés, hamar elbúcsúzunk egymástól. Én lelécelek, kollégám búcsúzóul újra felhívja a figyelmemet a tisztitó só helyes használatára.
Hazatérve, még az ajtó előtt felbontom a kis zacskó sót és magamra szórom.------------------------------------
Két hét múlva meglátogat minket az özvegy, kicsit félek a találkozástól, mit tudok neki mondani? hoz ajándékot, ez a temetésre adott pénz szimbólikus ellentételezése, az öregúr csupa mosoly, én nem merem viszonozni, újra kondoleálok, go-shúshó sama deshita és mereven ülök a székemben. Igen, hirtelen jött de hát mit lehet tenni mondja és kurta kis nevetést hallat most tudja, olyan fura, mert nincs aki főzzön otthon nem tudom, hogyan reagáljak, csak bólogatok, abból nem lehet baj így most mindenféle vackot eszek pedig a gyerekeim azt mondják vigyáznom kellene megkönnyebbülten a helyes táplálkozás fontosságára terelem a szót, megbeszéljük, hogy bizony-bizony a koleszterin aztán még bizniszelünk egy keveset a cloud computingra figyelni kell! majd búcsúzóul kapunk egy nagy doboz drága sütit, lekisérem a bejárathoz, még egy kicsit tréfálkozunk valamin, majd egy sorozat meghajlás és elmegy.
Látszik, hogy nagyon megrázta a felesége halála mondják a kollégáim.
Nagyon-nagyon köszönjük ezeket a beszámolókat!
VálaszTörlés