Fesztiválvacsora

Az egész onnan indult ki, hogy vettünk szombat reggel a házunk előtti biopiacon két szép szál takenokót. Vagy lépjünk még egyet hátrább: onnan, hogy Vagesz barátunk meglátogatott minket, mert bizony, a Kolorádó Kid világhódító útján megérkezett Tokyóba is! és amíg ő az újságírók és a rajongók rohamát állta az Európai Filmfeszten, mi vacsorát főztünk neki. Mivel úgy gondoltam, hogy két szál bambusz kevés lesz vacsorára három, fejlődésben levő, fiatal szervezetnek, így Judit a filmfesztiválról hazamenet útbaejtette a Mitsukoshi delikátosztályát is ahol, hírnevéhez képest meglepően olcsón, bevásárolt egy kis ezt-azt: katsuót (bonító), hotatét (fésűkagyló), oboro-dófut ("felhős" tofu; puha, omlós változat) és konzultáltunk a vadonás receptkönyvemmel, The Breakaway Japanese Kitchen, ezúton ajánlom mindenkinek, tele van remek receptekkel! és mindebből, íme ez született:

Nézzük akkor sorban!

Takenoko katsuóbushival

Erről egy korábbi posztban már írtam, akit érdekel a kaszabolás, elolvashatja itt. Az már tavaly megtanultuk, hogy a takenoko készítésénél hull a forgács, de ennyi hulladékra azért nem emlékeztem, talán, mert már szezonvége van? Az eredmény finom, ropogós és tavaszi ízű lett.

Gombás rizs mitsubával

A rizst shimeji gombával tette fel Judit, amikor kész lett, megszórta norival (alga) és mitsubával (ez a "japán petrezselyem", de magyarral is biztosan jó).

Oborodófu shisolevéllel

Recept a fent említett "The Breakaway Japanese Kitchen"-ből; a lényeg, hogy puha tófura rá kell tenni összeturmixolt shisólevelet, kevés reszelt gyömbért, olívaolajat, ecetet, narancslevet, megsózni-borsozni és már neki is lehet látni. Lehet sportolni evőpálcikával is, de ehhez inkább a kanalat ajánlanám.

Ganmodoki tófu

Elősütött tofu, kicsit, mintha ki lenne rántva; ezt így lehet kapni a boltban, csak meg kell főzni dashiban.

Ceviche

Ez egy perui étel, a jövő sushija, jelenti ki Vagesz, akiből az alkalomra előbújt a gasztro-publicista, ellentmondást nem tűrő hangon, kis darabokra vágott hotate, kaliforniai paprika, avokádó, meg van bőven locsolva lime-dzsúzzal, könnyű szójaszósszal, olivaolajjal. Kicsit állni hagyjuk, hogy a lime leve átitassa a kagylót, más nyers hallal is működik egyébként! és nagy cuppogások közepette elfogyasztjuk. Szintén az Elszabaduló japán konyhából van és vadítóan jó.

Nanohana mustárral

Nanohana no karashiae a hivatalos neve, a recept Chisatótól származik. A nanohana az magyarul repce; amikor virágzik, levágjuk, na jó: megvesszük a boltban, könnyedén feldaraboljuk, megpároljuk, leöntjük mustáros szósszal, végül és megszórjuk katsuóbushival, keserű lesz, de azért megesszük.

Házi miso és uborka

Bár az oroszok az uborkát sóba mártják és vodkát isznak rá, a japánok pedig misoba és shóchúval öblítenek; állítólag van még néhány más, apróbb különbség is a két rassz között, de azért látható, hogy az uborka szeretete összekapcsolja a két nagy nemzet lelkét. A misot Judit csinálta, meg is írta, hogyan.

Hijiki

Édes alga, szézámmaggal, boltban lehet kapni. Csak úgy, mert volt otthon és jó magában eszegetni, vagy rizshez.

Umeboshi

Ezt, ugye mindenki ismeri? A tófuhoz és a rizshez ettük.

Katsuó

Az egyik kedvenc halam, angolul bonito, vagy precízebben skipjack tuna, és most szezonja van. Ezt is készen vette Judit, a széle picit meg van kapatva, de a közepe nyers. Hagymát vágtam mellé és könnyű szójaszószt, ez az ún. usukuchi shóyu, is tettünk ki hozzá.

Momijioroshi és shóga

A momijioroshi csípős retek, a shóga pedig reszelt gyömbér, mindkettőt a katsuóhoz mellékeltük.

Szójaszósz (shóyu)

Lényeg, hogy usukuchi legyen.

Shóchú

Hideg imoshóchút ittunk hozzá, Miyazaki prefektúrából nem is keveset, PONT egy üveg fogyott el, nem furcsa? és nem is rosszat. Vagesz vacsora után erős fogadalmat tett, hogy másnap reggel bejelentkezik gasztronómiai menekült-státuszért a Minato-ku önkormányzatánál.