Bevallom, először kételkedtem, csak a poén kedvéért vettem meg az epres gombócot, de az első falat revelációként ért és rögvest visszatért a fúziós konyhába vetett hitem.
A hatalmas méretü, roppanós, édes eper állitólag Kyushun terem, ezt szinte zselés állagú koshian* öleli körül, amit vékony, nyúlós mochi-réteg** borit. A színek, izek, textúrák tökéletes összhangban vannak.
Az eperszezonra küldöm, szeretettel.
-------------------------------------
* passzírozott babpaszta
** rizspaszta
Van egy tejszínes-piskótás változata is, a Jukiicsigo, azt is érdemes kipróbálni.
VálaszTörlésSome perfect sweets... ah!
VálaszTörlésOhh, ez eszméletlenül jól néz ki :)
VálaszTörlésÉs jah, még 1 hét és itt a szamóca szezon. Persze már lehet kapni, de számomra csak onnantól ehető, mikor anyáméknál is piros már a kertben. Így leszek az az ember, aki 280 km-t utazik pár kiló szamócáért XD
Van egy epres-tejszínes szendvics variáció is, azzal még nem sikerült megbarátkoznom.
VálaszTörlésImádom a mochi-t, akkor is, ha az eredeti friss, japán készítmény biztosan százszor finomabb, mint amit itthon lehet kapni... és az epresért is bolondulnék azt hiszem :-)
VálaszTörlésKomaváry
VálaszTörlésA tejszínes-epres piskótatorta Édesanyám mesterműve, azt nehéz lesz felülmúlni.
Trixi
VálaszTörlésNem tudom, hogyan csinálják, hogy a külső mochi réteg olyan vékony és könnyű. Épp csak annyira rágós-nyúlós, amennyire a kontraszt miatt kell.
Ha már ennyit dícsértem, ez a wagashi a kyúshúi Suzukake cukrászatból származik. Tokiói lelőhelye az Isetan áruház Shinjukuban.