2011. május 10., kedd

Eper

Bevallom, először kételkedtem, csak a poén kedvéért vettem meg az epres gombócot, de az első falat revelációként ért és rögvest visszatért a fúziós konyhába vetett hitem.


A hatalmas méretü, roppanós, édes eper állitólag Kyushun terem, ezt szinte zselés állagú koshian* öleli körül, amit vékony, nyúlós mochi-réteg** borit. A színek, izek, textúrák tökéletes összhangban vannak.

Az eperszezonra küldöm, szeretettel.

-------------------------------------

* passzírozott babpaszta
** rizspaszta

7 megjegyzés:

  1. Van egy tejszínes-piskótás változata is, a Jukiicsigo, azt is érdemes kipróbálni.

    VálaszTörlés
  2. Ohh, ez eszméletlenül jól néz ki :)
    És jah, még 1 hét és itt a szamóca szezon. Persze már lehet kapni, de számomra csak onnantól ehető, mikor anyáméknál is piros már a kertben. Így leszek az az ember, aki 280 km-t utazik pár kiló szamócáért XD

    VálaszTörlés
  3. Van egy epres-tejszínes szendvics variáció is, azzal még nem sikerült megbarátkoznom.

    VálaszTörlés
  4. Imádom a mochi-t, akkor is, ha az eredeti friss, japán készítmény biztosan százszor finomabb, mint amit itthon lehet kapni... és az epresért is bolondulnék azt hiszem :-)

    VálaszTörlés
  5. Komaváry
    A tejszínes-epres piskótatorta Édesanyám mesterműve, azt nehéz lesz felülmúlni.

    VálaszTörlés
  6. Trixi
    Nem tudom, hogyan csinálják, hogy a külső mochi réteg olyan vékony és könnyű. Épp csak annyira rágós-nyúlós, amennyire a kontraszt miatt kell.
    Ha már ennyit dícsértem, ez a wagashi a kyúshúi Suzukake cukrászatból származik. Tokiói lelőhelye az Isetan áruház Shinjukuban.

    VálaszTörlés