2009. november 12., csütörtök

Yatai

A yatai - az utcai bódé-vendéglő - egyike a kevés dolgoknak Japánban, ami Ázsiát juttatja az eszembe (valahol a nyári hőség és a mézben pörkölt sáska* között félúton). Yatai lehet sokféle formájú és méretű, de mivel lényege, hogy reggelre eltűnjön, a legegyszerűbb, de egyben legtökéletesebb manifesztációja a kis kordére ültetett-hajtogatott önjáró étterem. Ha a helyiekkel való beszélgetés során szóba kerülnek a bódé-vendéglők örömei, előbb-utóbb megjegyzi majd valaki, hogy csakis a hakatai** yatai az igazi. És yappari, igaza lesz; az ottani mennyiség, választék és - ami a legfontosabb - minőség valóban utólérhetetlen.


Tokyó yatai-felhozatala meglehetős szegényes, csak elvétve akad egy-kettő és általában a minőség sem átütő. Mig Hakatában az emberek előszeretettel mulatnak a folyóparti bódékban és ott gyakorlatilag bármi kapható, a tokyói yatai-ok többnyire csak ráment és odent kínálnak. Ezenfelül, vagy éppen emiatt? Tokyóban a yatai tipikusan nem a sikeres vállakozók preferált üzletága, vagy legyünk pontosabbak: a yatai-tulajdonosok első ránézésre afféle borderline-hajléktalanok. De a yatai mégiscsak yatai, nincs is jobb környezet ennél, hogy magunkba szippantsuk életünk elő rámenét, biztattam Andrást és Ágit amikor egy kimerítő yodobashikamerázás után megpillantottuk Shinjukuban a kis kerekes kordét.




















Ők nem voltak abban a helyzetben, hogy ellenkezzenek, de mindesetre jó képet vágtak a dologhoz. Bekértünk három alap-ráment (shóyúaji), kettétörtük és megsorjáztuk evőpálcikáinkat és éhesen figyeltük ahogy a yatai tulajdonos-főszakács-főpincére puszta kézzel összerakja nekünk a rámeneket. Mondjuk nem volt az a kifejezett patikatisztaság, de végül is ez yatai, nem pedig agysebészet... a forró leves meg majd csak fertőtlenít. Amikor végre megkaptuk a leveseket korrekt, egyenkínai tányérokban, körülöttünk már ragyogtak Shinjuku esti fényei és az étterem papírlámpáit is meggyújtották, mellettünk pedig egy sarariman nyakkedőjét hátracsapva tolta be épp nagy zajjal a rámenjét a fejébe, egyszóval minden a legnagyobb rendben volt... kivéve a rámenünket. A lé híg volt, a chashú kevés és ízetlen, a menma fonnyadt, a tészta pedig túl puha. Andráséknak motyogtam valamit, hogy tud ez jobb is lenni, ők szerencsére nem akadtak nagyon fenn a dolgon, gondolom főleg, mert nem volt viszonyítási alapjuk***. De mivel ambiance kitűnő volt, legyünk elnézőek ezzel a kedves kis yatai-al és kissé szutykos tulajdonosával szemben.


Utána meg menjünk el gyorsan Hakatába.

Men: 6
Leves: 4
Chashú & the rest: 4

Összpontszám: 14/30 --> ez így elég karcsú, de a
fíling 10-es!

* igen, ilyet is lehet enni Japánban, de erről majd talán egyszer máskor

** Kyúshu legnagyobb városa

*** azt hiszem, elviszem őket a Jangarába mielőtt meg ezt elolvassák (apropos: az is hakatai eredetű)

1 megjegyzés: