2009. november 4., szerda

Vigyázat, dopping!

Rég ettem már ráment, mondhatnátok, és tényleg régen ettem már, így gyorsan be is fordultam a sarkon egy magát hokkaidóiként hirdető rámenesbe és berendeltem egy shióajit megint. Hmm... jó kemény tészta, egész ügyes kis shachú, a menma kicsit ugyan kemény, a lé meg... hát, nem rossz, bár azért volt már jobb. Na akkor számoljunk csak, hány pont is ez?

Szivogatom a tésztaszálakat fel, és egyre feljebb, közben bambulok, nézem a rámen-mestert, ahogy sima, rutinos mozdulatokkal készíti a következő adagot, majd pedig ellenőrzi a Lét. Egyszer csak elővesz egy nagy, fehér zacskót, belenyúl egy kanállal és az üstbe szór a fehér, kristályos anyagból. Talán só, nézem reménykedve a zacskót. De nem. Ez ajinomoto, the "essence of taste", vagyis monosodium-glutamate, egy iparilag előállított ételizesítő, ez adja az (olcsó) kínai kajáknak azt a telített, kissé csuszamlós ízt. Sokak szerint árt az egészségnek, mások szerint meg nem is, de most hagyjuk ezt és kérdezzük meg magunktól vagy szakácsunktól, hogy jól van-e ez így? Igazságos-e, hogy van aki egész éjjel főzi a rámen levét, tesz bele csirkefejet, disznólábszárat, algát és mindenféle egyéb, titkos hozzávalót, hogy elérje azt a kifinomult, selymes de egyszersmind mély és férfias ízt, amit igazából csak egy olyan rámen-étteremnek lenne szabad tudni produkálni, melynek üstjéből már tíz-húsz éve nem fogyott ki a leves és akkor jön valaki és beleszór a levesbe egy kis Vegetát és már is rámen-mesternek hívhatja magát?!

A magam részéről maradok inkább slow ramennél, amibe - remélem? vagy csak nem tudom? - nem tesznek ajinomotót. Ennek szellemében, amint a szteroidokkal elért eredményeket sem tartják számon, ezért ezúttal elmarad a pontozás, sajnálom.

10 megjegyzés:

  1. http://hu.wikipedia.org/wiki/N%C3%A1trium-glutam%C3%A1t

    :p

    VálaszTörlés
  2. Kösz, jogos, ki is javítom (általában azért linkelek az angolra mert csak ott van / sokkal jobb a szócikk, de vannak kivételek...

    VálaszTörlés
  3. Érdekes, s nagy kérdése ez kérem a főzésnek. Vajon hol a határ? Az iparilag előállított csirkefej belefér? Vagy csak a házilag nevelt csirke? S ha a csirkét házilag neveled vajon ehet csirketápot? Vagy egyen kukoricát. A kukoricát amúgy milyen rovarirtókkal kezelheted? Nade lehet egyáltalán valami olyan igazán eredeti ilyen légkörben? Az E621 vajon kukiracadara vagy táp? Persze táp. Amit a csirke is evett. Mert ha kukoricadarát eszik, akkor marha lassan lesz belőle ehető állat. Vajon mennyiben más a só, mint az E621? Már úgy fairplay szinten. Avagy akár egészségügyileg. Ahogy a doppingolás is egy rettentő fura dolog. A kv már az? Nem. A redbull? Nem. A fehérjekoncentrátum? Persze van egy lista folyton, ami az általunk mérni képes vegyületek koncetrátuma alapján bizonyos szereket doppingszernek nevez. Igaz ez a lista változik folyton, s ahogy a tudomány fejlődik a szükséges anyagokat be fogod vinni a szervezetbe úgyis, aztán majd később másból viszed be, mert az egyiket betiltják. De beviszed - ez kétségtelen. Ha mondjuk gombából, húsból, és répából, akkor lehet az emésztőrendszered sínyli meg a terhelést hosszabb távon. De persze a végeredmény roppant összetett.

    Amúgy csak fejtegetek és gondolkodom. Mindenki meghúzza a maga doppinghatárát, amitől neki már nem fair a játék avagy mégis. Tök jó. S a blogbejegyzésed nagyon tetszett - ismerem az érzést, amikor én is azt mondom, h na ez itt már túlzás. Sőt imádom a romantikus dolgokat - márpedig az egész éjjel főzött csirkefejből és titkos kis apróságokból emberöltő alatt kifejlődő receptből előálló leves mindenképpen üti a táplálkozástudósok mégoly ereményes mixeit is, s az élet valahogy ezektől szép és jó. Nincs apelláta.

    Csak a romantika és a fejlődés harca kommentezett be ide egy kicsit. (ok, kotrok melózni inkább - bocs:)

    VálaszTörlés
  4. Bocs, csak ha magyar szövegben szódiumot látok, arra ugrok. (Azzal együtt, hogy itt teljesen rendben volt az angol név-angol wiki).

    Levi: kétszázötven-háromszáz jenből már veszel egy korrekt instantráment. Egy "bolti" ennek a kétszeresénél kezdődik. Akkor viszont legyen szíves kihagyni az Adzsinomotót (alig van olyan hely, ahol nem hagyják ki :p).

    VálaszTörlés
  5. @magamura - de most így jó? nem értek nagyon a kémiához, attól tartok...

    VálaszTörlés
  6. @levi - örülök, hogy a kérdést filozófiai síkra emelted. Magam is úgy vélem, hogy a rámen problematikája túlmutat a hétköznapi táplálkozáson. Honnan jövünk, merre megyünk? shióaji vagy shóyúaji? létezik-e szabad akarat? szabad-e a lébe belekóstolni, mielőtt még ettünk volna a menből? mind megannyi súlyos kérdés.
    Egyébként meg hajrá Slow Food!

    VálaszTörlés
  7. "shióaji vagy shóyúaji? " - két eretnek út az igaz ösvény, a miszoadzsi két oldalán...

    VálaszTörlés
  8. Hát egy hokkaidói nemi is mondhat mást... :)Egy időben én is nagy misóajis voltam, de azóta rádöbbentem, hogy a megvilágosodáshoz nem csak egy út vezet. Erről jut eszembe: kellene lassan misorament is ennem...

    VálaszTörlés
  9. Tudom meg ajanlani a lagman-t is, ami egy Kozep-azsiai la mien szeru etel. Egyszer ettem a bp-i uzbeg etteremben, nagyon izlett.
    www.bukharabar.hu/fileadmin/upload/kepek/etelek/lagman.jpg

    VálaszTörlés
  10. Ja, es persze a Taiwan ramen 台湾ラーメン, ami valojaban nagoyabol szarmazik. Ha szereted az enyhen csipos eteleket, probald ki egyszer.

    VálaszTörlés