Az átírás, revised

Az átírás az egy zűrös dolog, rájöttem. Fogadkoztam az elején, de nagyon, hogy így-meg-úgy, Hepburn lesz és kész, de azóta már többen is szóltak, hogy csalok. Hát igen, valóban.

Az a baj ezzel az egész átírás-dologgal, hogy sokkal kevésbé van róla közmegegyezés, mint a helyesírásról (nem mintha arról mindíg lenne). Nemcsak japánból és magyarra, de az összes nyelvből mindegyikbe (lásd pl. orosz átírások tündérkertjét: Gorbachev, Gorbachov, Gorbachëv). Eleve az egy kérdés, hogy legyen-e EGY hivatalos "nemzetközi" átírás, vagy mindenki úgy csinálja, ahogy akarja? naná, hogy az utóbbi. A magyar sztandard ugye a "fonetikus átírás", ebből születnek az olyan szépségek mint például a dzsiu-dzsicu meg a Tokió. Amit ráadásul ha tényleg fonetikusan írnánk, akkor dzsú-dzsucu-nak és Tókjó-nak kellene írni*. Na erről ennyit, részemről kuka.

Marad akkor hát az angol átírás, ebből is a Hepburn*, ennek az a nagy előnye hogy nemzetközi és viszonylag korrekt (azért pl. a "dze" hangoknál itt is van egy kis bizonytalanság), hátránya, viszont, hogy aki nem ismeri, az rosszul ejti és hogy magyarul ragozni elég béna (pl. "add ide a shóyus üveget!"). Egyébként a Wikipédia szerint ebből is van néhány altípus, pl. nézzük csak a Tokiót, Tokyot, stb. A "klasszikus" Hepburn szerint igy kellene írni: Tōkyō (mert ugye hiraganával とうきょう, vagyis hosszú "ó"-kal). No mármost ÍGY elég ritkán látni leírva. Ráadásul elég macerás elővarázsolni a kompjuterből ezt a karaktert (tudja valaki, mi a shortcut?). Helyette lehetne Tookyoo-t, meg Toukyou-t írni, ezek ugye, elég idétlenek, marad hát a nemzetközileg is elfogadott Tokyo. Én aztán kitaláltam magamanak - gondolom észrevettétek - hogy a lapos ō helyett magyar ékezeteket használok, pl. a rámen-nél. Ez csak egy pici csavar a klasszikus Hepburnhöz képest és a maga nemében szerintem korrekt. De azért azt mégse irom le, hogy Tókyó...Szóval nehéz ügy, na.

A kölföldi eredetű szavak "visszafordítása" külön rémálom. Mert van például a salaryman angolul, amiből lesz sararíman japánul, most akkor ezt hogy írjam le latin betűkkel? Az utóbbi végül is nem rossz és kifejezi a szónak a japán nyelven való meggyökeresedett voltát és némileg eltérő tartalmát. Vagy itt van a (most direkt fonetikusan irom) a "dzenekon" szó. Ez az angol "general contractor"-ból származik és építőipari nagyvállalatot jelent. Japánul ebből ゼネノン (fonetikusan dzenekon) lesz. No most akkor ez legyen zenekon vagy - visszatérve az eredeti szóhoz de némiképp meghamisítva a hangzást - genecon? Ha a Mekiben ettem egy hamburgert, azt írjam úgy, hogy a Makudonarudsuban hambágát ettem, vagy hagyjam eredetiben? Szerencsére ez a példa ritkán fordul velem elő, ha meg mégis, akkor posztot meg főleg nem írok róla, de ilyen esetben talán inkább az utóbbit alkalmaznám, de ebből is látszik, hogy egyesével kell mérlegelni.

Egyébként épp a minap vettem észre, hogy még az olyan minőségmániás író, mint a Krasznahorkai László, sem teljesen következetes a japán átírással (ld. pl. a nagyszerű "Seiobo járt odalent"-et)***, talán akkor nekem is megbocsáttatik... Közben persze virágozzék száz virág, lehet kommentelni magyar átírással is, érteni fogjuk egymást.

* ez már elég közel van Marci barátom Tökjó-jához :)

** mert van egy másik is, a Kunrei, de ezt már egyre kevésbé használják.

*** alapvetően ő is a "magyarított Hepburn"-t használja, de be-be csúszik egy "s" az "sh" helyett és az ékezetek kirakásában sem következetes pl. a Tókyó nála is Tokyó