2010. október 4., hétfő

A Vörös Sárkány odacsap

Ahogyan ez még otthon is olvasható volt, a minap keletkezett egy kis feszkó a Sárga-tengeren. A Kína által követelt, ám de facto Japán által már 1895 óta birtokolt (és fontos hangsúlyozni: előtte lakatlan) Senkaku szigetek felségvizein szeptember elején egy kínai halászhajó 40 percen belül két japán őrhajóval is ütközött. Ez alapján, már csak a valószinűségek szerint is, én hajlamos vagyok elhinni a japán állítást, miszerint az ütközések szándékosak voltak a kínai hajó részéről. Így talán nem meglepő, hogy a japánok letartóztatták a hajó kapitányát és az ügyet lekezdték kivizsgálni. A kínaiak vadul tiltakoztak az eljárás ellen, magas rangú pártvezető figyelmeztette Japánt, hogy "bölcs döntést hozzon" az ügyben. A biztonság kedvéért, és az esettől természetesen teljesen függetlenül, mondvacsinált vádakkal* letartóztattak négy japán állampolgárt Kínában. A japánok erre, okos enged alapon, néhány nap után elengedték a hajóskapitányt, remélve, hogy ezzel lezárható az ügy.

Tévedtek, és az igazi meglepi ezután jött: Kína csak három japánt engedett el, egyet továbbra is fogva tartnak, szegény, rosszkor volt rossz helyen, és mindezeken felül bocsánatkérést és pénzbeli kárpótlást követelnek Japántól. Ezzel egyidőben beindították a "népharag" gépezetet és azóta a kínai nép engedelmesen hergeli is magát a japánok ellen, egyelőre még csak az interneten. A legkeményebb mégis a gazdasági szankció volt: noha Kína ezt hivatalosan tagadja, gyakorlatilag felfüggesztették a japán ipar számára kritikusan fontos ritkaföldfémek exportját és ezzel, különös tekintettel, hogy e nyersanyagok felett Kína lényegében monopóliummal rendelkezik, nagyon nehéz helyzetbe hozták Japánt. Az embargót a hírek szerint azóta ugyan már feloldották, de a jelenlegi helyzet továbbra is meglehetősen megalázó Japán számára: míg ők a megegyezés reményében minden kártyát leraktak az asztalra, a kínaiak, ezeket besöpörve, megtartottak ezt-azt. Az irónikus az egészben az, hogy Kína most éppen úgy viselkedik, mint Japán ezt a 30-as években tette, vagy ahogy minden erőszakos nagyhatalom szokta ezt tenni, amikor is mondvacsinált ürügyeket kreálnak a gyengébb országok megfélemlítésére vagy akár megtámadására. Most ők az erősebbek...


A kérdés, hogy Japán hogyan viseli el az egója ilyetén megtaposását; meghunyászkodik-e vagy pedig éppenhogy befeszül? Bár a politikusok fogadkoznak, hogy nem addig a'! hangulat Tokyóban inkább szomorkás-belenyugvós, mintsem harcias, ezért is, de főleg mivel középtávon nem sok játéktér maradt, én az előbbit valószinűsítem. Jó, kárpótlás meg bocsánatkérés explicite feltehetőleg nem lesz, ezt Kína szerintem inkább azért követeli, hogy legyen miből majd engednie, de sok minden más igen, főleg olyan dolgok, amiről nem is hallunk, vagy ha igen, nem vesszük majd észre, hogy kapcsolatban vannak ezzel az üggyel: kereskedelmi- és vízum-kedvezmények, magasabb nyersanyagárak, meg a Senkaku-szigetek ásványkincseinek "közös kiaknázása". A nagy kérdés továbbra is az, amit korábban feszegettem: hosszabb távon is enged-e Japán a kínai vonzásnak, vagy megmarad az USA szövetségeseként? A minapi ügy ébresztőként is szolgálhatna Japán számára, hogy érdemesebb lenne kicsit messzebbre is nézni és stratégiailag elgondolkodni arról, hogy vajon mi is a fontosabb: a rövid távú gazdasági, vagy a hosszabb távú politikai érdekek? Feltéve, persze, ha Japán érdekének tekinti a demokráciát és a, ha nem is a teljes, de mindenképpen nagyobb, nemzeti függetlenséget. Figyelembe véve az japán külpolitika konszenzusos-maszatolós jellegét, és a gazdasági szereplők apolitikus, profitoreintált pragmatizmusát, nekem továbbra is az az érzésem, hogy marad a sodródás, ekkor pedig óhatatlanul a gravitáció dönt.


Persze az egész dolog mögött nem az a pár négyzetkilométer szikla áll, hanem kőkemény gazdasági és politikai érdekek: halászati jogok, föld alatti gázkészletek. De ha alaposabban szemrevételezzük a dolgot, nem kell bonyolult konteókat kreálni ahhoz, hogy észrevegyük, Kína ezzel nemcsak Japánnak, de a többi környező országnak is üzent: itt most ŐK a legerősebb kutya. Mert vannak itt még Spratly-szigetek, Taiwan ügye, a zavaros indiai határvidék, na meg hát "the rest of the world". Mégiscsak a Nagymamámnak lett volna igaza? gyerekkoromban, a hetvenes években, gyakran mondogatta: majd meglátod kisunokám, jön a sárga veszedelem! Uggyanmá', Nagymama, kőszegények azok, enniük sincs mit! Na, majd meglátod. Hát, ha így megy tovább, még az is lehet, hogy meglátom.


----------------------------------------


* az volt a vád, hogy "katonai objektumokat fényképeztek". Nos, alapvetően egy nagy mezőről volt szó...


(fotó: Wikipedia.org)


24 megjegyzés:

  1. http://risk911.blogspot.com/2010/09/az-oreg-halasz-es-tenger-es-parti-orseg.html

    VálaszTörlés
  2. Jó cikk, de látható, hogy a dolog azóta olyan fordulatot vett, amiből egyértelműen Japán jött ki vesztesen. Ez azért van, mert a kínaiak sokkal inkább markolják a töküket mint fordítva, és ezt a kínaiak pontosan tudták. A kérdés, hogy MOST mi lesz...

    VálaszTörlés
  3. Kapcsolódó bejegyzés:
    http://skandalum.blogspot.com/2010/09/hazatert-halasz.html

    Mondjuk Japán lassan összekaphatná már magát...

    VálaszTörlés
  4. Kínában a kommunista párt mind a mai napig igyekszik fenntartani a kínaiak japánok iránt érzett ellenszenvét: évente több olyan (gyaníthatóan államilag szponzorált) filmet készítenek Kínában, ami a Kínát megszálló japán erők elleni kínai ellenállás harcát mutatja be. Mondjuk azt is meg kell említeni, hogy bizonyos szempontból a kínaiak joggal utálják a japánokat: a japán megszállók náci haláltáborokat megszégyenítő szörnyűségeket műveltek a kínaiakkal. A legrosszabb az egészben pedig az, hogy a japánok el sem ismerik, milyen szörnyűségeket követtek el a kínaiak ellen (nem úgy mint a németek, ők legalább bevallották és bocsánatot kértek). Ez azt jelenti, hogy a japánok a saját szájízük szerint írják át a történelmet. Márpedig ez az elnyomó diktatúrák egyik kedvelt eszköze, ami kissé furcsának hat egy demokratikus berendezkedésű országtól, mint Japán.

    VálaszTörlés
  5. @Maegoss: Igen, amit írsz, abban kétségtelenül igazad van; bizonyos értelemben a japánok most visszakapják a megaláztatásokat (illetve csak azok egy részét) melyeket ők okoztak Kínának. De akkor sem túl tetszetős a dolog, hiszen 60-70 év elmúlt, és ami a nagyobbik baj: ez messze nem csak Japánnak szóló üzenet.

    VálaszTörlés
  6. @Maegoss:

    Igen, a törkiönyvekből ki szokták spórolni a kényesebb eseményeket. Pl a 詳説日本史(日本史B) c. törikönyvben a nankingi "incidens"-ről csak lábjegyzetben(!) írnak másfél sort:
    このとき、日本軍は非戦闘員をふくむ多数の中国人を殺害し、敗戦後、東京裁判で大きな問題となった。

    VálaszTörlés
  7. Tetszik a "tasú" (sok) megfogalmazás; a 300.000 meggyilkolt nankingi végül is belefér ebbe... meg hogy "ebből nagy probléma lett a Tokiói Perben" (mintha ez lenne a legnagyobb baj az egészben).

    Történelemigazításban elég jók, az biztos.

    VálaszTörlés
  8. Aztán ott a másik véglet: azok, akik szerint minden rossz, ami Japán- konkrétan az Ótani egyetemen láttam kifüggesztve egy transzparenst, ami a japán zászló / a császár eltörlését sürgeti.
    Megdöbbentő volt.

    VálaszTörlés
  9. Biztos vagy a sorrendben?

    A NY Times már a kapitány elengedése előtt megírta az embargót.
    http://bit.ly/bFawgb

    Valószínűbbnek tűnik, hogy Kína az embargóval kényszerítette ki a kapitány elengedését. Később bocsánatkérést is szeretett volna, de azt nem kapott, az embargót viszont a kapitány pénteki elengedése után hétfőn már feloldotta.

    http://yhoo.it/9OUInD

    Az ügy valószínűleg azért oldódott meg ilyen gyorsan, mert Japán az USA-ba exportált hadiipari termékek gyártásához is használ fel ritkaföldfémeket.

    Nekem úgy tűnik Kína fitogtatja az erejét, próbálgatja meddig mehet el, de azért nem az lesz amit Ő szeretne.

    VálaszTörlés
  10. A ritkaföldfém-szállítások leállítását Kína nem deklarálta, sőt tagadta. Persze, ez egyike volt a nyomásgyakorlásnak a kapitány szabadon bocsájtására, ami végül be is jött. A szállításokat azóta felújitották (ezt írtam is) de egy japán még továbbra is fogságban maradt és a bocsánatkérésről sem mondtak le hivatalosan. Szóval, még nincs vége.

    Természetesen Kína nem kapja meg minden követelését - a diplomáciában mindig van rátartás - de a tény, hogy annak ellenére, hogy a kínai hajó volt a vétkes, jelenleg csak náluk maradt zsarolókártya. Ez számomra azt jelenti, hogy be akarják sulykolni Japána (és a környékre) az üzenetet: mostantól kezdve másképp lesznek itt a dolgok.

    VálaszTörlés
  11. Ha összefognak Putyinnal, akkor hamarosan lesz itt új világrend. Európa pitizhet az energiáért, és minden egyébért az USA pedig el lesz foglalva a saját bajával. Nem fog aggódni a japánokért, és senki másért.
    Talán még időben javasolhatnák az okinawai bázis fejlesztését. :)

    VálaszTörlés
  12. @bónakovács: egyébként nem akarom védeni Kínát és egyáltalán nem helyeslem Kína hozzáállását, csak azért írtam le a véleményemet mert érzésem szerint az írásodban kicsit elfogult voltál Japánnal szemben: Japánt az ártatlan, bölcs áldozatnak állítottad be, míg Kínát a gonosz aggresszornak. Én például egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy nem a japán őrhajók zargatták a kínai halászhajót. A japán emberekben megtalálható egy jó nagy adag felsőbbrendűségi érzés (főleg a kínaiakkal szemben), ami a szintén bennük levő kegyetlenséggel párosítva (lásd például hogyan bántak a hadifoglyaikkal történelmük során) vezet az olyan szörnyűségekhez, mint a nankingi incidens. Az is érdekes egyébként, hogy a Japánban mind a mai napig jelenlevő nők alsóbbrendűnek tartása Kínában teljesen ismeretlen.

    Ami pedig Kína regálását illeti: egy diktatórikus nagyhatalomtól eléggé várható volt, hogy így fog reagálni. Persze a kínaiak hülyeségeiről is ódákat lehetne zengeni, de az nem eme blog témája :)

    VálaszTörlés
  13. @Maegoss: én se Japánt; teljesen egyetértek amit a történelmi felelősségükről, a felsőbbrendőségi érzésükről és a feldolgozatlan múltról irsz. De ebben a partikuláris ügyben az én megitélésem szerint abszolute Kina a húnyó. Persze, lehet, hogy zargatták a halászhajót de hát olyan területről van szó, amit a San Franciscói szerződés egyértelműen a japánoknak itélt és 150 éve (az USA megszállástól eltekintve) birtokolnak (és előtte sem volt más gazdája). Naná, hogy zargatnak (igazoltatnak) egy hajót, ha ott halászik.

    A másik ok, amiatt ugymond a "japánok oldalán állok", hogy jelenleg Japán egy gyengülő, befelé forduló, "nyugdíjas" ország, és nem lép fel agresszívan senki ellen sem. Kína viszont... na de hát valóban: ez nem ennek a blognak a témája.

    VálaszTörlés
  14. @bónakovács: tudomásom szerint Kína nem írta alá a San Franciscói szerződést (meg se hívták), és máig vitatja a Senkaku szigetek hovatartozását (csakúgy, mint Taiwan). Szóval számonkérni Kínától, hogy nem tartja magát egy általa nem ratifikált szerződéshez enyhén szólva érdekes hozzáállás...

    Egyébként pedig Japán jelenleg tényleg egy gyengülő és befelé forduló ország, de ez nagyrészt a romló gazdasági helyzetének köszönhető. Szinte biztos vagyok benne, hogy ha Japán gazdasága erősebb lenne akkor Japán is agresszívebb külpolitikát folytatna...

    VálaszTörlés
  15. Nah látom, itt is izmoznak keményen a felek.
    Engem ez szórakoztat, meg kell hogy mondjam. :)

    Az is poén volt, amikor az oroszok rugóztak a gázon itt a szomszédban.

    VálaszTörlés
  16. Jó, valahol ez most télleg vicces, de majd ha máson izmozik Kína, pölö rajtunk, akkor nem fogunk annyire röhögni.

    Egyébként friss hír: elengedték az utólsó, negyedik japánt is a kínaiak.

    VálaszTörlés
  17. @bónakovács: amíg Magyarország nem tekint sajátjának önkényesen Kínának fontos, vitatott hovatartozású területeket egy olyan szerződésre hivatkozva, amit Kína nem ratifikált; avagy Magyarország nem kíván beleszólni Kína belügyeibe, addig Kína nem fogja bántani Magyarországot ;)

    VálaszTörlés
  18. @Maegoss: nem hinném, hogy ugyanarról beszélnénk

    VálaszTörlés
  19. @bónakovács: én csak azt akartam mondani, hogy Kína nem azért "izmozik" Japánnal, mert gonosz és aggressziv, hanem mert komoly nézeteltérése van vele. Eme nézeteltérés egyik eleme a Senkaku szigetek hovatartozása, ami Japán és a San Franciscói szerződés szerint Japánhoz tartozik, viszont Kína nem írta alá ezt a szerződést ezért - jogosan - megkérdőjelezi Japán fennhatóságát (nem lehet elvárni senkitől, hogy betartson egy olyan egyezményt, amit nem fogadott el). Hasonló esetben ilyen "izmozást" nemcsak Kína, hanem a világ összes országa elkövetne (természetesen ha elég erősnek érzi magát hozzá).

    A második pontra pedig ékes példa a Japán miniszterelnök beszéde, amiben sürgette Kínát, hogy engedje el az idei Nobel békedíjast, egy kínai férfit, aki börtönben van, mert a jelenlegi rendszer megdöntését akarja elérni. Milyen alapon, milyen jogon "szól be" Japán Kínának? Egyébként pedig a világ összes országában a jelenlegi rendszer megdöntésének kísérletét minden országban büntetéssel "jutalmazzák" (rendszertől függetlenül).

    VálaszTörlés
  20. 1) a "gonosz és aggressziv" szubjektív kategóriák és nem hiszem, hogy érdemes lenne ezeket alkalmazni. Az, hogy ebben a partikuláris esetben kinek van igaza, kétségkívül nem egyértelmű, az én megitélésem szerint azonban Japán érvei erősebbek (ez nem azt jelenti, hogy más vitás kérdésekben is Japánnak adnék igazat, pl. a II VH disznóságainak megitélése esetén valóban sok ház feladata lenne). Az viszont világosan látszik, hogy Kína nem csak Japánnal szemeben "izmozik" hanem mindenkivel aki gyengébb, és ez aggaszt. Nem gondolnám, hogy Kína majd Mo.-t közvetlenül "bántaná", de egyfelől szeretnék nem csak a magyarok miatt aggódni másfelől bizony lesz ennek KÖZVETETT böjtje akár még szűkebb országunk szempontjából is. Noha Kínában nem jártam, eddigi kínaiakkal való számos személyes találkozásom alapján meggyőződésem, hogy hihetetlenül erős az agressív-depresszív nacionalizmus és némiképp érthetetlen számomra egy ekkora, hatalmas országtól jövő, meglehetősen kicsinyes területi követelések. (egyébként Japánnak az Északi szigetekre való követelését is meglehetős viccesnek tartom).

    2) ebben én más véleményen vagyok. Demokratikus szabadságjogok (szólásszabadság) számon kérése egy szuperhatalmi státuszra törekvő országon, amelyik ráadádásul SZÓBAN kiáll e jogok mellett (vö. Wen Jibao: "the need for democracy and freedom is irresistible" ) szerintem ugyanolyan jogos volt a 70-80-as években a SZU, mint most Kína esetében.

    VálaszTörlés
  21. Egyébként ezt a "belügy" dolgot sztem csinján kell kezelni. Az erdélyi/felvidéki magyarok sorsa Románia és Szlovákia "belügye"? Szerbia (vagy éppen Horvátország) egymással szembeni területi követelései a bosnyákok rovására a két ország "belügye"? másként gondolkodók bebörtönzése és/vagy kivégzése a világ számos országában "belügy"? a kambodzsai népirtás és a Holocaust szintén "belügy"? Jó, tudom, hogy az utóbbiak túlzások (és nem mondom azt sem, hogy mindenki mindenbe beledumálhat) csak épp érzékeltetni akartam, hogy ez azért messze nem ilyen fekete-fehér dolog.

    VálaszTörlés
  22. @bónakovács: egyetértek, nem fekete-fehér ez a probléma, én is ugyanezt akartam érzékeltetni, csak a másik irányból, mivel érzésem szerint Te is kicsit feketén-fehéren láttad a dolgot (jóságos Japán vs gonosz Kína).

    Ami a pedig a nacionalizmust illeti: természetesen Kínában is jelen van, sőt a párt egy kicsit rá is játszik, ugyanúgy mint ahogy kicsit "rásegít" a japánok iránt érzett ellenszenvre is. Viszont nem mondanám, hogy ez a nacionalizmus destruktív és agressív lenne (és azért van valami tapasztalatom, mert már majd három éve Pekingben élek). Szerintem pont a japánokban van meg ez a destruktív-agresszív nacionalizmus (lenézik a külföldieket, a külföldön született japánokat, stb.). Kíváncsi vagyok, hogy Te, mint Japánban élő külföldi mit gondolsz erről.

    VálaszTörlés
  23. Persze, hogy van nacionalizmus Japánban. A japánok általában lenézik az ázsiakat, nem is kicsit (még talán a kinaiakat a legkevésbé a kultura-eredet okán). A múlt büneit tagadják és magukat előszeretettel állítják be a II VH áldozataiként*. A japánokat egyébként ekéztem már eleget (és minden bizonnyal fogom is még):
    http://tokyoreloaded.blogspot.com/2010/02/mas-nacionalizmusa.html
    http://tokyoreloaded.blogspot.com/2010/01/gravitacio.html
    http://tokyoreloaded.blogspot.com/2010/08/japan-szelsojobb-mitologiaja.html
    A japán nacionalizmus (néhány kirivó példától eltekintve) inkább nosztalgikus, befelé forduló és (most) nem túl agressziv. Kináról értelemszerúen nem tudok annyit de amit a médiából és személyes találkozásokból átjön, az egy expanzív birodalmi nacionalizmus, ami az antidemokratikus államberendezkedéssel kombinálva engem személy szerint nagyon riaszt és jelenleg sokkal veszélyesebbnek érzem a világra mint ezt a japán depressziv fajtát. Persze ez változhat...

    * ahogy persze mindig, ezek az általánosító sommás itéletek "a" japánokról és "a" kinaiakról persze egyénenként nagy ingadozást mutatnak és korántsem igazak mindenkire

    VálaszTörlés
  24. @bónakovács: egyébként gondolkoztál már rajta, hogy ellátogass Kínába (nincs is messze Japántól)? Hidd el, egyáltalán nem vészes a helyzet: ha nem kezdesz el tüntetni Tibet szabadságáért vagy a kínai demokráciáért, akkor semmi probléma nem lesz. Kínában egyáltalán nem úgy működik a kommunizmus (ami valójában egyfajta kapitalizmus-kommunizmus keverék), mint Magyarországon. Érzésem szerint néha inkább túl enyhék a kínai hatóságok. Mondok egy példát: egyszer egy kínai ismerős kocsijával mentünk valahova (ő vezetett) és eltévedtünk (Kínában ugyanúgy az út jobb oldalán mennek az autók, mint Magyarországon). Egy körforgalom bal oldalán megláttunk egy rendőrt és az ismerős odaautózott, hogy útmutatást kérjen a rendőrtől. Igenám, csakhogy balról hajtott be a körforgalomba! Természetesen a rendőr megbüntette, 200 Yuan-ra (kb 6000 HUF). Erre az ismerős elkezdett reklamálni, hogy ő csak azért csinálta ezt mert a rendőr a bal oldalon állt (ami ugye valljuk be, egy elég "merész" kifogás). Erre a rendőr mit csinált: lecsökkente a büntetést 100 Yuan-ra (kb. 3000 HUF). A rendőr egyébként csekket adott, szóval nem nála kellett befizetni a büntetést. Most gondolj bele, hogyan zajlott volna ez Magyarországon: ha visszaszólsz a rendőrnek, minimum bevisznek :) Ja, és a slusszpoén: amig a rendőr büntetett minket, egy másik kocsi ugyanezt eljátszotta (persz őket is megbüntették) :)

    VálaszTörlés