Ha Tanaka úr Kyotoban járt, akkor valószínűleg egy doboz yatsuhashi-t hozott a főnökének. Ez az édesség ugyanis tipikus kyotoi "meibutsu", vagyis szó szerint “híres dolog”. Japánban ugyanis minden városhoz tartozik néhány, közismert meibutsu - édesség, étel vagy tárgy - ami tulajdonképpen bármilyen cucc lehet, amit ajándéknak lehet adni. Ezekhez persze helyi hagyományok, legendák is tartoznak, amik gazdagítják az ajándékot és jól néznek ki a csomagoláson ábrázolva.
A meibutsu általában színtiszta kereskedelmi trükk, a szuvenír elegánsabb formája, de ez nem jelenti azt, hogy ne lenne időnként határozottan finom. A yatsuhashit például nagyon szeretem. Egyszerű édesség: rizsliszt-tészta, forró vízzel eldolgozva, cukorral, fahéjjal ízesítve, amit nyersen vékonyra nyújtanak, 8x8 cm-es kockákra vágnak és babpasztával töltenek. Az eredmény picit nyúlós, rágós állagú, fahéj illatú és nem túl édes.
A név eredetére két elmélet is van: az egyik szerint egy XVII. századi zenész nevéből származik, a másik, romantikusabb magyarázat szerint az Ise monogatari (X. századi klasszikus) egyik szerelmes versére utal.
------------------------------------------
* 八つ橋 = nyolc híd
A kinalatukban rengeteg iz szerepel a mikantol a kakin at a limonadeig, de szerintem a kurogomas a legjobb. (A csoki-banant meg nem kostoltam :P)
VálaszTörlésA boltjukban mindig kap a betero egy csesze teat, es vegigkostolhatja a kinalatot akkor is, ha semmit nem vesz. Ezt mi nem hasznaljuk ki, mert mindig viszunk haza toluk.
A fahejasat a sarki szupermarketben is lehet kapni, de nem olyan finom, bar azt a Yamazaki kesziti.
Én még csak fahéjasat és zöldteásat ettem. Na, majd legközelebb!
VálaszTörlés