Sok és nagy

Ha hétvégén megfelelően korán indul el az ember, ezúttal a megfelelően korán hét óra volt, akkor szinte észrevétlenül ki lehet surranni a városból. Ez annyit jelent, hogy ülni tudtunk a vonaton, ami a Takao-sanra megy, félórával később ez biztosan nem így lett volna. A Takao-san tulajdonképpen Tokyó Normafája, a Legközelebbi Hegy, és még Libegő is megy rá! nettó másfél óra alatt ki lehet érni, kiváló higaeri* célpont. De mi ravaszak voltunk és nem innen vágtunk neki a Sagami-tóhoz vezető túrának, hanem az ellenkező irányból, remélve, hogy így legalább az út elején kicselezzük a várhatóan számos kirándulót.

Ez sikerült is, és a kétnapos eső utáni őszi verőfényben az erdő a lehető legvidámabb arcát mutatta; rizsföldek és bambuszligetek, óriáslepkék és mohos jizó-samák és mindehhez még rengeteg gomba is, komoly önfegyelemre volt szükség, hogy ne kezdjem el szedni, mindez abban a szívderítő, eső utáni csillogásban, amit annyira szeretek. Ráadásul, amikor felértünk az első csúcsra (Shiroyama), felbukkant Fuji-san is, és minthogy a Tokyó környéki természetjárások csak akkor számítanak teljes értékűnek, ha van "Fujimi" is, így a túra innentől kezdve sikeresnek volt tekinthető.

Volt azonban más is innentől kezdve: szembejövő túrázók egyre növekedő serege. Ez meg is látszott az út minőségén; noha látható volt, hogy az ösvény karban volt tartva (lépcsőfokok, vízelvezetés, kétoldalt kötél, hogy ne szélesedjen az ösvény stb.) a rengeteg ember miatt az út szintje helyenként fél-egy méterrel megsüllyedt és a fák gyökerei kilátszottak. Így járulunk hozzá mi, természetkedvelők a környezet pusztulásához... Takao-sanhoz érve a tömeg már szabályosan hömpölygött; a hegy tetején levő shintó szentélyeket a felvonótól már félórás sétával el lehet érni, így ennek megfelelően ezek tele voltak piknikezőkkel és hamárerrejártunk-tapsoljunk-egyet-típusú zarándokokkal. Egy idő után szabályos klausztrófóbiánk lett és mentünk, ahogy csak bírtunk, az udvariatlanság határán előzgetve a lassan döcögő menetet, hogy végre kikerüljünk innen. Honnan ez a tömeg? Mi van ma itt?

...és akkor megpillantottuk a várost, és ez mindenre magyarázatot adott. Ott terpeszkedett a laposon, amíg a szem ellát, és még tovább is, pedig ma messze ellátott a szem, innen jól be lehetett látni a nagy részét, Yokohamától egészen Ibaragiig. Ez a város pardon my French! egyszerűen kurvanagy. Mert hiába van elvileg "csak" 8 millió lakosa Tokyónak**, ez csak a hivatalos közigazgatásilag definiált város lakossága és nem foglalja magában a vele teljesen összenőtt Chiba, Saitama, Kawasaki és Yokohama városokat. Az egész így együtt jó 32-39 millió, és hiába nagyobb város São Paulo, Shanghai, Lagos és még ki tudja hány másik, ha eltekintünk a jogi csűrés-csavarástól és egyszerűen megnézzük melyik házhalmazban laknak a legtöbben ("World Largest Metropolitan Area") akkor bizony ez a Kantó síkságot nagyjából beterítő konglomerátum, nevezzük most az egyszerűség kedvéért Tokyónak! kerül a lista élére.

Ehhez képest ma a Takao-sanon szinte alig voltak.

------------------------------------

* egynapi, ottalvás nélküli kirándulás vagy üzleti út

** ez a város szűkebb értelmezéséül szolgáló 23 kerület (ku) lakossága, az ennél nagyobb, külső területeket, sőt, néhány Csendes-óceáni szigetet is! magában foglaló Tokyó-to lakossága 13 millió (Wikipedia)