Kedvenc szavaim - doriburu

Honda, náisu puresha... doriburu... shúto... góru!* halljuk a tévében és nem csak halljuk, de értjük is, hiszen a japán focinyelv éppúgy tömve van eltorzított angol kifejezésekkel, mint a magyar, gondoljunk csak a kornerre, az offszájdra vagy magára a futballra! És mielőtt utólérte volna a focit a nyelvújítás, bizony, mi is mondtuk azt, hogy ne dribblizz te marha, add már le! De nem csak a focival van ez így. A japán nyelvben picit is meghempergődző, azt legalább alapszinten kóstolgató gajinok egyik első nagy megdöbbenése, hogy mennyire el vannak burjánozva a japán nyelvben a katakanás szavak, vagyis az angolból átvett, fonetikus írással lejegyzett és néha elég nehezen felismerhető kifejezések; mint például a erebétá (elevator), ótobai (motorbike) vagy akár a kivételesen németből átvett arubaito (Arbeit) vagyis részmunkaidős foglalkoztatás és még sorolhatnák vagy párezret de inkább tízezret. Még ma is, lassan egytucat itt töltött esztendő után is érnek meglepetések, nini, ez is katakana! a legutóbbi ilyen az órái! órái! volt; amit a kapuőrök és a idegenvezető kislányok kiabálnak a rükvercelő buszsofőröknek. Mármint, hogy all right...

Lehetne megint példálózni az átkos globalizáció mételyével, ami még lám-lám! a tisztalelkű japán népet sem kíméli, ám a helyzet ennél kicsit bonyolultabb. A japán nyelvben ugyanis jó, ha a szavak harmada japán, a többi kínai, de legalább annyira eltorzítva, mint az orái vagy az ótobai, csak éppen ezekre van kanji, mert Kínából ezzel együtt vették át. Amikor az Edó-korszak több évszázados elzárkozottságát követően, a XIX-ik században végre megnyílt az ország, sok minden más mellett meg kellett birkózni az országba áramlú új fogalmakkal is. Először lelkesen gyártották a meglevő kanjikból a fogalmak értelmét tükröző új kombinációkat, így születettek olyan kifejezések mint a 酸素 - sanso (oxigén), a 電車 - densha (elektromos vonat) vagy az orvosi fogalmak döntő többsége. Aztán, valamilyen - általam ismeretlen - okból a századforduló környékén felhagytak ezzel és elkezdték a katakanázást, vagyis a szavak fonetikus átvételét. Ekkor ezek a szavak már döntően az angolból jöttek. Aztán a harmincas években még volt egy nyelvújítási hullám, ekkor japánosították például a baseball (yakyú, vagyis "mezei labda" lett belőle) szókincsét, a foci nem volt jelentős tényező ekkor és ezért megúszta, de a háborús vereség és az amerikai megszállás minden maradék akadályt elmozdított a katakana-cunami na végre egy szépítő gól! elől.

Így aztán a rutinos gaijin, ha épp nem jön a szájára a megfelelő, kétkanjis kifejezés**, szemrebbenés nélkül, magabiztosan bedobja az angolt, természetesen katakanás torzításban, itt-ott ragozva, kono mítingu no nóto wo bossu ni repóto shite, ne! a kissé bután néző japán kolléga pedig nyilván azt a következtetést vonja le, hogy benne van a hiba, nem elég művelt, azért nem érti. Végezetül, bizonyítandó, hogy azért a katakana sem mindig fenékig tejfel, fejezzük be most e kis eszmefuttatást Vágvölgyi Bé barátom lányának örökérvényűjével, amikor is anno 90-es években, oktatásból hazatérőben, sírós hangon megkérdezte: "Papa, miért hívnak engem az óvdában Baguboreginek?"

PS: magam a témában nem szakértő, csak a japán nyelvben igyekvő amatőr lévén, pontosításokat szivesen fogadok, bitxəšï-tól vagy bárki mástól...

------------------------------------

* aki esetleg nem tudta volna dekódolni: nice pressure... dribble...shoot...goal!

** a kinaiból átvett-áttorzított szavak nagy részét két kanji alkotja. A velük kapcsolatos kínlódásaimról ld. bővebben itt.