2010. március 28., vasárnap

Cseresznyeszirom-eső

Shioiri buchó mindig is úgy vélte, hogy a tervezés egyéni felelősség; ezért a hanami időpontját másra nem bízva, a megfelelő weboldalak tartományokra, városokra, sőt, az egyes parkokra lebontott sakura-előrejelzéseinek gondos tanulmányozása alapján minden évben saját maga határozza meg. Ezek alapján pontosan megjósolható, hogy mikor lesz a mankai és elkerülhető a nem kívánatos sakihajime, de különösen a rettegett hazakura időszaka, amikor is a rózsaszín virágok mellé már odapofátlankodnak az ocsmány kis zöld levelek. Ilyesfajta időzítési hiba kínos és szégyenteljes slendriánság, Shioiri buchó által mindig is nagyra tartott precíz előkészületek elvének feladása lenne. A fellelhető információk és az időjárásjelentés összevetése után Shioiri buchó felelősen dönt: szerda!

A kivitelezés már csapatmunka; az idén is Sató-kun feladata, hogy a helyet foglalja a Dai-ni Eigyóbu* hanamijára, ezért ebéd után előveszi a raktárból az erre a célra rendszeresített kék műanyagfóliákat, felnyalábolja azokat, és kivonul a közeli Inokashira parkba. Noha a megbízás egyben indikátora is Sató-kun státuszának az irodai a rangsorban, Sató-kun ezt nem bánja, mert ilyenkor ő kapja a pénzt, hogy megvegye a sört és tudja, hogy senki nem fogja a szemére hányni, ha estére egy-két doboz hiányzik, meg aztán a délutáni napfényben szunyókálni sem annyira rossz dolog... Az ennivalóról az iroda fiatalabb hölgytagjai gondoskodnak, akik már napok óta lázas izgalomban tervezgetik a menüt, hogy vajon a chirashi-zushi mellé legyen-e sashimi is, vagy inkább csak néhány maki-tekercs és hogy vegyenek-e gyózát is, no és persze, hogy ki milyen ruhát vesz majd és hogy a partiképes fiúk felhozatala vajon előnyösen változott-e a bónenkai óta.














Shioiri buchó pontban este hatkor kiadja a jelszót és az iroda, több kilónyi rizses hallal, bentósdobozokkal, termoszokkal, papírpoharakkal, eldobható evőpálcikákkal, valamint a hordozható karaoké-berendezéssel és a bónenkairól valahogy megmaradt fél üveg viszkivel felszerelkezve nekiindul az ez évi hanami-partijának a parkba. A fák alatt már nagy a tömeg, de hamar megtalálják és felébresztik Sató-kunt, aki ekkorra már csaknem újra józannak mondható. Buchó-san ellenőrzi a betárazott alkohol mennyiségét, és mivel nem tartja megfelelőnek, újfent megbízza Sató-kunt, hogy hozzon még sört, sakét és dobozos highballt is, mert az most olyan divatos.

Mikorra Sató-kun visszatér, már minden készen áll a koccintásra, az iroda tagjai felemelt papírpohár sörrel várják, hogy a buchó elmondja hosszú és bonyolult köszöntőbeszédét, telis-tele az osztály nőtlen és hajandon tagjaira vonatkozó, tréfásnak szánt célzásokkal, miszerint ideje lenne már, mert, lám, a természet is, ésatöbbi. A fergetegesnek éppen nem nevezhető poénokon a házastársi kötelékben élők az elvárhatónál is hangosabban és hosszabban kacagnak, a célzások alanyai pedig pironkodva forgatják papírpoharaikat és közben sunyin figyelik egymást. Aztán végre kanpai! és mindenki, ahogy kell, fenékig üríti a söröspoharat és kezdődhet a parti.

A határozott felütés ellenére a beszélgetés nehezen indul, a munkáról beszélni nem illik, másról meg nem nagyon van mit; marad hát a sakura: az idén mintha korábban virágozna a szokásosnál, egy falatka chirashi-zushi, de inkább csak tavalyhoz képest, egy gyóza, de tavaly ugye, különösen későn virágzott, egy kis gobó-saláta, így ez most inkább későinek tekinthető, egy darab hideg hegyiburgonya, persze ez a fa, ami alatt helyett kaptak egy korai virágzású fa, egy korty sör, így talán ezért gondoljuk, hogy korai a virágzás, na még egy kis sushi, de lám, már hullanak is a szirmok.


A lányok mindeközben tízpercenként félrefordulva, idegesen igazgatják sminkjüket és buzgón töltögetik az ígéretesebb zsákmányállatok poharát, no és persze buchó-sanét, aki joviálisan le-le telepszik közéjük, el nem mulasztva megjegyezni, hogy
milyen csinos ma maga, Mariko-chan! meg-meg paskolva derekát, talán egy lehelletnyivel lejjebb, mint ahogy az illem ezt hétköznap megengedné. Mivel Sató-kunt a lányok nem sorolják az iroda leendő alfa-hímjei közé, és ő sem nagyon töri magát, hogy velük barátkozzon, így leginkább csak magának töltöget, közben a haverokkal először sorjában megbeszélik a baseball-, foci- és rögbi-liga állását, majd pedig a jelen levő szabadonfutó nőstények múltját, jelenét és egyéb paramétereit.


Aztán este fél kilenc felé Shioiri buchó úgy dönt, eljött a karaokekészülék beüzemelésének az ideje; erre is Sató-kun kap megbízást, aki lerongyolódott állapotához képest becsülettel végre is hajtja azt. Az első dalt természetesen maga a buchó adja elő, a várakozásoknak megfelelő, átütő sikerrel, majd erősorrendben követik a többiek. Enka enkát követ, zokognak már a cseresznyefák is, Sató-kun mindeközben, sem dolga, sem pedig hangja nem lévén, szép csendben bebólint a karaoke mellett.

Egyszer csak feltámad a szél és a fuvallat egész cseresznyeszirom-zuhatagot indít el, mindenki felnéz, és kötelességtudóan felkiált, ó, milyen szép a természet, Sató-kun is felriad, kireii desu, ne!* nyögi és megpróbál felemelkedni ültéből, hogy megcsodálja a virágszirmokat, ám a mutatványt, talán az elfogyasztott highballok miatt? nem sikerül tökéletesen kiviteleznie, kissé megbillen és ezt korrigálandó egy tétova mozdulatot tesz, hogy rátámaszkodjon Shioiri buchó vállára, ám félúton átvillan a fejében, hogy ez talán mégsem lenne tanácsos, így keze a levegőben megáll, de mivel teste már számított erre a támaszra, elmaradása okán az egyensúly jóvátehetetlenül elvész, Sató-kun pedig dől, zuhan, fejjel előre, egyenesen Mariko-chan felé, aki, ezt bár látja, de semmit sem tud tenni ellene, így inkább csak felvisít, éppen időben ahhoz, hogy mindenki odanézzen és lássa, amint Sató-kun egyenest Mariko-chan ölébe esik és ott ernyedten megpihen, vélhetőleg újra álomba szenderedve.

Egy pillanatnyi csend, majd felbolydulás; valaki megpróbálja Mariko-chant kihúzni ki Sató-kun alól, mások Sató-kunt noszogatják, hogy emelkedjen már fel Mariko-chan hamvas öléből, de Sató-kun kényelmesen érzi magát és nem működik együtt. Mariko-chan eközben könnyed mozdulatokkal paskolja Sató-kun fejét, mintha csak egy pimasz legyet hessegetne, ez felkelti Shioiri buchó érdeklődését is, és csatlakozik,
dameda yó, Sató-kun, damedayó!*** kurjangatja és a keze ügyében levő, összetekert újságpapírral verni kezdi beosztottja fejét, és ezt még akkor is folytatja, amikor Mariko-chan végre megszabadul öntudtalan hódolója öleléséből. Mariko-chan úgy érzi, hogy ez azért már túlzás és kezét óvóan Sató-kun feje köré téve magához húzza azt. Shioiri buchó ezt látván elmosolyodik és nagylelkűen abbahagyja a fenyítést, helyette most a jobbján levő recepciós lányhoz fordulva egy újabb történetbe kezd a természet ébredéséről. Lassacskán rendeződik a helyzet; Sató-kun röstellkedve feltápászkodik és leül Mariko-chan és Shioiri buchó közé és sűrű bocsánatkérések között megpróbálja levakargatni az ingujjára tapadt sushi maradékát. Mariko-chan megbocsájt, hogyan is ne bocsájtana meg, hiszen így legalább megszabadult a buchótól; már kezdte nagyon unni, hogy fogdossa ez a vén görény. Különben is, egész kakkoi ez a Sató-kun, így beállva, kócos hajjal. Milyen korán is jött idén a sakura! nyitja a beszélgetést Mariko-chan.

A hanami mindeközben gördül tovább a dolgok megszokott rendje szerint; a hardcore karaokések lankadatlanul énekelnek, a többiek alszanak, pakolgatnak, vagy a bokrok között hánynak. Negyed tizenkettőkor a parkrendészek körbejárnak és felhívják a tisztelt közönség figyelmét, hogy a park 11:30-kor zárni fog és sziveskedjenek lassacskán távozni és, mintegy mellékesen, hogy az utolsó vonat 23:42-kor indul. Ez utóbbi figyelmeztetést még a Dai-ni Eigyóbu kissé szétzilálódott csapata is komolyan veszi és a készülődés hirtelen felgyorsul, a szemét a szemetesbe, a karaokekészülék a dobozába, a kitűrődött ingek a nadrágokba kerülnek, a sminkek pedig még egyszer, utoljára kiigazíttatnak. Mariko-chan Sató-kun öltönyfelsőjével a vállán dideregve nézi, ahogy Sató-kun elpakolja a karaoke kábeleit és mikrofonjait a dobozába, még vissza kell vinnem az irodába, de kaptam taxicsekket, nem jössz? kérdezi, és Mariko-chan úgy gondolja, menni fog. A buchó-sannak taxit hívnak és betuszkolják, Shioiri buchó bamba boldogsággal integet a kocsiból beosztottjai felé, jól sikerült hanami volt, fut még át a gondolat a fejében, mielőtt feje hátrabillenne a taxi ülésén.

Sató-kun és Mariko-chan esküvőjét a következő év tavaszán tartották, sakura virágzáskor, egészen pontosan a chirihajime időszakban, így az ifjú pár a szeles időben, sakura szirom-esőbe burkolva vonult végig a jinjába vezető úton. Milyen szép pár! súgnak össze és hallottátok, hogy egy hanamin ismerkedtek össze?


--------------------------------------

* Kettes számú Értékesítési Osztály
** ugye, milyen szép?
*** nem szabad!

11 megjegyzés:

  1. http://yamatologic.com/yamato-damacy/ep-17/
    Erre csak ennyit tudok mondani. :ĐĐ


    Hát igen. Keményen tolják a japánok, meg kell hagyni.

    VálaszTörlés
  2. :)

    Irigyelem a fovarosiakat, hogy mar viragoznak a 櫻k!

    En tegnap voltam a kamogawanal, de szet lehetett fagyni; virag meg persze nem sok volt.

    VálaszTörlés
  3. Bence, gyonyoru tortenet, egeszen elerzekenyultem itt nagy maganyomban tole... :D
    azert persze nem keves "kacaj" tort elo torkombol olvasas kozben.. :D

    VálaszTörlés
  4. @foodlfg jó link...!
    @bitxəšï na hideg azért itt is van, ne félj.
    @vizdakjanka zokogjanak azok a cseresznyefák!

    VálaszTörlés
  5. Öt percre ismét Japánban voltam.

    VálaszTörlés
  6. Le a kalappal, ez a bejegyzes onallo novellakent is megall - en pedig gornyedve vigyorogtam rajta. Egy het mulva erkezem Tokioba - kedvcsinalonak keves jobb dolog van a blogodnal! Grat

    VálaszTörlés
  7. Na akkor még odaérsz a hanamikra!

    VálaszTörlés
  8. Egy teoretikus kérdés: Nem tudom hány gaijin nő dolgozik Japánban japán cégnél...Arra lennék kíváncsi, hogy vajon a főnök egy nőnemű gaijin beosztottat is ugyanúgy megfogdosna-e? Vagy, bár nő de gaijin ezért visszafogottabb lenne?
    Egyébként, felteszem férjes japán nővel nem így viselkednek csak fiatal hajadonokkal, vagy tévedek?

    VálaszTörlés
  9. No persze Japánban gondolom nagyjából csak japán cégek vannak. :)

    VálaszTörlés
  10. Gaijin nőkkel mindenképpen visszafogottabbak lennének. A férjes asszonyokkal is, bár az is igaz, hogy belőlük kevés van mert a nők gyakran abbahagyják a munkát házasság után. Külföldi cég is van sok.

    VálaszTörlés