Luxusrámen

Rámen, mint haute cuisine? ez olyan mint az elsőosztályú lángosozó vagy Michelin-csillagos fish-and-chips; igazi oximoron. Pedig nem is akkor hülyeség, mint elsőre hangzik, hiszen a huszas években, még mielőtt a megfáradt taxisofőrök és a lassan józanodó salarímenek kedvenc vacsorája lett, a rámen drága és elegáns éteknek számított Tokyóban. Ez a hangulatot próbálja a MIST újrateremteni hol is másutt? Omotesandóban, az Andó Tadaó-féle Omotesandó Hills nevű, néhány éve megnyílt, über-divatos áruház harmadik emeletén.

Negyedórás sorbanállással indul a történet, this better be good! Az áraikkal mindenestre megadják az alaphangot; 1200 a shoyúrámen, 1250 a shióaji; az extrák (nori, tojás, extra chashú) meg 2-300 yen; ez biz' majdnem kétszer annyi, mint a szokásos ár*, na mindegy, gyerünk. Cserébe ragyogó tisztaság, és dizájnos terítés, de ha az eltaposott csótányokért máskor nem vontam le pontot, akkor ezért itt sem ér adni (de elvenni sem). A pultnál kapunk helyet, így láthatjuk, ahogy a chef - mert itt másnak nem merném nevezni - alkot; először a levesestál aljára mer egy kis merőkanál ízesítőt - shóyu, shió vagy misóajit, a rendelésnek megfelelően, majd rászűri a Levet, megvárja míg a kukta belecsúsztatja az időközben kifőzött tésztát, majd tiszteletteljes mozdulattal keresztbefekteti a ment az edényben, ráhelyezi az előzőleg a hideg chashú-tekercsből már komoly műgonddal levágott, vékony, gyönyörűszép szelet húsokat és óvatosan ráfekteti a tésztára, tesz rá egy kis sült fokhagymát (illetve menmát Juditnak, aki shóyuajit eszik) végül pedig egy-egy hajszálvékonyra szeletelt zöldhagyma-csomót illeszt rá, mintegy díszítésképpen.

Majd elénk helyezi és várja a hatást.

Megkóstolom a ment, vékony szálú, tsuru-tsuru**, kemény, hibátlan, a chashú szinte tökéletes; pont az általam kedvelt állagú, zsíros-de-nem-hájpacni típusú, omlós és mély ízű. A többi adalék, nekem a sült fokhagyma, Juditnak a menma, is hasonlóan jó. Egyedül a lé, a Szent Leves, mintha kissé erőtlen lenne, Judit szerint csak kulturált, ő ugyan ezt nem bánja, de én igen; finom, de számomra hiányzik belőle a szilajság.

Ha túlteszem magam a külsőségeken: ez egy kissé meghökkentő körülmények között fogyasztott, de végső soron kiváló rámen volt, gochizósama deshita! Ideszokni azért nem fogok, már csak az ára miatt sem. Összességében az egész étterem példa arra, hogy a japán konyha hogyan képes egyszerű dolgokat a végtelenségig kifinomítani vagy éppen elbonyolítani? kinek-kinek ízése szerint.

Men: 9

Leves: 7

Chashú & the rest: 9

Összpontszám: 25/30 --> kiváló rámenes első randevúra!

P.S. in 2012: azóta megszűnt. Hiába, a rámen nem luxusműfaj...

----------------------------------------

* azóta tudtam meg, hogy este még drágább; 5,500 yenes "rámen-course" kapható...

** tsuru-tsuru: fényes-kemény-csúszós; a rámen akkor jó, ha tsuru-tsuru