Én kérek elnézést

Judit költözött, a csomag meg jött utána, de ki tudja miért? mint "kisérő nélküli poggyász" lett feladva és ez jelentős zavart okozott az Erőben a naritai repülőtéren. A gond az volt, hogy az ily módon feladott csomagot érkezéskor deklarálni kell és ezt Judit naná, hiszen nem tudta! bünös módon elmulasztotta. Ám telefonok és e-mailek hosszú sora után felfénylett a megoldás: bocsánatkérő levelet kell irni és akkor minden rendbe jön.

Ez Japánban bevett eljárás: kisebb sza-bálytalanságok esetén a delikvenset nem büntetik meg, hanem bocsánatkérésre szó-litják fel, pontosabban kötelezik*. Van ebben valami bájosan patriarchális, hiszen voltaképp a Hivataltól vagy magától az Állam Bácsitól kérünk elnézést (bár a rend kedvéért mindig van címzett is, például a hivatalvezető vagy a rendőrfőnök). A megszövegezést ál-talában nem bizzák a véletlenre; a gyakrabban előforduló kihágásokhoz előre megfogalmazott bocsánatkérő formanyomtatványok tartoznak, amit többnyire egy bocsánatkérő mosoly kiséretében nyújtanak át, legalábbis a meghökkent gaijinoknak. Nagyon rugózni nem érdemes, mert ha szivóskodunk, előbb-utóbb kiderül, hogy minden más alternativa időben-pénzben-fáradtságban sokkalta kellemetlenebb, mint ez az apró kis megaláztatás. A bocsánatkérést utána biztosan lefüzik vagy most már talán be is szkennelik, és biztos vagyok benne, hogy ha valaha valami nagyobb szabású disznóságot csinálnék, előkerülne és az ügyész a biróságon diadalmasan felmutatná: lám, ez a megátalkodott gaijin már ekkor is hamis utakon járt!

Howard Roark biztosan nem irta volna alá, de én már rutinos apologizátor vagyok, kértem én már bocsánatot megkésett befizetésért, elvesztett jegyért, lejárt jogositványért és legeslegelőször, mintegy húsz éve, alig pár napra rá, hogy elöször léptem a Hülye Szabályok Országába, egy nem bejelentett kisérő nélküli poggyászért...

------------------------------------

* nem véletlen, hogy Toyoda úr is ezzel próbálkozott be