Tokyóba berobbant a tavasz. Ezt nem annyira az időjárás alapján állítom, habár pénteken éppenséggel sütött a nap és kabát nélkül közlekedtem, hanem néhány, csalhatatlan jelből ítélem meg:
- lecserélték az éttermek a téli menüt;
- az iskolás fiúk egyenruhája megváltozott és rövidnadrágban vannak;
- a metroállomáson óriásplakátok hirdetik, hogy menjünk Kyótoba sakurát nézni.
És egyébként is, mindent elöntött a rózsaszín. Ez olyasmi, mint amikor már november elején karácsony lesz a boltokban. A sakura majd április elején virágzik, de már készülünk rá. A cseresznyevirág-motívum elárasztotta a várost. A bevásárlóutcákat műanyag cseresznyeágak díszítik, a vázákba élethű művirág került (mert az igazi, ugye, még nem kapható), a posta “rózsaszín kampány”-ba kezdett (fogalmam sincs, ez mit jelent) és természetesen megjelentek a cseresznyevirág színű/alakú/ízű édességek. Nem a cseresznye ízéről van szó, hanem a virág ízéről. Ez, közmegállapodás szerint és a cseresznyevirág-tea alapján, jellegzetes, édes/sós/kicsit erjedt íz. Szavakkal leírhatatlan. Maradjunk az alakjánál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése