Ha Nikkóban járunk, sohasem mulasztjuk el, hogy ellátogassunk a Daiya folyó völgyébe, a Narabi-jizókhoz a Kanmangafuchi zúgójához, erre a szomorkás hangulatú, titokzatos helyre, ahol a vízpermettől mindig nedves a levegőben ül sorban száz Jizó szobor, vagy 101? a legenda szerint attól függ, hogy melyik irányból számolod őket, és várják, hogy átvezethessék a halott gyerekek lelkét a túlvilágba.
 |
| Narabi-jizók (Nikkó) |
Jizó Bosatsu, vagy ahogy gyakrabban emlegetik: O-jizó-sama, eredetileg egy boddhisattva, vagyis olyan megvilágosodott egyén, aki ahelyett, hogy visszavonulna a Nirvánába, inkább segíti az itt maradottaknak megvilágosodni, afféle Jézus-figura a buddhizmusban, már amennyire az ilyen párhuzamoknak bármi értelmük van. Szanszkrit neve Ksitigarbha, és arra esküdött fel*, hogy addig nem vonul vissza Buddhaként a Nirvánába, amíg a pokol összes lakója el nem éri a megvilágosodást, így vélhetőleg velünk lesz még egy ideig. A japán buddhista hitvilágban a Samsara körforgásába szorult lények, vagyis mindnyájunk, segítője, de azon belül is az utazók és zarándokok, a terhes és vajúdó asszonyok, a tűzoltók és gyermekek, de leginkább és legfőképpen a korán meghalt vagy meg nem született kisdedek védelmezőjeként ismert.
A születésük előtt meghalt gyermekekkel keményen bánik a buddhizmus: mivel nem volt alkalmuk életükben elég jótettet felhalmozni, ellenben már bőségesen okoztak fájdalmat és szenvedést szüleiknek, ezért arra ítéltetnek, hogy az idők végezetéig köveket tornyozzanak fel a Sanzu folyó partján, ahelyett, hogy átkelnének rajta a Túlvilágba. Ha mindez még nem elég kegyetlen büntetés; időről-időre démonok támadnak rájuk vasrudakkal, szétrugdossák a kövekből készített tornyaikat, és a ruháiktól megfosztott, védtelen gyermekek kezdhetik előről a munkát.
Így hát esténként új piros kötényt és sapkát kötsz Jizó-samának, és amikor elkészült, elmész a templomba, fizetsz a papnak bőségesen,
hiszen azt mondta, ezzel tudod a leginkább enyhíteni halott magzatod szenvedését, majd lemész a folyópartra a Jizó-szobrokhoz, építesz te is egy tornyot a kavicsokból, ezzel is segítve gyermeked véget nem érő munkáját, végül kiválasztod a legszebben mosolygó O-jizó-samát, felöltözteted új ruhájába és mantráját mormolva,
Om ka ka kabi sanmaei sowaka, könyörögsz hozzá, hogy rejtse köpenyegébe őt a rátámadó
Datsueba démonok elől, és minél hamarább segítse át az Amida Nyugati Mennyországába, sírsz egy keveset, majd hazamész és próbálsz egy egész évig nem gondolni arra, hogy mi történt azon a szerda délelőtt a klinikán.
 |
| Meditáció |
 |
| Jizó az Alvilág Kapujában (Osore-san) |
 |
| Ima a gyermekek lelkéért (Chaosudake) |
 |
| Jizó-sama, 3000 méter felett (Ontake-san) |
 |
| Mackó, gazdáját várva (Kintoki-san) |
 |
| Útszéli Jizó-szobor |
 |
| Egy erdei Jizó, utasok védelmezője |
 |
| Divatos Jizó (Zenpukuji) |
 |
| Jókedvű jizók (Zójó-ji) |
-----------------------------
Még többet a Jizó-hagyományról itt olvashatsz:
Ez elég kemény mondatokkal végződött!
VálaszTörlésO ez most nagyon sziven ütött.
VálaszTörlés