2014. február 4., kedd

Daruma-máglya

Hétfőn setsubun volt, a babhajigáló, ördögűző szertartás, de mivel erről már az előző években beszámoltam, ezért tegnap inkább elmentem a Nishi Arai Daishi templomba, Daruma-égetést nézni. 


Daruma, a kerekded, piros kabalafigura a kitartás, állhatatosság, odaadás jelképe és mindenféle vállalkozást sikerre visz. Névadója, Bódhidharma, az indiai származású zen mester, a legenda szerint kilenc évig meditált egy barlangban, miközben karja és lába lassan elcsökevényesedett - azt hiszem, nem kell tovább magyaráznom a szimbolikát. Egy japán közmondás szerint az igazi férfi "Nanakorobi Yaoki," vagyis ha hétszer elbukik, nyolcadszor is felkel - ez a papírmasé Darumára is igaz, mivel az üreges figura alul súlyosabb, tehát mindig talpra áll = felülkerekedik a viszontagságon és leküzdi a balszerencsét. 


A babáknak először csak egy-egy fehér folt van a szemük helyén. Az egyik szemet akkor kell kifesteni, amikor megvesszük, a másikat, amikor teljesült a kívánságunk. Választások környékén gyakran látni a tévében politikusokat, akik hatalmas ecsettel festik a közel emberméretű Daruma szemét. 


A hagyomány szerint év végén vissza kell vinni a Darumát oda, ahol vettük és a templomok szertartásosan elégetik azokat. Azt még értem, hogy elégetik, hiszen a szemétbe dobni valahogy nem való olyasmit, ami szerencsét hozott. De miért jár le a szavatossága egy év alatt? Erre még nem jöttem rá... Üzleti modellnek mindenesetre nem rossz, hiszen legközelebb újat, lehetőleg még nagyobbat kell venni.


Félórába sem telt és a magasra tornyozott Darumákból csak egy kis halom hamu maradt. 

1 megjegyzés: