Ahol drága a telek ott felfelé kell terjeszkedni, ez egy univerzális szabály az ingatlanfejlesztés világában. A keskeny/magas házak sportágában Hong Kong a világbajnok, itt híresültek el az úgynevezett “ceruzaházak”, de ezeknek elsősorban az arányai a szürreálisak, az alapterületük azért nem extrém kicsi.
Tokyóban nem nőnek ilyen magasra a házak, de telekárak itt is a sztratoszférában vannak, még japán fizetés mellett is. Mivel az építési telkek a magas örökösödési adó miatt eléggé felaprózódtak, sokszor odahaza elképzelhetetlenül kis telkeken épülnek családi- vagy kisebb társasházak. Ráadásul ezek a kis telkek sokszor eléggé lehetetlen alakúak, és emiatt az eredmény gyakran meghökkentő.
Néhány példa a gyűjteményemből, ezúttal már nem csak Setagaya.
Gyakori eset hogy két, keskeny út hegyesszögben találkozik és az építész, vagy az építtető? nem akar pocsékba hagyni egyetlen négyzetcentimétert sem. Ebből ilyen dolgok sülnek ki:
Van, amikor egyszerűen csak a homlokzat extrém keskeny... Bár ebben a két esetben azért van egy kis csalás: a telek tulajdonképpen L alakú és a keskeny-magas részen csak a bejárat van és a hátsó telekrész azért egy kicsit normálisabb alakú.
Azért persze vannak “igazi” keskeny telkek is, amelyek egyenletesen szűkek. Itt tényleg össze kell szednie magát az építésznek hogy élhető lakást alakítson ki.... Sajnos alaprajzom nincs hozzájuk, pedig két érdekes, és szerintem szép! házról van szó.
Persze azért Tokióban sem minden lakás kétemeletes. Ime két kondomínium, a harmadik talán inkább egy kommerciális épület.
És végül lássuk, hogy milyen, amikor egy közintézmény keskenyedik el! Ez egy könyvtár épület a Tokiói Műszaki Egyetem campusán, elég vagány! Álljon itt az építész neve is: Yasuda Kóichi
Jópofák! A könyvtár "orrát" talán egy óceánjáró hajó ihlette... :)
VálaszTörlésEz eszembe juttat egy kérdést, amit nem bírtam megfejteni, amikor Tokióban jártam: ha a többség olyan lakásban lakik, amiben minden négyzetcenti számít, akkor kik vásárolják meg és hová teszik azt a hihetetlen - az én agyammal felfoghatatlan mennyiségű - árucikket, amit a városban árulnak? Hogy fér össze a fogyasztás-mennyország és a pici lakás? Vagy ha vesznek egy új cuccot, akkor mindig kidobnak valami régit, hogy helyet csináljanak neki? Nem tudom elképzelni, hogy menedzselik ezt.
Biztosan van néhány zen-tisztaságú és egyszerűségű japán lakás, legalábbis egy fotózás idejére, de amiket én láttam az többnyire nagyon zsúfolt volt. Butorok, cuccok egymás hegyén-hátán. Ami nem fér be, azt kiteszik a ház elé (erről tervezek is irni). És persze el is dobnak dolgokat, nemkeveset, korrekt állapotú bútorokat, elektromos cuccokat lehet összeszedni, ha valakinek erre van érkezése. Diákkoromban egy barátom az egész haveri kört ellátta guberált, de teljesen működőképes videomagnókkal és ez ma sincs másképp...
VálaszTörlés