Tudom, tudom, ma nem ezt kellene ennünk, hiszen az ötödik hónap ötödik napján, a fiúgyermekek ünnepén tölgyfalevélbe csomagolt kashiwamochi való a tea mellé. De valahogy nem az tetszett a boltban, meg már többször is írtam róla (itt és itt), így inkább egy eddig ismeretlen wagashit vettem, shiomame daifuku-t.
Daifukut persze már sokszor ettem; nem írtam eddig róla, de ez a wagashi egyik alapformája. A mai példány azonban mind alakjában, mind ízében rendhagyó volt.
Először is, a daifuku kerek, nem szögletes, olyan kis mochi-gömböc, édes babbal töltve, jó tömény, kiadós, ez most azonban sós volt, persze csak enyhén, vagyis inkább sós-édes. Nekem bejött, jobban is ízlett, mint a standard kiszerelés. Remélem, hogy nevéhez híven, nagy szerencsét hoz nekünk az elkövetkező napokra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése