A 10 legundokabb dolog Tokyóban

A blog felületes olvasója számára könnyen olybá tűnhet, hogy Tokyó fenékig tejfel, vagy hogy itt kolbászból van a kerítés. Mi sem áll távolabb ettől, és közszolgálati funkciónknak eleget téve most lerántjuk a leplet azokról az apró és nagyobb undokságokról amit ez a város kínál, egyszersmind újra bizonyítékát adjuk, hogy egy magyarember bárhol, bármilyen helyzetben képes magát rosszul érezni és panaszkodni. Utálkozzunk hát egy keveset, ahogyan az divatos, 10 pontban! Előrebocsájtom, többségében un. first world problémákról lesz szó, de hát végül is az első világban vagyunk, vagy mi.

1. Az időeltolódás. Patetikus, hogy a XXI-ik században, a privát űrrepülések, a génsebészet és az okosszemüvegek korában nem bírjuk megoldani azt a triviális problémát, hogy mindenütt ugyanannyi legyen az idő. Pedig az időeltolódás miatt elszenvedett üzleti késedelmek milliárdos összegekre rúghatnak! 
2. Későn nyitnak a pékségek. Ha a 90-es években írtam volna ezt a posztot, akkor biztosan szerepelne benne, hogy nem lehet normális kenyeret kapni. Mára ez a probléma nagyrészt megoldódott, ám ha reggel 10 előtt próbálsz baugette-et venni, you are out of luck. Itt még nem szóltak a pékeknek, hogy ez egy koránkelős szakma?
3. Korán lesz sötét. Japán valamiért úgy pozicionálta magát, hogy jóval korábban kel a nap, és következésképp korábban is nyugszik, mint a környező országokban. Itt gyakorlatilag ismeretlen az az érzés, hogy munka után hazamegyek és még világosban megiszok egy sört  a teraszon*. 
4. A terasz. Erről jut eszembe, az is hiányzik. Még szerencse, hogy sör azért van.
5. Kései tavasz. Ülünk májusban egy parkban, és azon lamentálok, hogy mégiscsak jobb lett volna a józan eszemre hallgatva jégeralsóban jönni. Nem beszélve a hanamiról, ami gyakran jégkorszaki körülmények között zajlik. Tokyóban aljas módon későn jön a tavasz, és ezt még a szép, hosszú, verőfényes ősz is csak félig-meddig kompenzálja, főképp így tavasszal. 
6. Július és augusztus. A két lehető legundokabb hónap, ilyenkor legjobb egész nap az irodában dolgozni, mert ha kilépünk az ajtón, akkor abban a szemvillanásban csurog rólunk az izzadtság. Nyáron nem jó itt lenni, az a helyzet.
7. A tömeg. Ahogy ezt a minap már felemlítetettem, Tokyóban valamivel többen élnek a kelleténél. 
8. Hangoskodó gépek. Felszállsz a buszra, és egy susogó női hang figyelmeztet, hogy hamarosan mozgásba lendülünk és vigyázzak. És hogy kössem be a biztonsági övemet. Vagy hogy jön egy kanyart, kapaszkodjak, és ne használjam a mobiltelefonomat, mert az zavar másokat, és azt nem veszed észre, bmeg, hogy te meg engem zavarsz? Tokyóban amerre járunk, géphangok pofáznak körülöttünk, sokszor már a saját hangomat sem hallom. Elég legyen, CSENDET AKAROK!
9. A völgyzáró gátak. Néhány órás küzdelem után eljutsz az erdőbe, és már kezded elfelejteni, hogy egy böszme nagy városból jöttél, de egyszer csak szembe találod magadat egy otromba betonfallal, aztán még eggyel, és újra csak eggyel, mert rendnek kell lennie, azok a patakok ne kanyarogjanak már csak úgy össze-vissza, mekkora slamperáj lenne már itt! uralni kell a természetet, erre született az ember.
10. Bicikliparkolás. Tokyó városa úgy véli, hogy nincsen visszataszítóbb látvány egy biciklinél, ezért pénzt és energiát nem kímélve üldözik a bicikliparkolást. Valóban, mennyivel szebb is a reggeli vonaton egymás hónaaljában lubickoló emberek látványa! 

-----------------------------

* OK, tudom: ha meg így lenne, akkor azt utálnám, hogy még nagyobb az időeltolódás. De most nem ésszerűen gondolkozunk, hanem utálkozunk.