Doria

A  krokke, az omuraisu és a kare közeli rokonaként a doria is a yóshoku tipikus egyede, vagyis olyan étel, amit a japánok nyugatinak tekintenek, de ami félreértés, egyszerűsítés, honosítás, vagy csupán némi helyi kreativitás hatására a felismerhetetlenségig átváltozott. A színjapán washoku-val szembeállitott yóshoku (szó szerint "nyugati étel") fogalma a Meiji-korban született, minden olyan étel gyűjtőfogalmaként, amit NEM ettek evőpálcikával.

A doria egytálétel és sütőben készül, kicsit olyan mint a gratin, csak a tészta helyett rizs van benne. A főtt rizsre csirkét, garnélarákot, darálthúst, vagy gyakorlatilag bármit halmozunk, majd leöntjük besamellel és megsütjük és a tetejére sajtot olvasztva tálaljuk. Az egész egyfajta - ahogy Amerikában mondanák - comfort food.

Állitólag Európában is létezik egy a la Doria elkészítési mód, ami az olasz nemzeti szineket tartalmazza és egy ősi, genovai családról neveztek el, de gondolom, ha ez igaz is, akkor sem sült-sajtos rizst értenek alatta. A Wikipédia szerint a japán doriát egy svájci zsidó vendégszakács találta ki, a huszas évek végén, egy yokohamai szálloda éttermében. Manapság csak avitt kávéházak, múzeumi éttermek és sípályák tartják még a menün, pedig nem rossz étel.

A képen látható példány keema curry ízesítésű volt és Hayamában ettem, a tengerparti művészeti múzeumban, az orosz kommunista plakátkiállitás alkalmával. A kaja tehát eredete tehát olasz, az interpretálója svájci és/vagy zsidó, a helyszín japán, a kiállítás orosz, én meg hát lenni magyar; ez már jobb mint Rakhmár oázisban a kantin orosz hússalátája. Tudjátok, ahol négy különböző nemzetiség képviselője volt az asztalnál.*.

--------------------------------

* megfejtéseket a szerkesztőségbe kérjük