2014. február 23., vasárnap

Futó emberek, hülye ruhákban

Bár nem áll távol tőlem egy kis önsanyaragatás, a maratonfutáshoz még sohasem kaptam kedvet. A katonaságnál ugyan egy ideig futottam mezeit, napi 10-12, néha 20 kilométerek, de itt is inkább kedves századparancsnokomtól való távollét motivált, mintsem az a rengeteg felszabaduló endorfin. Így ma, amikor, nem lévén jobb dolgunk, úgy döntöttünk, ez lesz az az év, amikor végre megnézzük a Tokyó Maratont, nem kis meghökkenéssel szemléltem az embertömeget*, aki a vasárnap délelőttjét azzal tölti, hogy a csipős hidegben, a kemény betonon fel-alá rohangáljon Tokyó utcáin. A "fel-alá"-t szó szerint kell érteni, mert a pályát úgy tűzték ki, hogy két helyen is szembe jönnek azok, akik már jócskán előttünk járnak. Bár belátom, hogy az ilyen geometria mellett sok praktikus érv szól, kevesebb utat kell lezárni, élvezhetőbb a nézőknek is, de lelkileg gyalázatos lehet azt látni, hogy mi még 20 kilométerig sem jutottunk el, és ezek a piszkok már visszafelé jönnek.


Mindennek ellenére, vagy épp ezért, komoly nagy buli volt, sok szurkolóval, akik rokonukat, kollégájukat vagy éppen honfitársaikat jöttek buzdítani. Meglepően sok a taiwani zászló; részint a földrajzi közelség folytán, de úgy éreztem, hogy ez egyúttal afféle mini-tüntetés is volt, hogy vegye észre végre a világ, vagy legalább Tokyó, hogy ők is csak egy ország, még ha ezt sokan szeretnék is letagadni. Az élvezeti faktort növelte, hogy a résztvevők jelentős része futásra szemmel láthatólag alkalmatlan, idióta jelmezben vágott neki a távnak. Ez minduntalan csodálattal tölt el; nem elég, hogy lefutnak egy akkora távolságot, amibe az első erre kisérletet tevő konkrétan belehalt, de hogy ráadásul ezt még úgy teszik meg, hogy a fejükön valami ütődött fejfedőt egyensúlyozzunk, esetleg öltönyben-nyakkendőben futják le a távot, esetleg valamit, zászlót, aktatáskát, tubát, még cipeljenek is közben, na, ehhez valóban komoly adag elszántság, vagy exhibicionizmus, kell. Mivel a bolond emberek általában szórakoztatóbbak a normálisoknál, ezért a fotóim is elsősorban rájuk koncentrálnak. Tehát akkor: nézegessen futó embereket, hülye ruhákban!

Camera-man
Octopus-man
A Marathon Szelleme
Na ez mi? Nekem nem sikerült dekódolnom...
A kedvenc kosztümöm: egyszerű de hatásos, és még nem is zavar nagyon

Ha ennyi még nem lett volna elég, még több képet itt lehet látni.
 
 -----------------------------

* ráadásul korántsem mindenki futhat, aki szeretne, nyerni kell hozzá egy sorsoláson

3 megjegyzés:

  1. Ismeretlen: csacsi ele repa log mint motivacio

    VálaszTörlés
  2. Nagyjából egyet értek a megfejtéssel, de csacsi helyett kisállatra, hörcsögre tippelek. És igaz, hogy nem lóg, hanem egy keretben szorong a répa, de mégiscsak a motivációt hivatott jelképezni. M.

    VálaszTörlés